Korábban sokat gondolkoztam azon, mit lehet szeretni a vidéki kiscsapatokban. Jelen esetben is adott egy falusi szigetváros, tele kecskepásztorral, parasztgyerekkel, kismotorral járó vékonydongájú meszticcel. Mi a csábító egy olyan csapatban, amely a helyi lakosokon kívül senkit nem érdekel? Végül arra jutottam, hogy valakit az foghat meg a Cagliariban, hogy olyan szerencsétlenek, és ez szánalmat kelt bennük. A történelem során szinte mindig elnyomás alatt voltak, folyamatosan a térdüket koptatták valaki előtt. Azóta sem tudnak fejelni a játékosai... Tetőzi náluk a szánalmat, hogy ilyen Andorra-szerű függetlenségi idegbajban szenvednek, úton-útfélen azt hangoztatják, hogy ők ,,szárdok". Na, az meg mi a lófasz, mondja már meg nekem valaki? Szászokról már hallottam, de Robin Hood óta az is csak valami szellemnép, sőt vannak baszkok, katalánok, bretagne-iak, stb. De szárdok? Az olyan, mintha azt mondanám, ,,itt vannak a szarok"... Szóval itt vannak ezek a szaros Parasztgyerekek, akik évente kb. tízszer látnak betont, amikor északra utaznak a kultúra őshazájába, Torinóba, talán Milánóba vagy Genovába.
Még a focicsapatukat is csak 1920-ban voltak képesek megalapítani, míg a Juventust nagyjából 23 évvel korábban sikerült, bőven nagykorú volt már, mire ott délre eljutott a foci híre. Valaha volt legjobb játékosuk Gianfranco Zola és Gigi Riva volt, mindketten a helyi kovács inasai voltak, emellett jobban patkoltak, mint a többiek. Leginkább másodosztályban játszottak, ahol megengedhető, hogy a meccsek között legelőnek használják a futballpályákat, ezzel spórolva meg a fűnyíró árát. A mostani keretüket úgy tudták kialakítani, hogy kecskéket meg birkákat ígértek a játékosoknak. A kapuban van a legnagyobb LOL, hiszen Federico Marchettit olasz válogatottba hívását azóta sem érti senki. A legszebb az egészben, hogy Torinóból jött, de még a kis Bikáknak sem kellett a lepkéivel. A második számú kapusuk pedig egyenesen Ivan Pelizzoli, bruhaha. Van egy áruló csapatkapitányuk, a nagy Bruno fia, Daniele Conti, aki csak itt villoghat, sehol máshol. Ez a gyerek úgy néz ki, mint egy rossz kobold a hegyes orrával, akinek folyamatosan az a vágya, hogy meghódítsa Tündérországot, de túl balfasz ahhoz. Örökké itt ragad ő Parasztföldön, nem kell a halál faszának sem. Ráadásul állandóan lesérül, legutóbb Daniele De Rossi ártatlan belépője nyomán volt képes kidőlni pár hónapra. Aztán itt van a ,,legnagyobb szar (szárd)" Andrea Cossu, aki 30 éves korára érte el az olasz válogatottat, de ott is folyamatosan ,,szárdoztatja" magát. Én még nem láttam normális meccsét, ő a Serie A Dennis Rodmanje, folyamatosan lepattanózik. Van néhány csatárszerű képződményük is, a brazil Néné, akitől évek óta azt várják, hogy Robert Acquafresca lesz!!! Ez mekkora, valakinek Bobbynak kellene lenne, ez már a mocsár alja... Ennél többet Nénéről mondani sem kell. Valamint itt van Alessandro Matri, aki a Milanból érkezett, egyedüli normális játékosuk. A végére hagytam a Parasztgyerekek gyöngyét, Robert Acquafrescát, akinek ugye a klónja Nene akarna lenni. Szóval ez a Robert gyerek Allegri mester alatt szárnyalt, aztán Genovába, illetve Bergámóba ment, de furcsa volt neki a beton, ezért kénytelen volt visszatérni ,,Szarfölre". A leggusztustalanabb csatárok egyike, ő az olasz Roberto Soldado, remélem ezzel mindent sikerült elmondanom róla! Kellene még beszélnem az edzőjükről is, de én akárhogy is néztem, az nincsen nekik. Volt, de elment Milánóba, hogy kulturálódjon, a helyére meg jött valami másodosztályú lúzer, akit még Olaszországban sem ismernek. Ennyit tudnak, kizúgnak a másodba, mert csak Allegri tudta ezt a fos keretet benntartani az első osztályban.
És most jöjjön Titti7, aki megosztja velünk gondolatait a Juventusról, mekkora királyság egy csapat is ők.
A Serie A 5. fordulójának zárótalálkozóján vasárnap este kedvenc zebráim fogadják a szardíniai szigetlakókat. Bár azt éppen nem lehet mondani, hogy Alex Del Pieroék fergeteges formában vannak, az ez évi Juvét nem lehet kiismerni, de az látszik, hogy a tudás megvan, csak megfelelő keretek közé kell ültetnie Luigi Delnerinek a taktikával együtt. Az Udinese -vel felmosattuk a padlót a Stadio Friuliban, ezzel feledtetvén a hétközi Lech Poznan elleni pontvesztést, a csütörtöki hétközi Palermo elleni fiaskót pedig újra lesz kin visszaverni, reszkess Cagliari! A támadójátékunkkal már nincsen gond, átlagban megrúgjuk a két gólokat a Serie A -ban az EL -ben meg Chiellini is parádézott, ami mutatja nem csak az elülső harmadtól várhatjuk a gólokat. Del Piero, Iaquinta, Quagliarella és Marchisio is gólképes az ősszel, ha védelem is összeáll, akkor nem menti meg az ellenfeleket senki a Juve győzelemtől. A Cagliari hozza a tőle megszokott monoton, alapjátékot, egy amolyan ízetlen-szagtalan "inkább" ne kapjunk ki játékkal, nem véletlen a három dupla nullás eredményük a Palermo, Bari, Sampdoria hármassal szemben, egyedül a Roma -t sikerült kiütniük, de azt lehet magyarázni Burdisso korai kiállításának is, látható nem kell túlértékelni azt a sikert sem a szárdok részéről. Mondhatnám vasárnap sem várok tőlük sokat, valószínűleg csak Davide Biondini vöröslő haja lesz az ami színt visz a sótlan játékuk mellé a pályára. Mit várhatunk egy csupa remegő falábútól, akik előre fele játékban nullát nyújtanak, s csak akkor merészkednek előrébb a félpályán túlra, ha a bíró segít nekik, lásd a Roma elleni kiállítást. Torinóban nem ússzák meg a szigetlakók, a bunker futball nem kifizetődő a Juve ellen, örülhetnek ha megússzák két-három gólos vereséggel, mert, hogy találatig nem jutnak, a klubvezetők óriásit hibáztak Jeda elengedésével, hiszen nélküle tényleg totálisan impotens a Cagliari játéka. Vicc, hogy ezzel a produktummal is előrébb találhatóak a tabellán a szardíniaiak, de most fordul a szélirány, Del Piero vezérletével helyre teszik az erőviszonyokat.
Minden jót, jó Juve - Cagliari elő kivesézést kívánok!