Azt gondolom, hogy nem lehet szó nélkül elmenni a hajnali forduló két fantasztikus teljesítménye mellett.
Gary Trent Jr.
Korábban, amikor még a Portlandben játszott, többször is fogadtam rá (pontosabban a pontjaira), és a legtöbbször hozta is a tippet. Nagyon jól dobott már akkor is (főleg a triplákat), de Lillard és McCollum mellett egy harmadik számú "dobógépnek" nem sok esélye volt a csillogásra. Igazából akkor tudta csak megmutatni magát, amikor a két csapattársa valamelyike sérült volt vagy pihent. Aztán amikor elkerült Torontóba, azt hittem, hogy cseberből vederbe kerül, hiszen a Raptorsnál 5 vagy 6 olyan játékos is van, akik ebben a szezonban legalább egyszer elérték már a 25-30 pontot (Siakam, Lowry, Boucher, Anunoby, VanVleet stb.), úgyhogy nem igazán láttam, hogy miért pont itt tudna megújulni. De aztán nagyon jól sikerült a beilleszkedés, hiszen pár meccs után már 31 ponttal zárt az OKC ellen, most pedig – kihasználva, hogy többen sérültek voltak a legjobbak közül – 44 pontot szorgoskodott össze. Ez manapság nem is lenne akkor csoda, de a 17/19-es dobásmutató nem mindennapi. 10/10 duplából, 7/9 triplából (a 3/3 büntető már szóra sem érdemes). És mindezt 33 perc játékidő alatt. Kíváncsi leszek, hogy ha visszatérnek a hiányzók, akkor mennyi szerep jut majd neki.
Enes Kanter
A másik játékos, akiről szót kell ejteni, az természetesen a török, aki valami elképesztőt nyújtott a Detroit ellen. Már maga a 24 pont/30 lepattanó is egy fantasztikus teljesítmény, de még inkább különleges ez éppen tőle. Azért ne feledkezzünk meg arról, hogy ő mégiscsak a Portland második számú centere csak (Nurkic mögött), de mivel a bosnyák nagyon sok meccsen hiányzott a szezonban, így Kanter lépett elő első számú centernek. Ennek ellenére meccsenként általában 8-10 pontokat dobált (10-12 lepattanó mellett), ami nem is csoda, hiszen a Portland nem igazán a centerjátékáról híres. Ahol Lillard, McCollum, Anthony, G. Trent (majd távozása után Powell) dobál, ott nem arról szól a támadás, hogy betesszük a magas embernek a gyűrű alá. Éppen tegnap néztem a Bet365-ön, hogy milyen szorzókat adnak Kanter pontjaira, és 1,28 volt arra, hogy 8,5 pont felett dob, 1,83-at fizetett a 13,5 pont feletti teljesítménye, és 4,75-öt adtak arra, hogy 18,5 pont felett zár. Pedig tudták, hogy Nurkic nem játszik, de az oddsmesterek is tisztában voltak azzal, hogy a legritkább esetben megy a török 12-14 pont fölé még ilyenkor is. Szóval ez a 24 pont nálam a csoda-kategória a részéről, de a 30 lepattanóra már nincsenek is szavaim. Az összes többi Portland játékos szedett összesen 19-et.
És bár csak két játékosról akartam írni, de azért megemlítenék egy harmadikat is. Bár őt nem elsősorban a fantasztikus teljesítménye miatt, sokkal inkább érdekességből (és némi kritikával).
Mitchell (Utah) a Sacramento ellen úgy dobott 42 pontot, hogy 35 perc játékidő alatt 31 rádobása volt. Nekem ez egy kicsit furcsa. A Utah az a csapat, ahol van 8-10 olyan játékos, akik közül bármelyik ötös van a pályán, az győzelemre esélyes. Ezért is nem szoktam Jazz-játékos teljesítményére fogadni, mert náluk mindig megoszlanak a pontok és a játékidők is. Snyder nagyon jól variálja a csapatot, senki nem játszik sokkal többet a többieknél, mindenki tud pihenni és játszani is. Talán ezért is tartanak most itt. De visszatérve Mitchellre, ez a 35 perc alatti 31 rádobás (majdnem percenként 1) még akkor is hihetetlenül soknak tűnik, ha tudjuk, hogy a Utah és a Sacramento is elég gyors kosárlabdát játszik, vagyis percenként akár 2-2 támadása is lehet egy csapatnak. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy különösen annak fényében nem valószínű, hogy ennyi dobást el kellett volna vállalnia, hogy 12/31 volt a dobásmutatója. És ha nincs a 17 büntetője (amiből 15 bement), akkor ez a teljesítmény sokkal rosszabbul is kinézhetett volna.