Este gondolkodtam, hogy sima Lakers van önmagában, vagy sima Warriors win, esetleg mindkettő egyben. Végül maradtam a Lakersnél, mert engem idén ez a Warriors nem győzött meg. Egyedül Curry küzdött egész évben, de az meg kevés. A Lakersnél meg úgy voltam, hogy az AS óta topcsapat lettek, egyetlen meccsen bárki ellen képesek nyerni, olyan erősek mentálisan. Szerencsém volt, hogy végül így döntöttem, mindenesetre örülök, hogy ez a Warriors-dinasztia a végéhez ért.
Belterjes és borzasztóan rossz üzeneteket közvetítő társaság (amit nekem lehet, azt másnak nem stb.), nyáron minden bizonnyal csak néhányan maradnak (Kerr, Curry és Green), elvileg hónapok óta nyílt titok, hogy Klay Thompson az Orlando Magic játékosa lesz és hatalmas szerződést kap. Az egy másik kérdés, hogy a Magic megadja-e ezek után ezt neki...
Egyéni díjakra kicsit visszakanyarodva, szerintem az utóbbi évek egyik legérdekesebb döntései lehetnek az MVP-címen kívül még két kategóriában:
-
Év védője: Gobert vagy Wembanyama. Elvileg mindenki Gobert győzelmét várta, majd jöttek a mélyebb statok, jött Wemby utolsó 2-3 hónapja, illetve a Minnesota visszaesése. Egy olyan szituáció áll fent, ami alapján minden létező stat miatt, Wembanyamának kéne kapnia a díjat. Ezért szólalnak fel egyre többen, liga pedig komoly bajban van. Ugyanis eddig az volt az elvárás, hoyg rájátszásba jutó gárda, akik kiemelkedően védekeznek és nekik a legjobbjuk. Most viszont szintet kéne lépniük, ugyanis a Spurs Wembyvel a parketten top5-os defense a ligában... Magyarán, ha elkezdik bevonni a mélyebb a statokat, akkor onnantól nincsen visszaút, ráadásul történelmi jelentősségű lenne egy újoncnak DPOY-díjat adni, pedig neki járna!
-
A legjobb hatodik ember: Ez talán még különlegesebb, mint a DPOY, ugyanis Malik Monk és Naz Reid versenyzett, elvileg. A helyzet viszont az, hogy a szezon második felére ők és a csapataik is veszítettek a tempóból. És az egészben az a vicces, ha a hivatalos megállapítást nézzük, tehát, hogy a padról érkezve ki érte el a legjobb teljesítményt, akkor bizony van egy játékos, aki szinte minden kritériumnak megfelel: Bobby Portis.
Hatékonyságot tekintve Portis felülmúlja mindkét riválisát, mégsem merült fel egy percig sem, hogy majd megkapja a díjat. Mindezt azért, mert hiába Milwaukee legnépszerűbb játékosa (közönség körében), ligában nincsen akkora hype körülötte, mint az említett két játékos esetében. Az összes mélyebb statisztikai mutatóban (OR/DRtg, O/DWS, WS/48, TS, USG, OnC/OffC stb.), mindben jobban teljesít Monknál.
Az NBA-ben ez a szezon egy mérföldkő lehet az egyéni díjaknál, ugyanis most már egyre többen hivatkoznak a mélyebb statisztikai mutatókra, egyre többen szólalnak fel, hogy a hype már önmagában kevés, ne az kapja, aki a médiában jól fekszik. Ne legyenek egzakt dolgok, berögzött régi metódusok, hanem tényleg a csapatra gyakorolt hatás számítson, hogy azzal az adott játékossal mennyivel jobb vagy rosszabb a franchise. Erre már rengeteg mutató van, ideje ezeket kihasználni. Az NBA-ben tehát komoly döntés előtt, hiszen, ha rosszul döntenek, azt sokáig fogják hallgatni és nem lesz már legitim az egyéni díj, így is voltak megkérdőjelezhető döntések az elmúlt évtizedekben.
A végére pedig vicces:
Rasheed Wallace kiváló játékos volt, de lehet jobb lett volna ott megállni, mint ahogyan Gilbert Arenasnak is. Mindketten szeretnek podcastekben és TV-ben szerepelni, beszélni ugyanúgy, mint Kendrick Perkins... Nézzünk pár okosságot tőlük:
Arenas: Az európaiaknak (leginkább fehéreknek) nem adna MVP-címet, Jokic volt szerinte a valaha volt legrosszabb MVP, mert nem sportos, nem fut gyorsan, nem atletikus és még csak nem is ugrik magasat. Szerinte a színes bőrűeknek kell adni, mert csak.
Wallace: Wemby első szezonjáról nem tudjuk, hogy újoncok szerencséje-e vagy tényleg képzett játékos. A másik megállapítás, hogy Michael Jordan átlagos védő volt, sőt, védekezni sem tudott rendesen (u.i.: Jordan vs Wallace, 1-0 a DPOY-díjak tekintetében, Jordan volt az utolsó SG, aki ezt megnyerte).