Szép jó estét kívánok!
Tudom, hogy az Adminoknak sok dolga van, de úgy gondoltam egy hónap elég lesz nekik. Megosztom veletek a beígért cikkem, attól függetlenül, hogy a publikálásra még nem került sor.
Sportfogadás pszichológiája
Az elmúlt 5 év során, amely nem túl hosszú idő a sportfogadásban rendkívül sok emberrel ismerkedtem meg, olvastam cikkeket, fórumokat és blogokat, itthoni és külföldi portálokon egyaránt. Részese voltam több nyerő szériának és sikeres felállásna. Ez a cikk egy határozottan szubjektív leírás, amelyben megpróbálom számotokra is megfogalmazni azokat a rossz tulajdonságokat, amelyek negatív irányba viszik a sportfogadással való közös kapcsolatotokat és iránymutatásokat szeretnék adni arról, hogy lehet változtatni ezen. Nem akarok elcsépelt szavakat használni, hogyan legyünk sikeresek stb., mindenkinek el kell döntenie hova tartozik és van-e olyan dolog, amin változtatnia kell vagy kellene.Sokan kérdeztétek kinek ajánlanám a cikkem. Azt mondom, mindenki tanulhat belőle, de tulajdonképpen kezdő és közép-haladó fogadók számára javaslom. Magamat semmi esetre sem tartom profi fogadónak, így nem tudom megítélni, hogy nekik mennyi tanulság lehet benne, de a haladó fogadók számára szerintem tartogat jó gondolatokat.Mint az első cikkemben itt a SF.org-n kifejtettem, hogy rendkívül fontos a türelem a sportfogadásban. A kezdő sportfogadók nagyon könnyen esnek abba a hibába, hogy türelmetlenül és felelőtlenül játszanak. A papíralapú fogadások után az internetes piac maga a Kánaán, amely kecsegtet, hogy igen is fogadásokat helyezünk el, szépen mozognak az odds-k, amelyek hívogatóak tudnak lenni.
Jó magam, amikor az akkori hagyományosnak vett tippmix-ről váltottam az internetes fogadásra, akkor széleskörűen mindent kipróbáltam. Kipróbáltam a sokak által kedvelt teniszt, kosárlabdát, amerikai focit, agár és lóversenyeket, a kézilabdát és a jégkorongot is. Nem nagy téttel, sőt még annál is kisebbel, talán ez szerencse is volt és hozzátartozott az, hogy már papíralapon is over fogadásokat helyeztem el, hol kötésben és hol szólóban. Amit tehát nagyon fontosnak találok, míg teszteljük a tudásunkat minimális téttel tegyük.
Általában mindig azzal kezd el a sportfogadó foglalkozni, amiről azt látja, hogy sikeres. Ez már önmagában a nyereségvágy és ez rendjén is van. A szórakozás és a nyereség, amiért fogadunk. Ezt el kel l fogadni, sose sértődjetek meg azon, ha a fogadások miatt negatívan állnak hozzátok, pedig semmit sem tudnak róla. Hogyan játszol, nyereséges vagy-e, van-e önkontrollod , saját stratégiád, statisztikáid. Engem is lenéztek, de miután megmutattam az excel táblákat, eredményeimet, már látták benne a munkát. Mindig a nyereségvágy hatására kezdtem el másra fogadni, mert mondjuk az én sportomban nem volt mérkőzés. Kár volt. Ne tegyétek ezt! El is mesélem a hibámat. Amikor 4-5 fogadásom elment az overeken, akkor elkezdtem olvasgatni, hogy milyen más sportokban ki, hogyan remekel. Persze mindig azt olvastam, hogy neki a tenisz, neki a jégkorong over vagy éppen a kosárlabdában a negyedre való fogadással mennyi pénzt tudott nyerni. Akár még képei is voltak a fogadásairól. Ilyenkor én is nekiestem , persze megnéztem a statisztikákat, információkat szereztem, de tulajdonképpen ezekkel sem volt ,,szerencsém", mert én ehhez nem értek. Erről a fajta nyereségvágyról tegyetek le, mert amit addig a jól megfontolt játékotokkal összegyűjtötök el is tudjátok rövid idő alatt játszani.
Lássa be mindenki, hogy mindenhez nem lehet érteni és nem is kell. Fontosak a próbálkozások, hogy megismerje mindenki magát, hogy ki miben jó. Én az overekben találtam meg ezt, más pedig tökéletesen azt érti , hogy teniszezők vagy a kézilabdázók hogyan játszanak. Ez a türelem után a második pontom, amikor a nyereségvágy megjelenik. Ez korán t sem baj, de nem kell másik fogadási piacokat keresni, ha van egy, ami bevált, de most nem működik. Ekkor kell elkezdeni ugyanabban a témában, de sokkal jobban utána nézni a dolgoknak, több információt szerezni, más hasonló fogadással foglalkozó személy írását elolvasni és nem utolsó sorban más nézőpontokat is vizsgálni. Én természettudományokat tanulok, tudom mit jelent a minta, a módszer, a látásmód. Lehet, hogy azt mondjuk, hogy nagyon jó, amit csinálsz, de mindig esélyt kell adni és a másik felet is meghallgatni, jelen esetben elolvasni, megnézni a videóját és leszűrni a jó dolgokat, a hibáiból pedig tanulni. Ez szerintem a sportfogadásra egyáltalán nem igaz, sajnos. Az évek alatt még egyetlen sportfogadóval sem találkoztam, aki komoly bukás nélkül vitte volna véghez azt, amit. Ezért senki ne is essen kétségbe, ha 50e-100e, talán több pénzt is elbukott. Fontos, hogy nagyon sokat tanuljon és a következő befektetésre ezt már felhasználja.
Amikor 5-10, de jobb nyerőszériában van valaki, akkor érdemes még jobban figyelni a mérkőzéseket, mert könnyen tudunk agyban ,,elszállni" és azt hinni, hogy mi mindent meglátunk és mindent tudunk, legyen önkritikánk és önkontrollunk. Ez nehéz dolog, tudom jól, én is fogadok, nem csak a számat jártatom. Az emberek, főként a férfitársadalom, akik a fogadók nagy részét kiteszik, valljuk be egoisták. Ha nem lennénk azok, akkor nem tennénk fogadásokat sem, mert nem bíznánk magunkban, hogy a pénzüket kamatoztatni tudjuk. De fontos, hogy túlságosan ne váljunk azzá. Semmi ezotéria, hogy a rossz karma visszaszáll, mert ebben én sem hiszek, de a túlzott magabiztosság és egoizmus veszteséghez vezet. Tisztelni kell a sportot és a tippet.
Más tapasztaltabb, nálam jóval tapasztaltabb és nyereségesebb fogadók is elmondják, hogy van egy határ, amikor le kell tudni állni és abba kell hagyni a játékot. Én nem minden esetben vagyok már híve a két vesztes tipp utáni feladásnak, mert mondjuk, vasárnap 1000 mérkőzése van és délelőtt elment kettő, akkor délután nem fogok hozzá újra. De, újra nekilátok, de még alaposabb vagyok, és mellette kielemzem még egyszer a délelőtti tippeket, ha pedig nincs hiba benne, akkor el kell fogadni, hogy teljesen biztos tipp nincs és, ha a rendszerünk csak 80 %-ban nyereséges, akkor most sikerült abba a 20 %-ba tartozó mérkőzést kiválasztani, amikor is nem működött. Ilyen esetben nem szabad ugrálni másik sportra, hanem a sajátunkra még alaposabban odafigyelni. Ilyenkor alapjába véve tétemelést sem tartok jó ötletnek, de én azon fogadók közé tartozok, aki néha ,,még biztosabb" a tippjében és dupla téttel utazik. (Lau mindjárt leszedi a fejem, hogy ilyeneket írok.) De tegyük hozzá, hogy nem felelőtlenül teszem és nem fog hanyatlásba vinni, ha a dupla összegemet elveszítem, mert nekem az is még az 5 %-s bankom alatt van. Ami nagyon lényeges, hogy kezdőként ne emelgessük a tétet, stagnáljunk csak szépen az összeggel, haladóként pedig igen is megengedhetjük magunknak, hogy dupla téttel dolgozunk, ha kedvünk szottyan és ezért egy percig se legyen lelkiismeret furdalásunk. Az, hogy ki milyen bankmanagement-et használ, a saját dolga, ez külön cikk lenne , de erre annyi tutorial van, hogy kár az időt már fecsérelni, azonban pszichológiai oldalról megvizsgálva kevés olvasmány látható.
Vizsgáljuk meg először a pozitív oldalt. Amikor sikeres, nyerő sorozatban vagyunk, akkor, mint minden normális ember, mi is boldogok vagyunk. De már megjelenik bennünk a félsz, hogy mikor jön a vesztes fogadásunk. Erre nem szabad így rákészülni, élvezni kell azt, hogy nyerünk, és ne rondítsa el a kedvünket, egy picit sem az a gondolat, hogy mikor fogunk veszíteni. Ez azért sem jó, mert a következő mérkőzések során már-már rákészülünk, ha ez fog veszteni, vagy talán a következő akkor. Ilyen esetben képesek vagyunk egy rosszabb tippet is megrakni, ami tényleg vesztes lesz. Tehát azt mondom, amikor egy picit is érezzük azt, hogy veszíteni fogunk, ott abba kell hagyni. Mindig azt kell, hogy érezzük, most nyerni fogunk. Erre egyik barátom egy olyan módszert talált ki, hogy keres egy mérkőzést, ahol közepesen jók a kilátások arra a stratégiára, amit ő használ és egy gyengébb tippet játszik meg, persze kisebb téttel. Ha nyer, akkor persze némileg boldog, de keresgél újabb kicsit kevésbé esélyes fogadást, itt is kevesebb tétel. Akkor pedig, amikor veszített egy kisebb összeget, hátra dől és elkezdi a következő nyerő sorozatot. Persze volt ebből bukó sorozat is, amikor egy ilyen ,,csináljunk vesztest"-ből egymás után 6 lett. De vannak fogadók, akik így védik ki azt az izgulást, minimális vesztességgel.
Természetesen negatív oldala is van a sportfogadásnak, mert veszít az ember, vagy csalódottan és értelmetlenül tekintenek rá, mert ő rendszeres sportfogadó és biztosan a házát is eljátssza majd, mert függő. Mint már írtam, kaptam én is elég sok kritikát, amikor valamiért felmerült, hogy mivel is foglalkozok rendszeresen. Eleinte nagyon bántó tud lenni és a szívére veszi az ember, de a másik oldalról megvizsgálva, ha sikeresek vagyunk és hasznunk van belőle, akkor ne foglalkozzunk azzal, hogy mások mit mondanak. Senkit sem akarok a fogadásba belehajszolni, mert igen is egy betegség a sportfogadás, azonban, ha a leírtak at, előző olvasmányaimat, cikkeimet, bejegyzéseimet olvassátok, akkor komoly függőség nem alakulhat ki. Mert a függőség ellenszere az önuralom.
A fogadás pedig egy mindennapi dolog, amely beépül a hétköznapjainkba és érzéseket táplálunk ,,iránta". A kedvünket alakítja, ilyenkor kezdünk el tőle függni. Kihatással van a jó és rossz kedvünkre. Ez is egy olyan dolog, amelyet hosszú ideig tart kezelni. De meg lehet tanulni, együtt kell vele élni, virtuálisan, de ez olyan, mint egy kapcsolat. A párunkkal is összeveszünk, kibékülünk. Én annak a híve vagyok, hogy sem a pozitív sem a negatív érzelmeimet nem fejezem ki a sportfogadással kapcsolatban. Mert, aki nem csinálja, de látja benne a profitot, az sem érti meg a hangulatingadozásod emiatt.
A vesztes fogadások során pedig a legnagyobb dolog, amit elveszít a fogadó az önbizalma. Nem azt mondom, hogy akkor is teljesen egoistának kell maradni, mert igen is el kell gondolkodni a dolgokon. De nem szabad, hogy a kedvünket vegye, az önbizalmunkat lealázza az, hogy sorozatban 4-5 mérkőzés is vesztes volt. Ekkor meg kell nézni, hogy igen is pluszban vagyunk, a statisztikáinkat, hogy működik a kiválasztási rendszer, jól dolgoztunk eddig. De most abba a bizonyos 20 %-ba tartozunk bele, amiről az elején már írtam.
Utószónak pedig...
Reálisan lásd a dolgokat, nem nyerhetünk folyamatoson. Azonban, amikor veszítünk, akkor ezt az érzést el kell fogadni és felhasználni a következőkben, hogy még tisztábban lássuk a helyzetet a következő bukószéria esetén és ne veszítsünk el az önbizalmunkat. Mert hosszútávon a betartott szabályokkal megtérül a befektetésünk.
Tomka