Idézetet írta: Alk Dátum február 05, 2022, 22:55:18Egyébként kiváncsi lennék, hogy mások hány százalékra teszik egy orosz támadás, majd háború lehetőségét.
Rövid távon azért nem olyan magas, de szerintem még így is bőven több, mint az általad említett 1%, így bőven lehet érték abban, amit leírtál. A hosszabb távon (2-5 év, esetleg 2030-ig) szerintem már eléggé komoly esélye van annak, hogy az oroszok támadnak (90% felett).
Az idei évben minden attól függ, hogy mennyire akar Putyin területeket foglalni. Ha erre adná a fejét, akkor ezt még tavaszig le kell zongorázni, ugyanis csak a gáz az, amivel zsarolhatja Európát. Ha tavaszig nincsen támadás, akkor valószínűleg ősz végéig vár vele (mondjuk a meglepetés ereje kedvezne neki egy nyári támadással, de egy elhúzódó támadás már nem lenne számára megfelelő). Amikor Krím annektálása történt, akkor március közepére csak a "papírmunka" maradt.
Ha nincsen háború, akkor is kiváló az elgondolás Alk, mert az élelmiszerek árai nem fognak csökkeni. Az árstop csak politikai fogás minden országban (szerbeknél is választás lesz, ott is meglépték ezt stb.). Itt is majd megjelennek pár hét múlva (amint a magyar kereskedők nem tudják tartani az árakat) a külföldi áruk - nem hiába lett a világ egyik legnagyobb sertés exportőre Oroszország -, azzal pedig a minőség is romlik, mert értelemszerűen olyan termékeket hoznak be, amik olcsóbbak, hogy megérje az eladóknak is.
Visszatérve az ukrán helyzetre, Putyin olyan ember, aki megszerzi azt, amit akar. Sokszor beszélt már arról az elmúlt évtizedekben, hogy a Szovjetunió szétszabdalása óriási hiba volt, vissza kell csinálni. FSZB-s segítséggel kreáltak egy második csecsen háborút, amit Putyin oldott meg, ez tette "erős és hiteles" emberré, aki megvédi a hazát a külső veszélytől, ezzel egyidejűleg szert tett egy halom csecsen szavazóra is (akik meg máshogyan gondolkodtak és szerencséjük volt, elhagyhatták a térséget élve).
Ahhoz, hogy megvalósítsa az elképzeléseit (Eurázsia-projekt), Putyinnak területek kellenek. Ezek maguktól nem kerülnek Oroszországhoz. Putyin 10 évvel is írt erről a Moszkovszkije Novosztyiban, hogy a jövő Eurázsiában rejlik, nem az EU-hoz kell csatlakozni, hanem az oroszokhoz. Ezt az elméletet erősíti meg az, hogy most felszólította a NATO-t, hogy hagyják el a keleti térséget, illetve ne bővítsenek. A politikai gépezet új szintre lépett.
Az egykori szovjet országokat tudatosan gyengítette Putyin, Grúziát és Moldovát megszállás alá vonta, Fehéroroszország kapcsán már létrejött a "partneri viszony", Ukrajnából már foglalt el területeket. A háttérben Wagner-csoport már hosszú ideje tevékenykedik (oroszok nemhivatalos zsoldos serege, amelynek a feladata a kijelölt régió destabilizálása). Ők anno Luhanszkban kezdtek (Krím annektálása), de azóta már akadtak "projektjeik" Afrikában és Szíriában is (igen, közös ezekben a területekben, hogy a migrációs hullám innen érkezik, micsoda meglepetés...).
Szíriában támogatták az ország szétesését, migrációs hullámot indítva, Afrikában sem tétlenkedtek. Ezzel ugye egyben gyengíti azokat a régiókat is, illetve Európát is, rendkívül tudatos és megtervezett dolog ez. Oroszország egyértelműen nem avatkozhat be ilyen országok dolgába (Casus belli), így egy "független" csoportra bízzák a munkát, akiknek tagjai éppenséggel a Kremltől kapják a kitüntetéseket. Egyes információk szerint, a Wagner-csoport afrikai csoportjainak jelentős részét visszarendelték a szomszédunkba...
Hogyan lehet okosan háborúzni a 21. században, hogy ne tűnjön annak? Hivatkozni kell a nemzeti érdekekre (mi embereinket védjük), kreálni kell különböző konfliktusokat (ha kell, akkor "terrortámadások" révén). Ha ezek megvannak, akkor megvédeni "magunkat", területeket elcsatolni, mondván az a miénk, történelmi múltra hivatkozni. Ezt pedig kiválóan használja Putyin.
A pekingi téli olimia pedig az újabb lépcsőfok a projektben. Eddig is tudtuk, hogy Kína és Oroszország érdekei nagyon hasonlóak, többször támogatták egymást, de most már hivatalosan is kiálltak egymás mellett, szembehelyezkedve Európával és az Egyesült Államokkal. Hivatalosan létrejött a két világnézet szembenállása. Az orosz-kínai kapcsolat azonban inkább Putyin érdeke, mintsem a kínaiaké. Putyin akar gazdasági és technológiai segítséget, illetve biztos "hátországot" és támogatót.
A kínaiaknak ehhez megvan mindenük, viszont tudják, ebben a párosításban ők az erőnyerők. Ez viszont Putyinnak nem tetszik annyira. Egyelőre azonban ezzel még nem törődik, van más dolga is. A kooperáció tökéletes időpontban érkezett - ez is tervezve volt -, hiszen több európai országban választás lesz (itt mind akad kínai vagy orosz befolyás), illetve egy üzenet Ukrajnának (és Európának), hogy kivel "szórakoznak". Közben egy olimpia megy a háttérben, ahol ne lepődjünk meg, ha lesznek meglepő kínai és orosz aranyérmesek.
A partneri kapcsolat megerősítése azért is fontos, mert az emberek elkezdtek gondolkodni (hogy merészelik?). Az elmúlt években folyamatosan gyengült a kínai-orosz-török érdekek politikai befolyása. Erdogan elveszítette Isztambult, Csehországban Babis kikapott, Boris Johnson alatt rezeg a léc, Portugáliában a szélsőjobb nem tudott választást nyerni, pedig még pár hete erről cikkeztek. Berlusconi nem került hatalomra Olaszországban, Meloni és Salvini súlytalanná válik. Marine Le Pen nem lesz államfő, Németországban szintén nem tudtak eredményt elérni a választásokon.
A lengyelek kénytelenek egyre több kérdésben visszavonulót fújni, Magyarországon is akadnak problémák. Ausztriában Kurz megbukott, Szlovéniába önteni kell a pénzt, hogy Jansa hatalmon maradjon, de Szerbiában sincsenek kibékülve Vuciccsal. Dél-Amerika? Bolsonaro? Hónapjai vannak hátra a hatalmon. Afrika? Csak folyamatos akciókkal tudják destabilizálni a régiót, hiába adósították el őket (mondjuk Kenyát Kína felé), ebből sem lett komolyabb migránsválság.
Ellentétben az 1930-as évekkel, most az emberek eszmélnek, igaz, hogy kissé lassan, de talán még nem késő. Ezért készülnek különböző alkotások (könyvek, dokumentumfilmek, nagyjátékfilmek, sorozatok stb.), hogy az emberek felkészüljenek arra, mi következne, ha minden így folytatódna. Azért nem árt pár baracklekvárt eltenni, ugyanis minden azon múlik, mikor fog eszmélni mindenki, mert az biztos: Nyugaton nincsen olyan politikus, aki meghatározó lenne, ezt (és a töketlenkedést) pedig okos kihasználják a kínaiak és az oroszok