Na gyerekek, most segítsetek. Azt hittem vágom a női dumát, írást, de most megakadtam. A sztori a következő: fűzök egy csajt, folyamatosan sms-getünk, blabla, csütörtökön randizunk. Ez még nem nagy cucc, bárkivel megesik. A különleges az, hogy ezt a csajt régebben megsértettem, kőkeményen "lefapináztam". Ennek ellenére kb három hete egy buliban ittas állapotban rámozdultam, amit a legnagyobb meglepetésemre pozitívan fogadott, éreztem a pályát. Azóta sms-getünk, és egy vicces üzenetemre - amiben a szűz horoszkópjával poénkodtam - azt válaszolta, hogy ő nem hord szoknyát, mert fapina, stb. Éreztem rajta, hogy még mindig meg van bántva. Erre azt írtam neki, hogy láthatóan nem értette, mire is gondoltam ezzel a fapinával, majd elmagyarázom neki, ha szeretné, cserébe ő is kitalálhat rám valami nagyon csúnyát. Végén smájli hegyek...
Erre kaptam ezt a választ, amit akárhogy elemzek magamban, nem értem:
"Na, koverzésön, a két szőke nő beszélget: tudod, az a srác, aki minden helyzetben kivágja magát, kőkemény, mint a szikla, de az érzelmi élete is ily kies és parttalan, nem érdemes időt pazarolni rá. Ja tudom, a szív nélküli lovag, SZIGO! Ja, ne már, hagyjuk!" (Bazz, és Szigot írt benne, holott én még soha nem beszéltem erről az alternatív énemről vele...)
Na szóval, azt vágom, hogy itt egy áttételes, hipotetikus beszélgetést próbált elém tálalni, ahol az én csökevényes lelkivilágomat állította pellengérre. De mi a lófasz az a "ja, ne már, hagyjuk" ott a végén? Most az egymást fikázást hagyjk, vagy a randit? Vagy mi a lófasz van? Kevés vagyok én ehhez a női agyhoz....