A doppingolás szerintem inkább sportág és nemzet specifikus. Vannak bizonyos sportok, ahol jóval több esetet derítenek fel, vannak olyanok is, ahol szinte elvétve akadnak doppingolók. Például, ha beírjuk a Google keresőbe, hogy doping cases... akkor a leggyakoribb két kifejezés, ami a követi, az a kerékpár és az atlétika. Nem véletlenül.
Ez a két sportág a dopping melegágya volt az elmúlt évtizedekben, igaz mostanság mindkettőben a fejlődés jelei mutatkoznak meg. Bringában ez a megtisztulás 2012-13 környékén kezdődött, mert egyre komolyabb szponzorok fordultak el, csökkent a nézettség, rendszeressé váltak a botrányok. A tisztulás viszont bizonyos országok hanyatlásával járt. Nem hiába fogyatkozott meg az olasz kontingens, hiszen abban az országban imádnak mindent, ami csalás. Elég csak a focibundáikra gondolni, vagy Pantanira, aki az olasz maffia miatt veszítette el a Giróját. Bolond Riccardo Riccónak szerintem egyetlen tiszta pillanata sem volt, de elég csak rajta kívül az elmúlt évtizedekből Bassóra, Piepolira, Scarponira vagy Sellára gondolni. Paoliniről nem is beszélve. Hasonló volt a helyzet az oroszoknál (a bringán borzasztó testtartásban tekerő Zakarin például már bukott, de ezen nem is lepődik meg az ember) és az amcsiknál is. Utóbbinál nem véletlenül nem volt utánpótlása a nagy generációnak (Landis, Julich, Armstrong, Leipheimer, Hamilton, Hincapie). A bringa tehát a megtisztulás útján, igaz teljesen tiszta sosem lesz, de az újítások nagyban hozzásegítették a versenyzőket ahhoz, hogy ne kelljen mindenáron a teljesítménynövelő szerekhez nyúlni. A wattmérő egyfelől nem jó találmány, másfelől viszont esélyt ad sok olyan kaliberű bringásnak (Froome, Dumoulin), akik amúgy soha életükben nem álltak volna GT dobogó legfelső fokán.
A doppingot sok esetben megfelelő edzésekkel és legálisnak minősülő találmányokkal / ötletekkel vissza lehetne szorítani, de teljesen eltüntetni sosem fogják. Mindig lesz olyan, aki a rövidebb utat választja.
A másik dolog pedig, hogy hiába tolok magamba CERA-t, EPO-t vagy bármit, akkor se fogom megverni sprintben még híresen lassú Kruijswijket vagy Pozzovivót sem. Aztán ott egy újabb tényező is, hogy vannak istenadta tehetségek (Bolt, Phelps és még lehetne sorolni), akiket az általuk dominált sportágakra teremtettek. Lehet ők is toltak bizonyos szereket, mégsem tudta őket senki sem megverni a prime éveikben. A 2000-es években a Tour de France top10-ből szinte mindenki doppingolt (Ullrich, Basso, Beloki, Mancebo stb.), mégsem lehetett legyőzni Lance Armstrongot.
Egyetértek Knappal abban, hogy dopping nélkül is van bőven fejlődés. Megint egy kerékpáros példával élve, a Sky évente több milliót öl a szélcsatornás tesztekbe, megfelelő testtartások és egyéb minimális előnyök kidolgozásába (Brailsford és a marginal gains). Atlétikában is már olyan futócipőket gyártanak és olyan edzésmódszereket csinálnak, amik elképzelhetetlenek lettek volna 20-30 évvel ezelőtt. Egy kosáredzés már közel sem olyan, mint a 15-20 évvel ezelőtt és még lehetne folytatni.
Érdemes a szponzori pénzek miatt kockáztatni a sportolóknak? Nem hiszem. Lebuknak, mindent támogatást megvonnak tőlük és egy életre leírják magukat. Lance nyilvános meghurcolása szerintem jó pár embert elrettentett és rájöttek arra, hogy nem érdemes a börtönt reszkírozni egy esetleges sikerért.