Nikola Jokic:
02.22: 21 pont / 19 lepattanó / 15 gólpassz / 100% mezőnyből
02.24: 29 pont / 15 lepattanó / 14 gólpassz / 2 eladott labda mindössze

Brutális... És ez egy ilyen megszokott dolog. Ha ezt valamelyik amcsi csinálja, egy hétig vele van tele az ESPN. Tetszik az a gyűlölet, ami Jokicra szakad, hogy ütik és vágják, de alig kap fújást, hogy ő a liga legnagyobb sztárja, mégsem promózzák őt, sőt, próbálják minden módon ellehetetleníteni. Mert egy duci szerb srác, aki komótos, lassú, de fejben mérföldekkel a többiek előtt jár.

Victor Wembanyama:
Megint egy rekord, első olyan játékos, aki újoncként öt mutatóban minimum 5 egységig eljutott (minimum 5 pont, 5 lepattanó, 5 gólpassz, 5 labdaszerzés és 5 blokk). Nincsenek rá szavak, megmondom őszintén, nem számoltam, hanyadik rekordja ez idén, volt 38 pontos és 10 gólpasszos dupla-duplája (szintén rekord), 20 pontos és 20 lepattanós dupla-duplája (szintén rekord), volt 10 blokkos tripla-duplája 30 perc alatt (ez is rekord), legtöbb dupla-dupla újoncként, legfiatalabb 20-5-5-5, nem folytatom, mert tényleg követhetetlen. A srác szerintem még mindig csak tanulja a ligát, sokszor esetlen, de érződik rajta bőven Popovich munkája, most már szinte hetente szállít kiemelkedő teljesítményt, még mindig 30 perc alatt átlagol meccsenként, de ha a teljesítményét 36 percre vetítenénk, bőven lenne belőle egy 26-27 pontos, 12+ lepattanós és 4+ blokk feletti játékos, aki kioszt 5 gólpasszt is mellé. Hatalmas potenciál van benne, de még mindig bele kell tennie a kemény munkát, szerencsére a munkabírás és az álazat adott. Itt a legnagyobb kérdés, hogy a Spurs hogyan aknázza ki Wembyt, milyen csapatot épít köré.

Idézetet írta: Pozzato Dátum február 24, 2024, 11:33:50Nikola Jokic:
02.22: 21 pont / 19 lepattanó / 15 gólpassz / 100% mezőnyből
02.24: 29 pont / 15 lepattanó / 14 gólpassz / 2 eladott labda mindössze

Brutális... És ez egy ilyen megszokott dolog. Ha ezt valamelyik amcsi csinálja, egy hétig vele van tele az ESPN. Tetszik az a gyűlölet, ami Jokicra szakad, hogy ütik és vágják, de alig kap fújást, hogy ő a liga legnagyobb sztárja, mégsem promózzák őt, sőt, próbálják minden módon ellehetetleníteni. Mert egy duci szerb srác, aki komótos, lassú, de fejben mérföldekkel a többiek előtt jár.

Mostanában ha valamit írok, akkor az adott játékos vagy csapat rögtön reagál soraimra, és igyekszik bizonyítani az általam leírtak ellenkezőjét. A Clevelandet pár napja addig dicsértem, míg gyorsan összeszedtek két meglepő vereséget (igaz, Mitchell nélkül, de attól még meglepő volt). Aztán egy-két hete Jokic MVP-cím jogosságát próbáltam megkérdőjelezni, amire rá egy héttel a szerb reagált a – Pozzato által is említett – 21/19/15-ös tripla-duplával (hibátlan mezőnymutatóval). És ha már Wembinél kiemeltük a rekordokat, akkor Jokicnál is tegyük meg, hiszen ezekkel a számokkal ő lett az NBA történetében az első játékos, aki rontott dobás nélkül érte el a 20/15/15-ös tripla-dupla határt. Ráadásul pályafutása során ez volt a harmadik olyan meccs, ahol hibátlan mezőnymutatóval tripla-duplázott. Ami szintén rekord.

Jokic jelenleg 29 éves és abszolút uralja a ligát. Nem tudom, hogy hány évet szán még magának, de nem hiszem, hogy 34 éves kora után még játszani akarna. Wembanyama akkor lesz 25 éves (a legideálisabb kor), és bár addig még sok víz lefolyik a Dunán, de jelenleg nagyon úgy fest, hogy a szerb visszavonulása után egy francia fogja átvenni a stafétabotot. Ráadásul ha azt veszem, hogy az idei MVP-cím 4 legfőbb várományosa szerb, kanadai, szlovén és görög, akkor az amcsiknak egyre jobban össze kellene szedniük magukat, és elővarázsolni a kalapból egy új Jordant vagy Kobe-t, mert simán benne van a pakliban, hogy még legalább egy évtizedig nem lesz amerikai MVP-jük.

Valamilyen szinten erről volt szó a Tribün egy Bazskával folytatott beszélgetése során, ott a LeBron James utáni szupersztárt keresték. Szóba került, hogy Michael Jordan óta nincsen igazán egyértelmű szupersztárja, királya a ligának. Mindig van 2-3-4 vagy több sztár, de például LeBront is rengeteg kritika érte, Kobe vagy Durant esetében is volt kritika, Curry vagy Kawhi, de nyugodtan ide lehetne venni most Giannis, Jokic de akár Doncicot is, bár neki nincsen gyűrűje (maximum házassági  ).


Maga a GOAT-kérdés szerintem eldőlt, nem lesz valószínűleg még egy olyan játékosa a ligának, mint Michael Jordan. Igazából, ha jobban megnézzük, számait meg sem közelítették. Azt Bazska is elmondja, hogy habitusban, győzni akarásban Kobe volt utána a legközelebb MJ-hez. Jordan pályafutása során 12 döntőt játszhatott különböző sporteseményen, 12 győzelmet aratott, de van ennél egy sokkal elképesztőbb adat: minden egyes döntőben ő volt a legjobb játékos.

Legyen szó arról, hogy 19 évesen felnőttek között játszik, legyen szó olimpiáról vagy NCAA-döntőről, ahol az ő dobásával nyertek. Mindig az övé volt a döntő szó. Mentálisan soha annyira erős sportoló nem volt és nem is lesz a történelemben, mint ő. Képtelen volt veszíteni, iszonyatos akarata volt, nem volt szerethető figura a társak által, de tudták, ha nyerni akarnak, akkor MJ kell a csapatba. Fel sem fogjuk, mikre volt képes Jordan egy olyan ligában, ahol 2 méter felett kezdődött akkoriban az élet.

Ő pedig a maga 198 centiméterével 9 alkalommal volt az év legjobb védői csapatában, olyan egyedülálló rekordot tart fent SG-ként, hogy 200 labdaszerzés és 100 blokk egy szezonban. Ezt kétszer is megcsinálta, míg rajta kívül ez senkinek sem sikerült. Elvileg LeBron jobb fizikális adottságokkal rendelkezik, mint MJ, de még a 100-100-at se tudta soha megcsinálni, mint ahogyan a többiek sem. Szerintem Jordan nagyságát az mutatja meg leginkább, amikor váratlan helyzetekbe került, hogyan reagált.

A '80-as évek végén kényszerből irányítóként használták kis ideig. Jordan első néhány meccsén nehezen szokott bele, de akkor is már kiosztott, 14-15-16-17 gólpasszt. Utána fogta, jött 11 meccs, amiből 10 alkalommal tripla-duplát ért el, nem is erőlködött. Ha akart volna, simán átlagolhatott volna pályafutása során tripla-duplát, de minek? Ha tényleg a számok érdeklik, mint LeBront, akkor nem vonul vissza kétszer is, erőt vesz a játékszenvedélyén és a mentális mélyponton, simán 42 ezer pont felett zár 39 évesen.

Olyan brutális számokról ne is beszéljünk, 983 ellenféllel mérte össze magát pályafutása alatt, egyetlen outscore történt csak, Allen Iverson tudta csak legyőzni MJ-t. Amikor 38-39 évesen még a Washingtonban levezetett, akkor is olyan elmebeteg dolgokat csinált, mint mikor 0 ponton tartotta egy félidőn át Vince Cartert. VC a meccset megelőzően mondta, őt senki sem fogja meg (élete formájában volt), MJ meg ugye személyesre vette, szokás szerint.    Reggie Miller esetében dettó.

Isiah Thomas mondta azt, hogy a Jordan-szabály kitalálása után is MJ 35 pontot átlagolt ellenük úgy, hogy ahol érték, ott gyepálták rendesen. És igen, pont itt jön a képbe, hogy fel kell kötni az amcsiknak a gatyót, mert esetleg Edwards az, akiből lehetne a liga arca, de ennyi. Nem rendelkeznek szupersztárokkal, jelenleg Európa diktálja a kosárlabdát, de azt pedig nem fogják hagyni USA-ban, hogy európaiak irányítsanak. Bazska is mondta, hogy Jokicnál is előkerült ez a kártya.

Lesznek ilyen átmenetek, mint most, hogy Jokic a legjobb néhány évig, de nem lesz olyan szintű egyértelmű elismerés, mint majd egy évtizedig Jordan esetében. Ott megszakadt ez a sorozat, mert ahogyan a videóban is kitérnek rá, ha valaki nem megosztó (mint ahogyan mondjuk LeBron vagy Durant), akkor az európai (ami szintén egy vitapont), de ha még ezeknek a feltételeknek meg is felel valaki (amcsi + nem nyílvánít véleményt), akkor sem képes manapság egy ilyen ligában olyan szinten teljesíteni, mint MJ.

Az elmúlt 20 évben voltak sztárok, nagyszerű teljesítmények, de egyetlen uralkodót sem láttunk, aki legyőzhetetlen lett volna pályafutása csúcsán. Ha Kobe volt a csúcson, akkor jött egy Celtics, ha LeBron, akkor egy Dallas vagy GSW, ha Curry, akkor megint egy másik csapat, ilyen nem volt az MJ-korszakban, de előtte sem a Magic vs Bird csatában sem. Ha jobban megnézzük, akkor:
Bird, Jordan és Magic időszakban (amikor legalább egyikük a ligában játszott): 17 döntőből 14-et valamelyikük nyert meg
Kobe, LeBron, Durant és Curry: 25 döntőből csak 13-at nyert meg ez a négyes.

Ez utóbbi a leginkább beszédes adat, mennyire más volt a '80-as és '90-es évek, mint a mostani. Annak viszont örülök, hogy vannak ilyen régi vágású sztárok, mint Jokic, de a veszte, hogy európai, ha mondjuk LA-ben születik, teljesen más megvilágításba kerül.

Tetszett ez a beszélgetés, voltak benne kimondottan jó meglátások. Egy pár gondolatot megosztanék, amik hirtelen eszembe jutottak a hallottakkal kapcsolatban.

1. Érdekes látni, hogy mennyire más az európai és az amerikai "értékrend". Európában szinte rajonganak az olyan "visszafogottabbnak mondott" sztárokért, mint pl. a F1-ben Räikkönen, vagy az NBA-ben Jokic (de ide sorolhatjuk Doncicot is), akiket nem érdekel semmilyen médiafelzúdulás, semmilyen sztárparádé. Kimennek a pályára, letudják a melót, majd mennek haza. Ennyi. Ezzel szemben Amerikában minden a show-ról szól. Nyilatkozzál minél többször, mondjál minél nagyobb baromságokat, hirdesd, hogy a Föld lapos, és amerikaiak milliói like-olnak és követnek. Ezzel szemben ha úgy viselkedsz, mint a fent említett játékosok (akik szarnak a médiára), akkor tizedannyit írnak majd rólad, és feleannyit sem fog érni a teljesítményed. De ugyanez elmondható pl. SGA-ról is, aki hiába fut elképesztő szezont (és vezeti csapatával a Nyugatot), a mérkőzés-statisztikákat leszámítva szinte semmit nem hallunk róla. Ha nem csinálsz balhét, ha nem teszel semmi kirívót, akkor a kutyát nem érdekled.

2. Ha már felvetődött az interjúban (amúgy nagyon helyesen), hogy mennyit változott minden a social media és az internet elterjedésével, akkor azt azért halkan jegyezzük meg, hogy annak idején egy adott játékos szinte kizárólag a játékával tudott kitűnni. És többek között ettől is nagyobbak a maiaknál. Egy Magic Johnson, egy Larry Bird, de legfőképp egy Michael Jordan nem azért lett akkora sztár, mert agyba-főbe mutogatta magát a twitteren, az Instán, a Tik Tokon és még sorolhatnám. Ők egy helyen tudtak csak elismerést szerezni maguknak, a pályán.

3. Anthony Edward. Hm... nagyon érdekes az ő személye. Nem titok, hogy én Edwards-ot mindig is nagyon sokra tartottam. Talán két éve volt egy olyan hozzászólásom itt a fórumon, amiben azt fejtegettem, hogy mennyire sokat várok tőle, és azt sem tartottam kizártnak, hogy a következő szezonban ő lesz az MVP. Aztán a Gobert/Town párosnak köszönhetően a MIN abban az évben nagyon gyengén szerepelt, és ez Edwards játékára is rányomta a bélyegét. Idén viszont végre azt hozza, amit joggal várhatunk el tőle. A világbajnokság nagyon jót tett neki (a csapat egyik legjobbja volt), és ezúttal a Timberwolves is ott van a nyugati főcsoport elején. És Edwards még csak 22 múlt. Szóval bár elvileg minden adott lenne ahhoz, hogy ő legyen az a bizonyos "következő amerikai szupersztár", de valami miatt mégsem érzem ezt vele kapcsolatban. Lehet, hogy hülyén fogok fogalmazni, de nála nem látom azt a mindent elsöpörni vágyó gyilkos ösztönt, ami valamilyen szinten megvolt MJ-ben és Bryantben is (sőt, talán még Jamesben is).

4. Végül pedig még egy szóra visszatérve a riport központi kérdésére. Teljesen egyetértek azzal, hogy áramlanak a ligába a jobbnál jobb játékosok, úgyhogy nekem is az a véleményem, hogy nagyon nehéz lesz valakinek annyira kitűnnie ebből a sztármennyiségből, hogy úgy beszéljünk róla a későbbiekben, mint "A liga arca". Gondoljunk csak arra, hogy ha egy olyan Jokicnak nem sikerült kivívnia ezt a titulust, aki ha idén is megkapná az MVP címet, és tavaly sem csalják el tőle, akkor zsinórban 4-szeres MVP lenne, akkor hogyan tudná bárki is elnyerni ezt az elismerést.

Pont ennek kapcsán jutott eszembe, hogy milyen jó, amit írtál, SGA is csak "majdnem amerikai", van három játékos, aki idén esélyes az MVP-címre, de egyikük sem az a klasszikus amerikai "mi kutyánk kölyke". Ezért az NBA-ben két dolgot tehetnek: bagatellizálnak, mert mióta Embiid kikerült a képből, annyira nincs előtérben az MVP-cím. A másik, hogy be fogják dobni Edwards vagy Tatum nevét a végén, biztosra veszem, hogy az ESPN elkezd majd egy kampányt, hogy hát a Boston nyeri az alapszakaszt, akkor miért nem Tatum? Ha pedig Nyugaton a Minny behúzza, akkor Edwards.

Számomra nagyon látszik, hogy most komoly a tanácstalanság, mert három olyan játékos van elől, akiknek nem szívesen adnák. Embiiddel úgy voltak, hogy mióta döntött, Team USA, akkor nyomni kell őt, mint amcsi szupersztár. És közben amúgy meg is néztem, Kendrick Perkins már tegnap be is dobta Tatum nevét, általában ő az, akit ilyenkor "riasztanak", ha valamit monitorozni kell. Olyan ő, mint mondjuk Deák Dániel vagy Bayer Zsolt a Fidesznek, ha valamit necces, akkor be kell mondani, mit reagálnak rá az emberek. Ha nem, akkor oké, megpróbáltuk.

Így működik ez kint is, tavaly ez nagyon ment, mert miután Perkins bemondta Embiid MVP-címet és elkezdte ekézni Jokicot, mindenki ráállt a témára. Esküszöm röhejes lenne, ha ezt odaadnák Tatumnak vagy Edwardsnak. Azonban sajnos nagyon is benne van, ugyanis már sikerült megosztani az embereket a kommentekből ítélve. Szóval benne van, hogy Tatum el fogja vinni az MVP-címet, mert most USA próbál találni egy sztárt a semmiből.

Boston Celtics, Toronto Raptors & Portland Trail Blazers (szombat, március 2, 01:30CET) - Megnövelt oddsok az Unibeten

A listán szereplő összes csapat megnyeri a mérkőzéseit 7.00

Fogadj te is megnövelt nyereményszorzón

Láttam néhány blokkot életem során, volt közte elképesztő, de ez amit ma hajnalban Wemby bemutatott, ez valami nagyon megalázó volt, főleg Holmgren miatt. Én bírom Holmgrent, tényleg kiváló adottságai és nagy tehetsége van, és pontosan ezért megalázó ez az egész szituáció, hogy itt egy 216 centiméteres játékos, aki dobni szeretne, gyakorlatilag mindenkit átdobna a ligában, egyedül Wembanyama az, aki úgy blokkolja, hogy padlóra is ülteti... miajóisten.


Megvolt minden, stepback, Wemby már ellépett hátra, de így is iszonyatosan könnyedén odaért. Ez a tag valami egészen elképesztő adottságokkal rendelkezik, de ami félelmetesebb: kiválóan olvassa a játékot. Ezt többen is nyilatkozták már, hogy látszik rajta, érti és látja a kosárlabdát, ezért védekezik ennyire jól. Megnéztem az átlagait január második felétől, amikor több lehetőséget kap, már 30 perc felett is egyre gyakrabban játszik:

19 mérkőzés / 22,3 pont / 10,3 lepattanó / 4,2 gólpassz / 3,7 blokk / 1,7 labdalopás / 38,8% triplából

Még mindig csak 20 éves, de szinte napról napra jobb lesz. A hatékonyság is egyre jobb, dobása is egyre kifinomultabb, végre van dobómozdulat, nem olyan esetlen ráemelés. A blokkok pedig, hát arra nincsenek szavak. Újoncként 3 blokk felett átlagol és vezeti a ligát, ha még rutint szerez, fejlődik és tanul, simán 4-6 blokkot ki fog szórni meccsenként, egy szörny lesz. Egyetlen dolog akadályozhatja meg őt: sérülések.

Kiválóan látszik a lábmunka is, amit tanítanak neki, karjain az izomzat, amit folyamatosan pakolnak rá, de így sem lassul, arról pedig ne is beszéljünk, hogy ugyanolyan számokat hoz, mint korábban Duncan és Robinson. Utóbbi kint is volt az OKC ellen, mosolygott is Wemby meccs utáni nyilatkozatánál.

40-20-as szabály

Phil Jackson találta ki, lényege, hogy általában azok a csapatok nyernek bajnoki címet, akik 40 győzelmet elérnek az alapszakaszban, mielőtt meglenne nekik a 20 vereségük. Ez a szabály már pár éve előkerült, mint indikátor a bajnoki címek kapcsán, de most az elmúlt pár hétben újból felkapott lett.

Mennyire igaz ez a dolog? Annyira, hogy az elmúlt 30 szezonban elvétve akadt olyan csapat, aki ennek nem felelt meg. Ha köverjük ezt, akkor idén négy gárda közül nyeri valaki a bajnoki címet: Minnesota Timberwolves, Denver Nuggets, Boston Celtics és az Oklahoma City Thunder.

Tegnap és ma hajnal margójára...

Dallas - Philadelphia

Doncic - Irving duó 11 eladott labda, de miért? Erőlködés. Pocsék volt az a támadójáték, amit a Mavs mutatott. Doncic úgy hozott 10 gólpasszt, hogy minimum olyan 8 tiszta dobást kihagytak a passzai után, Irving is sokkal több gólpasszal zárhatta volna a meccset, de Hardaway és a többiek vállalhatatlanok voltak. Egyedül Jones volt az, aki minőséget képvisel, de pontosan ez a Dallas hibája: nincsen igazán kigondolt rendszert. Van két olyan játékos, aki egy az egyben megállíthatatlan, aztán majd valahogy megoldják... Oké, sokszor ebből győzelmek vannak, mert Doncic korszakos tehetség, és azért azt nekem is el kell ismernem, hogy Irving top3 ball handler, egyik leginkább látványosan kosárlabdázó játékosoknak.

Boston - Golden State

Ez mégis mi volt? Curry az AS óta teljes off, ha ezt így folytatják, akkor ebből nem lesz PO. Félidőben 40 pont felett égni? Ha ezt a Celtics komolyan veszi, akkor alsóhangon 60-70 ponttal nyerhettek volna... Nem akarták nagyon megalázni a GSW-t, maradtak 52 pontnál... Ma 15:30-tól visszanézhető a mérkőzés.

Minnesota - LA Clippers

        Ez az, amit látni szeretnék, ezt hívom én kosárlabdának. Imádtam, masszív, már-már '80-as évek végét idéző védekezés, PO-hangulat, ez akár lehetett volna egy főcsoportdöntő is. Bárcsak minden meccs ilyen lenne a ligában. Finom védekezések, okosan felépített stratégiák, tényleg olyan találkozó, ahol nem tudod ki nyer, de nem is érdekel annyira, mert csak élvezni akarod a meccset.

Idézetet írta: Pozzato Dátum március 04, 2024, 11:18:53Boston - Golden State
Ez mégis mi volt? Curry az AS óta teljes off, ha ezt így folytatják, akkor ebből nem lesz PO. Félidőben 40 pont felett égni? Ha ezt a Celtics komolyan veszi, akkor alsóhangon 60-70 ponttal nyerhettek volna... Nem akarták nagyon megalázni a GSW-t, maradtak 52 pontnál... Ma 15:30-tól visszanézhető a mérkőzés.

Ez a Boston idén nagyon erős. Bár ezt tudtuk már a szezon elején is. Ami miatt viszont ez még inkább szembeötlő, az a főcsoport többi csapatának a gyengélkedésére vezethető vissza.

Nálam már tavaly is ők voltak a favoritok Keleten, de Porzingis és Holiday érkezésével mintha az utolsó puzzle-darabok is a helyükre kerültek volna. Ami különösen tetszett, hogy Derrick White-ot remekül beépítették. White egyre több lehetőséget kapott, ennek köszönhetően az önbizalma is megjött, és úgy átlagol közel 16 pontot, hogy a szezon előtt még azt hittem, labda sem jut majd neki a nagy hármas mellett. Még egyetlen szezonjában sem volt ilyen magas a pontátlaga, holott NBA pályafutása alatt most játszik a legerősebb csapatban.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy Keletről sétagalopp lesz a Celticsnek a döntőbe jutás, ahol aztán sokkal frissebben várhatják majd a Nyugati elsőt, aki viszont vért izzad majd, mire odáig eljut. De visszatérve Keletre, sajnos Embiid sérülése miatt a PHI olyan szinten visszaesett, hogy még a biztos rájátszást jelentő 6. hely sem garantált jelen pillanatban. A MIL sem azt hozza, amit vártunk tőlük Lillard megszerzése után. Middleton folyton sérült (idén már 19 meccset hagyott ki), Lopez és Portis pedig nagyon harmatos teljesítményt nyújt eddig. A főcsoportdöntőig valószínűleg el fognak tudni jutni, de kizártnak tartom, hogy utána négyszer is megverjék a Bostont. Azt a Bostont, aki még Porzingis nélkül is 52 ponttal küldte haza a GSW-t.

Aztán ugye ott van még Keleten a Cleveland, aki egyre inkább úgy néz ki, hogy sajnos nagyon Mitchell-központú lett. Amikor Mobley és Garland sérült volt, akkor is sorra jöttek a győzelmek, aztán amikor ők is felgyógyultak, akkor már-már kezdtem elhinni, hogy itt a kánaán (20-ból 18 győzelem), de ahogy kiesett Mitchell, jött ugyan egy kínkeserves győzelem a DET ellen, de aztán egy hazai vereség a Knicks B csapata ellen. Néha már kezdem azt hinni, hogy Mitchell érkezése megállította néhány Cavs játékos fejlődését (elsősorban Garlandét). Ráadásul ahogy Pozzato egy-két éve sajnos nagyon jól kifejtette, Mitchell a rájátszásokban nem igazán szokott tündökölni (ennél finomabban nem tudtam megfogalmazni). Vagyis hiába gyengélkedik Kelet, hiába végez a CLE esetleg a 2-3. hely környékén a főcsoportban, a rájátszásban lehet, hogy ezúttal is 1 kör tűnik reálisnak a részükről.

Az egyetlen csapat, akitől még várhatunk némi meglepetést, az a New York. A Randle, Brunson, Anunoby hármast nagyon erősnek tartom, és a Knicksnél ráadásul akadnak megfelelő kiegészítő emberek is (Robinson, DiVincenzo, Bogdanovic, Hart, Hartenstein). Szóval ha a rájátszásig összedrótoznak minden sérültet, akkor – a Bostont leszámítva – bárki ellen lenne esélyük.

Idézetet írta: HT Dátum március 05, 2024, 11:58:28Nálam már tavaly is ők voltak a favoritok Keleten, de Porzingis és Holiday érkezésével mintha az utolsó puzzle-darabok is a helyükre kerültek volna. Ami különösen tetszett, hogy Derrick White-ot remekül beépítették.

Abszolút így van, tényleg nagyon összeállt ez a Boston Celtics. Nehéz lenne fogást találni rajtuk. Írtuk is talán nyáron, hogy hihetetlen jó üzleteket kötöttek, minden klappol.

Idézetet írta: HT Dátum március 05, 2024, 11:58:28Aztán ugye ott van még Keleten a Cleveland, aki egyre inkább úgy néz ki, hogy sajnos nagyon Mitchell-központú lett. Amikor Mobley és Garland sérült volt, akkor is sorra jöttek a győzelmek, aztán amikor ők is felgyógyultak, akkor már-már kezdtem elhinni, hogy itt a kánaán (20-ból 18 győzelem), de ahogy kiesett Mitchell, jött ugyan egy kínkeserves győzelem a DET ellen, de aztán egy hazai vereség a Knicks B csapata ellen. Néha már kezdem azt hinni, hogy Mitchell érkezése megállította néhány Cavs játékos fejlődését (elsősorban Garlandét). Ráadásul ahogy Pozzato egy-két éve sajnos nagyon jól kifejtette, Mitchell a rájátszásokban nem igazán szokott tündökölni (ennél finomabban nem tudtam megfogalmazni). Vagyis hiába gyengélkedik Kelet, hiába végez a CLE esetleg a 2-3. hely környékén a főcsoportban, a rájátszásban lehet, hogy ezúttal is 1 kör tűnik reálisnak a részükről.

Cleveland kapcsán is nagyon hasonlóan gondolkodom, azt hiszem, hogy még anno a Philly ellen mérkőzésen volt egy jelenet a meccs végén, mely szerintem tökéletesen mutatja meg, hogy mi van a csapatnál. 1 perc volt hátra a mérkőzésből hazai pályán ég a Cavs (113-120 a Phillynek), ekkor jön a 76ers oldalról, de Mitchell megszerzi a labdát, bevágja a duplát faulttal együtt. A Philly hibázik a következő támadásnál, jön a Cavs, két open tripla, mindkettő kimarad, majd passzolnak Mitchellnek, aki bevágja a hármast, 119-120. Még marad 14 másodperc, de két pontot szerez a 76ers, ezzel 122-119. Jön megint Spida, két büntetőből feljönnek megint egy pontra. 7 mp van vissza, megint fault, büntető Phillynek, egyik kimarad, csak 123-121, tehát a győzelemért támadhat a Cavs. Mitchellt folyamatosan őrzik, ő kapja, beviszi, de 3-4 ember lesz előtte, dobni képtelenség, végül valahogy előtte marad, kipassz Garland, open dobás, kimarad. Kikaptak. A társak clutch helyzetben vagy 3-4 dobás kihagytak, míg ezen időszak alatt Mitchell 1 perc alatt 8 pontot tett a közösbe... Nem véletlen akar Spida mindenáron New Yorkba vagy Miamiba igazolni.

Ha pedig Miami és New York. Utóbbi megúszta, Brunson nem sérült meg súlyosan, bennük lehet még kakaó majd, bár náluk mindig tartok a PO-tól, míg a Miami épp arra lesz jó. Spoelstrának csak az a cél, hogy valahogy bejussanak a rájátszásba, neki onnan indul a szezon. Nem véletlen, hogy a Heat védekezése folyamatosan közelik a top3-hoz, ez egy szokásos tendencia, utóbbi másfél hónapot tekintve már ligaelit defense van Miamiban.

Milwaukee Bucks, mint kihívó?

És akkor itt kötök át a Milwaukee Bucksra. Amikor kinevezték Doc Riverst, hát... finoman szólva sem kedvelem a palit. Egy kóklernek tartom, viszont most egy dolgot el kell ismernem: nagyon összerakta a Milwaukee védekezését. Jelenleg 4. helyen állnak a vonatkozó def. rangsorokban, de ez szimplán eredményeken nem mutatkozik meg, mert csak 10-8-as a mérleg. Ha magát a játékot nézzük, akkor viszont látszik, ez sokkal inkább "PO ready", mint amit korábban csináltak. A szezon első részében 20. helyen kívül voltak védekezésben, csak a támadójáték tartotta őket életben, meg a Giannis és Lillard fémjelezte hero ball.

Először a Dallas ellen mutatkozott meg a tudatos játék, mikor úgy nyertek, hogy Doncicot kivették a második félidőben a játékból. Utána jött a címvédő Denver, ahol Jokic passzsávjait limitálták, elvették a szokásos pick and roll játékot, aminek eredménye, hogy Gordon és a többiek nem jutottak szóhoz, Jokic magára maradt. Ezek után jött Nyugat legjobbja, a Minnesota. A megdöbbentő az volt, amit Bucks védekezésben húzott. Edwards és Towns megkapta a legjobb védőket, míg Gobert, aki híresen nem tud dobni, megkapta olykor a váltásoknak köszönhetően a liga egyik legrosszabb védőjét, Lillardot. Röhejes volt, hogy egy irányító véd egy centert támadásban, de ezzel nem tudott mit kezdeni a Wolves.

Edwards olyan szinten izolálva volt a többiektől, hogy nehéz dobásokba kényszerítették bele, mert tudták, nem igazán szeret passzolni. Hiába volt szabadon Gobert, teljesen lényegtelen, megfojtották összességében a Wolves támadójátékát. Ehhez viszont olyan játékosok kellettek még Giannis és Lopez mellé, mint Beverley és Crowder. Lett négy elit védője, akikből hárman All-Defensive First csapattagok voltak. A nehezebb része most jön, mert a védekezés rendben, látszik, nincs egy sémájuk, hanem külön készülnek a csapatokból, ami ugyan nehéz, de pont a PO-ban fog kifizetődni. A nehéz része az, hogy össze kell rakni a támadójátékot. Middleton sérült szinte folyamatosan, de elvileg március közepére már teljesen visszatérhet. Lillard még mindig nincs ideális formában, de ha ő is fejlődhet, akkor a Milwaukee okozhat komoly gondokat.

Végülis csak a szokásos dolog történt hajnalban. Kritizáltam a Cavs-et, erre másnap megverték a – Porzingisszel kiegészült – Bostont. De igazából nem is a győzelem a meglepő, hanem az, hogy a 4. negyedben még 22 ponttal vezetett a Celtics (93-71). Innen fordított a CLE.

Mind a két csapatnak remek tanulsággal szolgálhatott ez a meccs. A Bostonnál újra a fejekbe kell vésni, hogy nincs vége a mérkőzésnek, amíg azt le nem fújják, a hazaiaknál pedig ennél jobb önbizalom-növelő nem is jöhetett volna.

Döbbenetesek voltak egyébként a 4. negyed számai:
- a triplamutatók a BOS-nál 0/8, a CLE-nél 8/11. Az egyik csapat megtanult dobni a végére, a másik elfelejtett.
- a mezőnydobásokat illetően a BOS legjobbja, Tatum 1/9 (összesen 2 pont), míg a CLE egyik cseréje, Dean Wade 7/7, benne 5/5 tripla (20 pont). Mindez attól a Wade-től, aki az első három negyedben összesen 3 pontot szorgoskodott össze.

Ezek után különösen érdekes lesz pénteken a Denver-Boston csúcsrangadó, hiszen a Denver ma hajnalban 22 pontos hátrányból mentette hosszabbításra a Suns elleni meccsét (ahol végül mégis alulmaradt), míg a Boston 22 pontos vezetésről kapott ki.

Idézetet írta: HT Dátum március 06, 2024, 14:10:27Végülis csak a szokásos dolog történt hajnalban. Kritizáltam a Cavs-et, erre másnap megverték a – Porzingisszel kiegészült – Bostont. De igazából nem is a győzelem a meglepő, hanem az, hogy a 4. negyedben még 22 ponttal vezetett a Celtics (93-71). Innen fordított a CLE.

Ez amúgy tényleg ilyen    Leírtam, mennyire jó a Milwaukee defense, majd az a GSW akinél nem értettem, hogy kaphattak ki 50+ ponttal a Bostontól és Curryék tükörsimán legyőzték a Milwaukee-t úgy, hogy 125 pontot dobtak nekik és 35 volt közte. NBA, alapszakasz. 

A 40-20-as szabály, amivel megjósolható az NBA bajnoka?

Már a szezon közben megmondható, hogy ki nyeri az adott év bajnoki címét az NBA-ben? Létezik ennyire biztos szabály, ami akár a fogadásokat is megkönnyíti? Olvasd tovább

Na igen. Ettől izgalmas az alapszakasz.
Mikor már azt gondolnánk, hogy a szezon utolsó harmadában eldőlni látszik, hogy kik harcolnak a playoff-ért, és kik "harcolnak" a minél jobb draftcetliért, akkor is egymás után jönnek a meglepő eredmények.

GSW - CHI (122-125)
Ami a hazaiakat illeti, Ilyen hektikus játékkal nem lehet bajnokságot nyerni. Kikapnak 52 ponttal a Bostontól, majd a következő meccsen 35-tel verik a Bucks-ot, hogy aztán hazai pályán megint kikapjanak a nem túl acélos Bullstól. Talán még nem késő – fogadási szempontból – egy időre megfeledkezni Curry-ékről.

SAC - SAS (131-129)
Aztán itt van ez a meccs is. A Kings a biztos playoff helyért harcol (Nyugaton nem lehet pihenni, annyira szoros az élmezőny), míg a Spurs... szóval maradjunk annyiban, hogy náluk csak a DET-nak és a WAS-nak van kevesebb győzelme. Ráadásul Wemby ki is hagyta a meccset sérülés miatt, úgyhogy igazából csak a hazai győzelem különbsége volt a kérdéses. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy külön pikantériája is volt a meccsnek, mivel ezt tettem meg a "Maradj talpon" játékban.) Szóval ezek után 11 másodperccel a vége előtt (döntetlen állásnál) még a vendégek támadtak a győzelemért. Ha Sabonis nem lopja el a labdát, akkor nagy valószínűséggel a végeredmény most fordított állást mutatna.
Ennyin múlik egy tipp.

Végül pedig két érdekesség:

DEN - BOS (115-109)
A Denver úgy tudott nyerni, hogy mindössze 4 sikeres triplát süllyesztett el a meccsen. Nem tudok ide vonatkozó statisztikákat mutatni, de elég ritka az ilyen a mai NBA-ben. Pláne egy bajnokesélyes csapat ellen.

IND - MIN (111-113)
Mondhatnánk, hogy "Uraim, nincs itt semmi látnivaló", de igenis van. 111-113-as állásnál a vendégek támadtak, és 2 másodperccel a vége előtt Edwards egy akkora blokkot osztott ki a ziccert dobó Nesmith-nek, hogy még a fejét is beverte a gyűrűbe. Majd ennek köszönhetően akkorát zúgott, hogy abban sem voltam biztos, hogy feláll belőle. Egészen elképesztő védekezés volt. Aki teheti, érdemes visszanézni, mert bár az esés kicsit rémisztő volt, de maga a blokk káprázatos.