A martingale stratégiát kordában kell tudni tartani és el kell tudni fogadni, hogy bizony lesz bukó is, különben felesleges használni vagy ne csodálkozzon az illető, ha lenullázza magát.
Az első tétrakás pillanatában pontosan tisztában kell lenni a stratégia használójának, hogy hány lépcsőig megy el, illetve milyen odds tartományban fog játszani. Ha ez megvan, akkor pontosan ki lehet számolni, hogy mekkora a kockáztatott összeg és ennek tudatában kell az OK gombot megnyomni a fogadóoldalon. Ha ez megvan fejben, akkor sok meglepetés/csalódás nem fog érni, és az utolsó lépcsőn történő fogadásnál sem lesz remegő kéz, mert ugye fejben már kiszámoltuk a kockázatot az elején, és egy "max bukom" kijelentéssel fegyelmezetten megrakjuk az utolsó tétet is. Így semmivel sem lesz másabb, mintha csak egy single tétet raktál volna az utolsó meccsre nagyobb összeggel. Nyilván a bruttó nyeremény jóval kisebb a martinigale-nél, de ez most más tészta.
Namost akinek egy vesztes martingale sorozat után alaptétet emelni támad kedve, az felejtse is el ezt a stratégiát. Ha mondjuk 1 egység az alaptétem, és 100 egységet veszthetek a martingallel, akkor igenis el kell fogadni, hogy 100 egymás utáni martingale sorozatot kell indítanunk, hogy kitermeljük a veszteséget. Valamit valamiért, nem véletlenül látszik "biztonságosnak" ez a stratégia. Ritkán bukik, de akkor nagyot. És ezzel el is érkeztünk oda, hogy ezt a stratégiát szerintem inkább számítógépeknek találták ki, amik akár 10-20-30 meccset is megtesznek egy nap, emiatt a 100 egység visszatermelése csupán napok kérdése, míg egy embernek, aki napi 1-2 meccset fogad több hónap is lehet.