Az én meglátásom az, hogy a kerékpársport valahol a 90-es években indult meg a lejtőn. Sajnos nem volt szerencsém a 80-as évekhez, pedig az tekinthető az utolsó aranykornak a sportágban. Akkor még nem voltak a semmiből mesterségesen felépített versenyzők (Indurain, Armstrong, Froome). Attól félek, hogy mi történik, ha egyre többen rájönnek majd, hogy ebben a sportágnak mennyi pénz is rejlik valójában? Akkor még több Froome és Armstrong lehet, szinte "gépek" csatáját láthatjuk majd. Már most is megmutatkoznak a jelek, hogy a wattmérő és társai nem voltak túl jó ötletek.
Gyakorlatilag alig vannak támadások egy nehezebb emelkedőn, lemegy úgy egy GT, hogy nincs egy komolyabb megrogyás, mert a wattmérőnek hála még Dumoulin is tud nagy körversenyt nyerni. Ahogyan a politika és a marketing, úgy ezek a dolgok sem viszik előre a sportágat.
Nem véletlen az sem, hogy nincs szétosztva megfelelően a befolyt bevétel a tv-s közvetítések után sem. Nagy része az ASO-nak jut, pedig Oleg Tinkov már erre is próbált valamit javasolni, hogy az olyan kezdeményezések, mint az ő Tinkoffja, ne menjenek csődbe. Mert rengeteg kerékpárszerető milliomos/milliárdos van, de mégsem éri meg nekik befektetni.
Az egész kerékpársportnak egy hatalmas megújulás kéne, kezdve a vezetéssel, versenynaptárral, utána a szakaszokkal, csapatokkal stb.
Semmi szükség nincsen például 180-200 km-es sík etapokra, ahol 90%-ban a Quick-Step-Katusha-Lotto Soudal vezet, majd a végén egy sprint lesz és hót unalmas az egész. Inkább úgy kéne, mint a Tour Down Underen, hogy 80-100 km, talán egy szökés is hazaér, de ha mégse, akkor gyorsan jöhet a hajrá. Rövid dombos etapok kellenek, sok támadással, wattmérő nélkül. És még lehetne folytatni az ötletelést, de felesleges, mert itt sem lesz változás jó ideig.
Jelen helyzetben a kerékpársport egy mély lejtőn van és csak az a kérdés, hogy megtudnak-e állni. Ha nem, akkor jönnek az újabb botrányok, jönnek az újabb Dumoulinek (Felkészül: Lennard Kamna, Tao Geoghegan Hart).