Idézetet írta: Pozzato Dátum október 31, 2022, 20:31:57

Hát ez megint beszarás volt.     
Köszi.

Melyik utat választja az Atlanta ifjú csillaga?

Atlantát megrázta Takeoff halála, Trae Young hasonló módon emlékezik, mint anno Russell Westbrook? Olvasd tovább

Bajnoki döntőnek is beillik

A sérülések rondíthatnak bele a magyar idő szerint kedd hajnali rangadóba.  Olvasd tovább

Folyamatosan csökken a Phoenix szorzója

A sztárok hiánya sok kárt okozhatnak a 76ersnek.  Olvasd tovább

Idézetet írta: SPF Előzetes Dátum november 07, 2022, 11:46:59Bajnoki döntőnek is beillik

A sérülések rondíthatnak bele a magyar idő szerint kedd hajnali rangadóba.  Olvasd tovább

Egy picit hosszabban szeretném kifejteni a véleményem, ezért is nem a cikk alatti hozzászólásokban reagálok az írásra.

Mindig elmondjuk, hogy 9-10 forduló után még felesleges nagyobb következtetéseket levonni, ennek ellenére azt gondolom – látva az eddigi eredményeket –, hogy bár volt a szezon előtt egy-két jó megérzésem, de az igazság az, hogy volt legalább ugyanennyi tévedésem is. És pont a mostani LAC-CLE párosításnál volt talán a két leginkább téves jóslatom.

1. Ahogy többször is kifejtettem korábban itt a fórumon, nálam Nyugaton egyértelműen a Clippers volt a legnagyobb favorit. Olyan kerettel rendelkeznek (legalábbis a nevek alapján), akikből kis túlzással akár két kezdőt is ki lehetne állítani. Vagyis ami Keleten nálam a Cleveland volt – hasonló okból kifolyólag –, az Nyugaton a LAC. Aztán elkezdődött a szezon, és bármennyire is egy összeszokott társaságról beszélhetünk (hiszen szinte csak Wall jött erősítésnek), egyszerűen azt kell látni, hogy Leonard nélkül olyan szinten akadozik a támadógépezet, amit már rossz nézni. Márpedig az teljesen megjósolhatatlan, hogy Leonard mikor fog visszatérni, ha visszatér, akkor hogyan, és még ha jó formában is térne vissza, akkor is kérdéses, hogy mennyit bír és mikor sérül meg újra. Márpedig ha nélküle továbbra is így játszik a Clippers, akkor úgy tűnik, elég szépen mellélőttem velük kapcsolatban.

2. A másik tévedésem Donovan Mitchell volt. Illetve ez nem is annyira tévedés, mint inkább félelem. Három héttel ezelőtt (okt. 18-án) az egyik hozzászólásomban éppen azt fejtegettem vele kapcsolatban, hogy nem lesz-e gond Clevelandben azzal, hogy az eddigi remek fiatal csapatra "ránehezedik" egy domináns sztár, aki egyértelműen vezérnek érkezik. Akkor azt hittem, hogy ez csak egy túlokoskodás részemről, de meglepődve tapasztaltam, hogy rá egy hétre az Alley-Oop-ban ugyanez vetődött fel a nálam komolyabb szakmai tudással rendelkező szakembereknél is (ahogy egyébként a tegnapi adásban is volt erre történő utalás). Viszont látva a CLE eddigi meccseit, és azon belül is Mitchell és a csapat játékát, azt kell mondanom, hogy – szerencsére – ezt is benéztem. Lehet, hogy nem a legjobb megfogalmazás lesz a részemről, de Mobley, LeVert, Allen és a többiek láthatóan visszaléptek egy kicsit (teret engedve Mitchellnek és Garlandnak), és mint a jó katonák, hagyják, hogy a két hadvezér érvényesüljön, és azt csináljon, amit akar. Nekem ez a hozzáállás nagyon tetszik. Egyedül Garlandnál látom azt, hogy próbálja tartani a lépést Mitchell-lel, de amíg ez csak egy egészséges versenyhelyzetet teremt nála, addig nincs probléma. És egyébként teljesen egyetértettem a tegnapi közvetítés alatt Németh Pistivel (ha jól emlékszem, akkor ő mondta), hogy Bickerstaff mennyire jól forgatja a csapatot. Ha kell, akkor együtt van a pályán a két irányító, de sokszor viszont egymást váltják. Ami viszont a lényeg, hogy eddig pontosan azt láthatjuk a Cavalierstől, amit vártunk tőle. Nem is igazán értem, hogy a szezon előtt miért voltak annyira leírva mind a fogadóirodák, mind a szakemberek által. Legalábbis olyan szinten, hogy senki nem sorolta őket a legjobb 10-be. De persze tudjuk, hosszú még a szezon, és náluk is jöhet hullámvölgy. Mindenesetre az "Év edzője" rangsorban a Bet365-nél már Bickerstaff áll az első helyen 6,5-szeres szorzóval (az Unibetnél még 9-szeres az odds), ami még mindig nem tűnik rossznak (bár egy hete én még 18-szoros pénzért szemezgettem ezzel a tippel), és ha a CLE esetleg az első három hely egyikén végezne Keleten, akkor nagyon nehéz lesz elvenni tőle ezt a díjat.

Idézetet írta: HT Dátum november 07, 2022, 16:16:45Nem is igazán értem, hogy a szezon előtt miért voltak annyira leírva mind a fogadóirodák, mind a szakemberek által.

Eléggé régóta követem a sportokat és egyre inkább az az érzésem, hogy önmagában a piac nem változik és épp azért, mert emberek befolyásolják. Hajlamosak vagyunk olyanokat leírni, akiket nem ismerünk. Valószínűleg ezért is volt az, hogy a Cavs, az "csak" Cavs, sok a fiatal, meg amúgy is szerencséjük is volt, de ahol jó a védekezés, azt a csapatot sosem szabad leírni. Ahol alapjáraton megvan az akarat, hogy védekezzünk - ami eléggé ritka csapatsportban -, az a gárda minden esetben sokra hivatott.

Fociban is gyakorta megesik: nem ismerjük mondjuk az Union Berlint, majd visszaesnek úgyis a középmezőnybe. Ki ez a Frankfurt vagy Leicester? Elfáradnak, szerencséjük volt, úgysem nyerhetnek. Hiába hisszük azt, hogy egyre inkább fejlődik az elemzés a különböző sportágakban, de ezeket emberek készítik. És magunkról tudjuk, szoktunk tévedni, akkor a szakértők miért ne tehetnék? Senki sem látta anno a Warriors dinasztiává emelkedését, majd amikor megtörtént, akkor utána már utólag mindenki okos volt, hogy ők ezt tudták...

Én ezért szoktam hinni az underdogokban (sokszor rosszul teszem, ezt elismerem), illetve a fiatal tehetséges sportolókban, mert csomóan leírják őket, de Federer sem világsztárként kezdte, ahogyan MJ sem. Őket is leírták kezdetben.

Nekem egyetlen bajom ezzel hogy pont a Bucks tunik még elesnek.. es hat cavs csoportgyozelmet tettem..😂

Idézetet írta: Pozzato Dátum november 07, 2022, 16:30:09Fociban is gyakorta megesik: nem ismerjük mondjuk az Union Berlint, majd visszaesnek úgyis a középmezőnybe. Ki ez a Frankfurt vagy Leicester? Elfáradnak, szerencséjük volt, úgysem nyerhetnek.

Értem, hogy mit akarsz mondani, és az is tény, hogy a fogadóirodák nagyon ritkán vállalnak be meglepetéseket (még akkor is, ha van rá reális esély). Ugyanakkor ahogy a Benyo féle "beharangozóban" is elhangzik, a Cavs egy top 5-ös védelemmel rendelkezik (és rendelkezett már tavaly is), és a GSW-n kívül egyedül nekik van jelenleg három 2022-es all star játékosuk. Vagyis azért náluk hiba lenne (illetve hiba volt) abból kiindulni, hogy mit nyújtottak az elmúlt 5-10 évben.

Szóval ha azt látnám, hogy az Union Berlin vagy a Frankfurt leigazolná Mbappét, Messit, Benzemát stb., akkor valószínűleg a múltjától függetlenül sem merném outsidernek titulálni őket.

Jámbor Jack, Donald Sterling, beszarás milyen poénok   

Miért kerüld el a Minnesota meccseit?

Egyszer majd beindul a szekér, de addig lehet érdemes várni a Farkasok meccseivel.  Olvasd tovább

Itt a fórumon beszéltünk már bajnokesélyes csapatokról, biztos "kiesőkről", kedvencekről, kevésbé kedvencekről. Most viszont ejtsünk pár szót két olyanról, akiket eddig azért nem részleteztünk, mert – valljuk be – nem vártunk tőlük sokat. Ez pedig a Utah és a Portland, akik Nyugaton – jelen pillanatban – az első két helyet foglalják el.

A kérdés adja magát: mitől ilyen jó eddig a Jazz és a TrailBlazers?
Most annak kellene jönnie, hogy lépésről lépésre lebontva megválaszolom a fenti kérdést, de az igazság az, hogy fogalmam sincs.

Portland
Szimpátia-okok miatt évek óta várom tőlük a kiugrást. Nem is a csapatnak drukkolok elsősorban, hanem sokkal inkább annak a Lillardnak, aki mindig is az a típusú játékos volt, aki valami oknál fogva nekem nagyon szimpatikus volt. Volt olyan időszak korábban, amikor – a keretet elnézve – azt gondoltam, hogy talán lenne esélye a Portlandnek egy kiugró eredményre, de mindig közbejött nekik valami. Aztán amikor tavaly szezon közben CJ McCollum is vette a kabátját és meg sem állt New Orleansig, akkor végképp lemondtam arról, hogy Lillardot valaha is látom majd akárcsak a rájátszás második körében is. És erre jött a 22/23-as szezon, a Portland pedig olyan eredményeket produkál, amire nem találok magyarázatot. Van egy olyan kezdőötösük, akire azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen nem rossz (bár kapásból legalább 10 másik csapatot fel tudnék sorolni, akik szerintem erősebb kezdővel tudnának kiállni), viszont a cserék között alig akad – legalábbis az én véleményem szerint – komolyabban vehető játékos. Lillard all-star, ez nem vitás. Simons az előző szezon végén (amikor a kezdők már nem játszottak, mert a Portland is ráment a minél jobb draftra) már megmutatta, hogy képes jó játékra. Érkezett a szezon előtt az a Jerami Grant, akit én az elmúlt egy-két év leginkább alulértékelt játékosának tartottam, és nagyon örültem, hogy Detroit után végre egy tudásának megfelelő csapatban játszhat. Rajtuk kívül van egy jónak mondható centerük Nurkic személyében, aki eddig nagyon elmarad a várakozástól (az eddigi 10 meccsből mindössze 5 alkalommal tudott csak kétszámjegyű dobott ponttal zárni, bár a lepattanókat azért szépen gyűjtögeti). És ötödik embernek ott van Josh Hart, akiről csak annyit mondanék udvariasan, hogy szerintem nem sok olyan csapat van, ahol kezdő lenne. Semmi bajom vele, de nálam ő egy olyan tucatjátékos, akiből rengeteg van a ligában. A draftról ugyan sikerült egy aránylag jó játékost összeszedniük Shaedon Sharpe személyében, de (két meccsét látva eddig) ő egyértelműen nem a jelen, hanem legjobb esetben is csak max. a jövő lehet.

Vagyis továbbra sem értem, hogy mitől ennyire jó idén a Portland. Ráadásul volt olyan győzelmük (idegenben a Suns ellen), ahol sem Lillard, sem Simons nem játszott. Teljesen sötétben tapogatózom velük kapcsolatban, és még mindig nem merek fogadni rájuk. Sem arra, hogy pl. nyernek egy Houston ellen hazai pályán, sem arra, hogy kikapnak idegenben egy Milwaukee ellen. De vajon meddig tarthat náluk ez a jó szerepelés?

Utah
A Utah a másik megfejthetetlen csapat. A szezon előtt elküldték azt a három játékost, akik az elmúlt években hozták a sikereket (Mitchell, Gobert, Bogdanovic), és furcsa mód a kezdőből azt a Clarksont és Conleyt tartották meg, akik az előző szezonban gyalázatos teljesítményt nyújtottak. Az előbb említett három sztár helyébe pedig érkezett Markkanen, Sexton és Beasley. De fogalmazzunk inkább úgy, hogy azok a játékosok jöttek, akiket éppen adtak nekik az előbbiekért cserébe. Mintha azt mondták volna a Jazznél, hogy "mindegy, hogy kit adtok, csak vigyétek már Mitchellt és Gobert-et". Én személy szerint egyébként semmi koncepciót nem láttam ennek a három embernek az érkezésében, de lehet, hogy bennem van a hiba.

Jelen állás szerint úgy állnak 9-3-mal Nyugat első helyén, hogy az eddigi 12 meccsükön a fogadóirodák mindössze 3-szor tartották őket esélyesebbnek (ebből az egyiken ki is kaptak), de a 9 győzelmüknél 7-szer az ellenfelüknek volt kisebb a szorzója.

A Utahnál egyébként az a vicces, hogy szerintem a vezetőség úgy indult neki ennek a szezonnak, hogy "csak éljük túl, aztán a következő években majd bevásárolunk a rengeteg cetliből, amiket a sztárokért kaptunk". Mintha a játékosoknak elfelejtettek volna szólni, hogy idén nem a bajnoki címre kell hajtani, hanem a minél jobb draftra.

Ami a keretet illeti: Markkanen teljesen újjászületett (láthatóan neki nagyon jót tett az Eb, és az ott nyújtott kiváló játéka), Clarkson és Conley újra elkezdtek kosarazni (úgy tűnik, hogy tartottak egy év pihenőt, és mostanra valóban kipihenték magukat), Sexton az első pár gyengébb meccs után egyre inkább kezd belelendülni, Beasley és Olynyk pedig egyelőre még elég hektikusan teljesítenek, de olykor-olykor ők is hozzáteszik a magukét. Vagyis náluk is szó szerint azt tudom csak mondani, amit a Portlandnél, hogy bár van egy esetleg jónak mondható kezdő ötösük (bár egyáltalán nem top 10-es), viszont a kispadon szinte senki nincs, akit bátor szívvel pályára mernék küldeni egy fontosabb mérkőzésen.

Vagyis a kérdés pedig továbbra is az, mint az elején: mitől ilyen jó eddig a Jazz és a TrailBlazers?

Eldöntetik, hogy amit írok az szimpla teória vagy válasz is egyben, miért jó ez a két csapat.

Utah Jazz:
Először szimplán csak azzal kezdeném, amit eddig is tudtunk a keretben lévő játékosokról. Egyfelől, akik maradtak, azok nem önző játékosok, tudnak és mernek is passzolni egymásnak (ezért vannak top6-ban az asszisztokat tekintve). Olyan magasembereik vannak, akik már korábbi állomáshelyeiken is képesek voltak jó passzokra, ez pedig manapság alapja a modern NBA-nek.

A triplázás szintén alapja a mostani játéknak, ritka az olyan együttállás, mint ami a Jazznél van: Olynyk magasember létére 36-38%-os triplázó volt, most kevesebb kísérletből hozza az 50% feletti mérleget (megválogatott dobások). Markkanen szintén 210 centi felett van, szintén 36-37%-os triplaátlaggal pályafutása során, most is nagyjából hozza ezeket. Két 210 centiméter feletti, majdhogynem elit triplázó (posztjukra értem), nagyon ritka.

Ehhez jön három darab 38-42% körüli triplázó periméterről, akkora a spacing a Jazznél, amire szerintem még a GSW sem volt képes a fénykorában. Elmondható, hogy senkit nem hagyhatnak üresen a triplavonalon, mert bárki képes bedobni, top5-ben vannak emiatt a triplázásban. Az pedig manapság már bőven elég a sikerhez, ha jár a labda, jól passzolsz és bedobod az open triplákat, főleg úgy, hogy a kezdőből mindenki képes jól triplázni.

Azt is fontos kiemelni, ha képes vagy periméteren jól levédeni az ellenfél triplázását, akkor az önmagában fél győzelem, hiszen a ligában szinte mindenki triplázni akar. A Jazz ligaelső a triplák levédésében, ehhez kell Conley rutinja, aki fénykorában a liga legjobb perimétervédője volt, kiválóan segít be, mindig is egy dolgos irányító volt. Clarkson inkább védekezési gyorsaságával segít (és atletikusságával), ha már a defense IQ nincs meg.

Az is fontos, hogy a Jazz egy magasabb szerkezettel játszik, de ez nem megy a védekezés kárára, hiszen Vanderbilt kiváló perimétervédő a PF/C besorolása ellenére is, Markkanen szintén jól védi a perimétert magassága ellenére. Az sem mellékes, hogy magas játékosok, de sokat futnak, sok a mozgás, így mindig találni üres embert. Ez pedig az egyik alapja a kosárlabdának. Sok csapat ugyanis rámegy az isora, hogy majd egy az egyben a sztár megoldja.

A leglátványosabb ezekben a Dallas, ahol majd Doncic intézi úgyis, többiek meg állnak, mint ... a lagziban. Ez a Jazz egyik szerencséje, másik, hogy ezek a játékosok most tartanak ott, hogy Conley a rutinos, neki már kifut a karrierje, de Olynyk, Beasley, Clarkson, Markkanen és Vanderbilt most kaphatja a nagy szerződést. Nekik idén kell jól játszani, hogy jövőre a lejáró miatt (azt hiszem, csak Markkanen rendelkezik 2025 nyaráig szerződéssel) kaphassanak valami vaskos csekket.


Portland Trail Blazers:
Hogyan tudott 2020-ban a Miami Heat döntőt játszani? Erik Spoelstra az országot járta, amíg mindenki a járvány miatt sajnálkozott, zone defense fejlesztése miatt, hogyan tanulhat ebből többet és többet. A Heat akkori sikereinek alapja a zónavédekezés volt. Amikor kosárlabdáztam, egyet biztosan megtanultam, bármennyire is hatékonynak tűnik az emberfogás, mégis a zónavédekezés a legjobb, ha limitálni akarjuk az ellenfelet.

Ehhez nagyon sokat kell tanulni, érezni kell a játékot, be kell segíteni úgy, hogy ne tolódjon el teljesen a védekezés. A legfontosabb az úgynevezett Help Defense IQ a zónavédekezésben. Simonst leszámítva, a Portland kezdők mind jók ebben a szegmensben, ezért is fontos például Winslow játéka, ugyanis ő a padról erősíti ezt a mutatót. Ha ebben jók, akkor működik a zónázás, ez pedig látszik a Portland védekezésén.

Érdemes megnézni egy-egy meccsüket, ahogyan Nurkic mutatja/mondja Lillardnak vagy Hartnak ha elmozognak, hogy jöjjenek vissza az alakzatba, mert ott rés lehet. A játékosok folyamatosan beszélnek, lehetőleg hosszú passzokra kényszerítik az ellenfelet, amiből labdát tudnak lopni. Ezzel a védekezéssel tudják ellensúlyozni, hogy amúgy ez nem egy kiemelkedően támadó csapat.

Ha megnézitek, akkor a Portland játékosok keze folyamatosan a magasban van védekezésben - erős fizikai igénybevétel -, jeleznek egymásnak, ugrálnak, hogy zárják a passzsávokat. Elsőre kissé furán hathat, de ezzel is zavarják az ellenfeleket. Az úgynevezett zone usage stat esetében az átlag 3,5% környékén van a csapatoknál, ez nagyjából ideális. A Miami Heat 2020-ban, amikor döntős volt, akkor majd 12%-ot hozott, most a Portland 10% felett van.

Ezek kiemelkedő mutatók, segítenek egyensúlyba hozni, ha támadóoldalon közepes vagy gyenge teljesítményt tesz le az asztalra az adott csapat. Véleményem szerint, ennyi a magyarázata, hogy a Portland miért jó. Én imádom Lillard játékát, emberileg is kiemelkedő alakja a ligának, de jelenleg ő csak támadóoldalon fontos eleme a csapatnak, védekezésben Nurkic az, akire épül minden.

A bosnyák center mozgatja a csapatot, rendkívül fontos munkát végez, ami statokból nem igazán mutatkozik meg (még Gobert-szinten sem), viszont miatta működödik a zónázás. Itt a legnagyobb kérdés az lesz, mi történik, ha Nurkic megsérül? Akkor bajban lehetnek, valószínűleg egy-két meccsen át még kitart a lendület, de mondjuk 10-15 találkozón már visszaesne a Portland, mert alapjáraton ez egy 20-25. hely környékén teljesítő csapat.

Idézetet írta: Pozzato Dátum november 10, 2022, 13:46:59Utah Jazz:
Azt is fontos kiemelni, ha képes vagy periméteren jól levédeni az ellenfél triplázását, akkor az önmagában fél győzelem, hiszen a ligában szinte mindenki triplázni akar. A Jazz ligaelső a triplák levédésében, ehhez kell Conley rutinja, aki fénykorában a liga legjobb perimétervédője volt, kiválóan segít be, mindig is egy dolgos irányító volt. Clarkson inkább védekezési gyorsaságával segít (és atletikusságával), ha már a defense IQ nincs meg.

...


Portland Trail Blazers:
Ha megnézitek, akkor a Portland játékosok keze folyamatosan a magasban van védekezésben - erős fizikai igénybevétel -, jeleznek egymásnak, ugrálnak, hogy zárják a passzsávokat. Elsőre kissé furán hathat, de ezzel is zavarják az ellenfeleket. Az úgynevezett zone usage stat esetében az átlag 3,5% környékén van a csapatoknál, ez nagyjából ideális. A Miami Heat 2020-ban, amikor döntős volt, akkor majd 12%-ot hozott, most a Portland 10% felett van.

Ez tetszett, köszönöm. Azt gondolom, hogy abszolút lehet ráció abban, amit írsz.

Jó volt látni, hogy a Utah esetében olyanokról írtál pozitív véleményt (lásd Conley vagy Clarkson), akikről én már hosszú hónapok óta lemondtam. Amikor még a 20/21-es szezonban ligaelső volt az alapszakaszban az – általam akkor nagyon kedvelt – Utah, akkor nagyon szerettem (és sokra is tartottam) az előbb említett két játékost, de aztán jött egy olyan évük, ami teljesen kiirtott belőlem minden dicsérő szót velük kapcsolatban. (Talán már azt sem venném észre náluk, ha 40 pontos átlagot hoznának.)

A Portlandnál is jól levezetted a lényeget, bár az igazat megvallva arról a "zone usage stat" dolokról nem igazán tudtam, hogy micsoda. De a hozzátartozó számok annyira egyértelműek voltak, hogy biztos lehet benne igazság.

Köszi.

A zone usage egy pár éve meglévő statisztikai mutató, nem annyira elterjedt, viszont annál hasznosabb. Ez azt vizsgálja, hogy egy csapat milyen gyakran védekezik zónában.

A kosárlabdában van az emberfogás, ez az ismertebb védekezési formula, hiszen ehhez szokunk hozzá az utcai pályákon is gyerekként. A zóna egy fokkal komolyabb, mint ahogyan írtam. Ennek kétféle ismertebb válfaja van: 3-2 és 2-3, előbbi esetében három játékos van a periméteren, míg ketten a palánk alatt, míg utóbbinál ketten a periméteren a triplavonalnál, hárman pedig a palánk környékén (kettő a saroknál, egy középen büntetőterületen belül).

Azt gondolnánk, hogy mivel profikról van szó, ezért a zónavédekezés egy eléggé elterjedt dolog, de ez nem így van. Az NBA-ben is ritkán használják, de Európában sem élnek vele annyiszor, mint ahogyan azt gondolnánk. Ennek egyik oka, hogy tényleg nehéz megtanulni. Önmagában az alapokat nem bonyolult megérteni, de csapatként alkalmazni, na az a nehéz. Vannak olyan gárdák, akik hibrid védekezési megoldást használnak (zóna + emberfogás = match up zone), de azért sem terjedt el a zónavédekezés korábban, mert sokáig tiltva volt a profik között.

Azt sem árt megemlíteni, hogy van ugye a három másodperces szabály, ami megnehezíti a védők dolgát a zónában, főleg azokét, akik a palánk alatt tartózkodnak. Ha hibázol, akkor rögtön az ellenfél jöhet büntetővel (emiatt féltek a zónától a profi edzők, nem akartak hibalehetőséget). Ezért kell intelligens védő középre (Nurkic, Lopez stb.), aki erre is figyel. A zónának vannak hátrányai, azonban van egy nagy előnye: elrejthető a védekezésben gyengébb játékos. Emberfogás esetén ez nem így van, akkor ott véged, ha az embered elit dobó és jól kezeli a labdát, te meg átlagon aluli védő vagy, akkor szórnak rólad 30-40 pontot. Oké, hogy elváltalanak párszor rólad, de egy idő után ez sem lesz elég.

Zónában azonban tudnak bújtatni (levisznek a sarokba stb.), ahonnét csak az alapokat kell megoldani. Ezért volt az, hogy korábban a Miami vagy a Toronto is gyakran használt zónát, hiszen a gyengébb védők így kikerültek a látószögből. A Portlandnál ez Simons, de ebben a rendszerben ő is megél. A zóna még másra is jó, ezt a 2019-es Toronto Raptors fedezte fel: limitálható vele az ellenfél triplavető serege. Akkor Curry és társai kaptak egy kis ínyencséget Kawhi Leonardéktól, akik így fogták meg a GSW-t.

Annak a csapatnak Nick Nurse volt az edzője, aki ugye Európában is tanult, illetve középiskolákban és egyetemeken edzősködött. Hol gyakori a zónavédekezés? Pont középsuliban és egyetemeken. Nurse pedig szépen átültette ezeket a Toronto játékéba. Ha jól emlékszem, akkor ők 3-2-es zónát használtak, ami épp Steph Curry miatt váltott meccs közben 1-2-2-re, ahol volt egy első "zavaró", aki limitálta Curry távoli tripláinak esélyét.
Ha megnézzük, az a Toronto tökéletesen alkalmas volt a zónára:
- Marc Gasol, mint középső ember a palánk alatt, rendkívül intelligens center, kiválóan mozgatja a csapatot, érti a védekezést
- Serge Ibaka, elit védő, rendkívül magas Help Defense IQ
- Kawhi Leonard, minden idők egyik legjobb SF védője, MJ-vel vetekszik
- Pascal Siakam, elit védő, rendkívül magas Help Defense IQ
- Kyle Lowry, elit periméter védő, rendkívül magas Help Defense IQ

Kell ennél több? Ez a csapat periméter védekezésre született, intelligens játékosok, olvassák a játékot, ha ők akkor együtt tudtak volna maradni... Na mindegy, szóval zone usage, aminél a 3,5% az átlag, ami azt jelenti, hogy mondjuk 50 védekezésból 1-2 alkalommal védekezik zónában egy csapat. A 10-12% is csalóka, mert mondjuk 5-8 védekezés jut zónára, de ez csalóka, mert előfordul, amikor ez jóval több.

Mint látható, NBA-ben továbbra sem elterjedt a zóna. Körülményes a tanulási folyamat, tényleg intelligens játékosok kellenek hozzá. Ami fontos még, hogy ehhez olyan edző kell, aki érti is ezt a defenzív megoldást, aki át tudja adni a játékosoknak, akik erre fogékonyak. A 3 sec-es szabály miatt ez nem fog elterjedni, ráadásul sok játékos még a kosárlabda alapjait sem érti, nemhogy a zónát, de még a labdavezetést is nehezen tanulják meg.