Szerintem jó hasonlat, csak Barcelonában még nagyobb a káosz.
Nincsenek logikus döntések mostanában a Boránál, de jövőre majd mehet egymás ellen a francia körverseny Sagan, Ackermann, Kelderman és Buchmann. Mert már mindenkinek beígérték, hogy egyszer majd indulhatnak.
Nem feltétlen csak Vivianira koncentrálnék. Megfigyelhető tendencia, hogy aki eligazol a QS-től, legyen az sprinter vagy pavés, annak nagy százalékban vége.
Van, akinél sérülések, van, akin motiváció hiánya lesz urrá, de az biztos, hogy Lefevere olyan hatást gyakorol a sportágra, amire Peter Post óta kevesen voltak képesek. Cavendish, Kittel, Gavíria és Viviani. Az elmúlt évek "termése", akik a QS-ben halomra nyerték magukat, eligazoltak és kis tulzással jött az összeomlás.
Ha elmész a "Farkasfalkából", gyakorlatilag véged. Dan Martin, David de la Cruz vagy épp Michal Kwiatkowski. Előbbi kettő szétesett, utóbbit teljesen átformálták, holott a világ egyik legjobbja lehetett volna. Olyan a jutalék kialakítása, hogy megéri mindenkinek küzdeni, olyan a taktika, ami teljesen átformálja egy-egy versenyző gondolkodását. Gilbert is akkor értette meg a sportágat, amikor Lefevere-rel kezdet el dolgozni. Terpstra, Vandenbergh, Chavanel és Devolder? Top pavésok voltak a QS évek alatt, előtte és utána semmi. Az alapok megvoltak, de a csapatban való gondolkodás hozta ki belőlük a maximumot. A titok nyitja az, hogy senkire sincsen óriási tehet pakolva, hanem megfelelő taktikával bárki nyerhet.
Ez azért nincsen teljesen így, mert volt Museeuw, Boonen és most Alaphilippe, akik "kedvencek", de ennyi belefér. Mind a hárman korszakos tehetségek, akik egy másik csapatban közel nem nyernének ennyit. Ott volt a 2000-es években a Boonen - Knaven - Nuyens - Pozzato - Hulsmans sor egy Roubaix-n, kire fogod tenni a kereket? Három fiatal tehetség, két rutinosabb versenyző, nem hagyhatod, hogy bárki meginduljon.
A 90-es évek, Lefevere a csapataival háromszor csinálta meg a klasszikus dobogót (Roubaix 1-3.), amire szerintem senki sem lesz képes a következő évtizedekben. Ekkora fölénye csak Post versenyzőinek voltak anno. Visszatérve a 90-es évekre, a Museeuw - Tafi - Ballerini - Peters - Steels sor (és még párszor Bortolomi), kisajátították a versenyt. Volt olyan, hogy a top5-ben 4 Mapei versenyző volt... A taktika csodákra képes, tudja ezt Lefevere is, ezért szerződnek hozzá azok a versenyzők, akik maximalizálni akarják a teljesítményüket. Gilbert tudta, csak akkor nyerhet pavén, ha a QS-be megy. El is szerződött, következő években Flandria és Roubaix siker. Bennett nyerni akart zöld trikót, le akarta győzni Ewant, irány a QS.
Azonban ezek után jönnek a problémák: elhiszik, hogy egyedül is képesek nyerni és a csapatuk ellen fordulnak. Az intelligensek felismerik (Boonen), hogy ennek szinte semmi esélye, maradnak, míg a többiek azt mondják, ha képes voltam erre a QS-ben, menni fog ez máshol is. Kapnak egy óriási szerződést és amin ilyenkor nevetek: sosem nézi a csapatok azt, hogy a QS-ben a csapattaktika a fontos, a falkaszellem. Kiadnak egy rahedli pénzt az adott versenyző bérére, míg Lefevere már előre tudja: haver, nélkülem egy nulla vagy.
Összeállíthatnak bármilyen sort, annyival előrébb jár a QS a sprintek felvezetésének metodikájában, hogy olyan klasszisok képesek ellenük csak nyerni, akik valami nagy újítást mutatnak be (Ewan). A riválisok megnyugodhatnak, ugyanis szó esett róla, hogy Wout van Aert lesz a legújabb Lefevere "sztárcsemete", majd inkább a Jumbohoz igazolt srác. El nem tudom képzelni, mi lett volna, ha Ewan, van Aert vagy Sagan hozzájuk megy. Látható, hogy közepes sprinterekből is képesek maximumot kihozni (Ballerini, Hodeg stb.), mert megvan az alap, ami 30-40 éves múlt és tapasztalat.
Az óriási különbség Brailsford és Lefevere között, hogy az egyik kezei között szinte bárkiból lehet sztár a taktika révén, míg a másiknál csak az erre kijelölt, tökéletes "donor".