Miami Heat - Philadelphia 76ers tipp: Joel Embiid történelmi szezonja

Két olyan csapat mérkőzik egymással, akik képesek kemény védekezésre és hatékony defenzív játékra, így ne várjunk sok pontot a Miami - Philadelphia meccsen? Olvasd tovább

Phoenix Suns - Dallas Mavericks tipp: Örömjáték karácsonyra, Doncic és Durant dobópárbaja

A Dallas Mavericksnek nem erőssége a védekezés, így karácsonykor láthatunk egy pontokban gazdag mérkőzést, ahol Luka Doncic és Kevin Durant brillírozik? Olvasd tovább

Denver Nuggets - Golden State Warriors tipp: A rangadó, ahol most egyértelműek az esélyek?

A Golden State Warriors nincsen egyszerű helyzetben, hiszen akadt néhányuk botrányuk az elmúlt időben, de ez még jót is tett a csapatnak? Olvasd tovább

New York Knicks - Milwaukee Bucks tipp: A Görög Szörny nyitja a karácsonyt!

A Milwaukee néhány hét alatt elsöpörné a Nagy Almát, mészárlásra készülnek karácsonykor, ugyanis eddig minden meccsen legyőzték a Knicks csapatát! Olvasd tovább

Azt hiszem, hogy az ünnepek alatt egy életre kitévéztem magam (már ami az NBA-t illeti).

A régi meccsek újranézése kiváló alkalmat nyújtott arra, hogy összehasonlítsuk a mai játékot a 20-30 évvel ezelőttivel. A csapatok hosszabban támadtak, az ellenfelek védekezése sokkal komolyabb és fizikálisabb volt (amivel együtt járt, hogy a játékvezetők sem fújtak be minden apró érintkezést, mint manapság), szóval ezek is közrejátszhattak abban, hogy valamivel kevesebb pont volt a meccseken. És hát a mérkőzések visszanézése újfent megerősítettek abban a hitemben, hogy nálam minden idők legjobbjainak a listája úgy kezdődik, hogy 1. Jordan, 2. Kobe. (Természetesen nem kell velem egyetérteni, ez kizárólag az én szubjektív magánvéleményem.)

Aztán jött a karácsonyi mérkőzésdömping, ahol végre olyan csapatokat is láttam játszani, akiknek a meccseit korábban nem igazán követtem figyelemmel. Talán ezért is volt számomra az egyik legnagyobb (pozitív) meglepetés a Miami játéka a Phily ellen. De persze Doncic 50-esét sem szabadott kihagyni. És ha már róla van szó, sajnos úgy néz ki, hogy nem én nyertem a dedikált mezt (vagy labdát). Legalábbis még nem kaptam e-mail értesítést róla, holott tegnap volt a sorsolás. Bazskának egyébként volt egy nagyon érdekes meglátása Doniccsal kapcsolatban, amire igazából nem is gondoltam korábban, de teljesen igaza van. A szlovén ebben a szezonban 9,2-es assziszt-átlagnál jár, és valljuk be, ez jóval magasabb is lehetne, ha nem lennének olyan "fakezű" csapattársai. Jokicnak például ebből a szempontból jóval könnyebb dolga van, hiszen bárkit is hoz helyzetbe, a Nuggetsnél jóval nagyobb esélye van arra, hogy abból kosár születik. Szóval ezt a 9,2-es mutatót ennek fényében érdemes nézni.

Emellett vannak játékosok, akik mellett nem tudtam szó nélkül elmenni.
Itt van például a Dallasból Dereck Lively, aki első évét tölti az NBA-ben, és – kis túlzással – máris elmondhat magáról egy olyan dolgot, amit előtte nem sokan tudtak megtenni: tökéletesen megérti magát Donciccsal a pályán. Idén draftolta őt az OKC a 12. helyen, és valószínűleg meg is tartották volna, ha nem lett volna nekik egy Holmgrenjük. Így viszont a Dallashoz került, és olyan párost alkotnak Donciccsal, mintha évek óta együtt játszanának. A szlovén olyan labdákkal tömi őt, amiket szinte szó szerint nem lehet kihagyni (valószínűleg ennek is köszönhető, hogy 75%-os dobásmutatóval rendelkezik a srác). Vagyis ami nem működött annyira tökéletesen korábban Brunsonnal, Porzingisszel vagy éppen Dinwiddievel (de mondhatnám akár Irvinget is), az most remekül működik Livelyvel. Doncic úgy hozhatja idén a közel 34 pontos átlagát (és játszhatja a maga játékát), hogy közben van egy olyan ember mellette, aki – idézőjelben fogalmazva – nem előle veszi el a dobásokat (mint korábban a már említett Brunson vagy Porzingis), hanem akire biztos kiegészítő emberként számíthat. Mindenesetre ez egy újabb fricska lesz a Dallas vezetői felé, hogy lám, nem biztos, hogy az Irving-féle szupersztárokat kell erőltetni a csapatépítés terén.

Aztán itt van a jó öreg Andre Drummond, akiről általában fél évente teszünk említést (köszönhetően annak, hogy kb. fél évente kap olyan meccset, amikor nem csak percekre küldik be), de olyankor mindig megmutatja, hogy még 30 felett is jó az öreg a háznál. Persze viccelődhetnénk azzal is, hogy aki fél éveket pihen, annak nem nehéz utána jól játszani egy-egy meccsen. Vucevic sérülése miatt ezúttal kezdőként léphetett pályára a Bullsban, és rögtön letett az asztalra egy szerény 24 pont, 25 lepattanós teljesítményt (11/13-as dobással). Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy tette ezt egy olyan Atlanta ellen, akinél az a Clint Capela a center, aki zsinórban 7. éve zárja 10 lepattanó feletti átlaggal a szezont.

Végül pedig ami a konferenciákat illeti, elég érdekes a két főcsoport.
Keleten a BOS, MIL, PHI hármas mögött hatalmas a szakadék, ráadásul már most tudni lehet (nagy valószínűséggel), hogy kik lesznek azok, akik nem kerülnek be a playoffba. Ezzel szemben Nyugat olyan szinten megjósolhatatlan, amire már nagyon régen nem volt példa. A SAS és a POR várhatóan a táblázat végén zárja majd a szezont (ahogy előttük a UTA látszik befutónak a 13. helyen), de az első 12 helyről talán majd csak a sérülések fognak dönteni. Bárki is lesz a 11. és a 12. a szezon végén (vagyis akik még a play-in helyen sem végeznek), az meglepetésnek fog számítani. Viszont az legalább biztos, hogy a rájátszásnak már az első fordulója is kiváló meccseket fog hozni.

Idézetet írta: HT Dátum december 28, 2023, 15:28:14Azt hiszem, hogy az ünnepek alatt egy életre kitévéztem magam (már ami az NBA-t illeti).

Sajnos nagyon nincs időm írni, de pár rövid gondolat:
- Abszolút úgy van, ahogy írod, mostani ligában mindenre fújás van, most is lehetett látni (némelyik retro meccsre gondolok), hogy régebben teljesen máshogy mentek a dolgok, sokkal minőségibb kosárlabda volt.
- Volt erről egy elemzés a neten, mármint Doncic gólpasszairól, hogy körülbelül 13-15 környékén kéne járnia, én magam is láttam, teljesen tiszta ziccerek maradnak ki, ha normális zárásokat kapna, normális csapatban lenne, Doncic lazán lenne egy 40/15/10-es játékos, meg se izzadna, Phoenix ellen 92 pontban volt benne... embertelen
- Kelet óriási a szakadék tényleg, nem igazán látom, ki szorongathatná meg a triót, esetleg csak a Miami, ennyi.
- Nyugat viszont talány, de én továbbra is azt mondom, hogy a Denver jön és behúzza... Én továbbra is azt érzem rajtuk, hogy 60-70%-ot hoznak legfeljebb, de az is elég.

Nikola Jokic mindig tartogat számomra valami érdekességet.

És most nem a hajnali, GSW elleni dudaszós (amúgy tényleg szép) triplájára gondolok, hiszen láttunk már az NBA-ben sok ilyen utolsó pillanatos dobást. Még csak nem is arra, hogy az utolsó 4 meccsén mindössze 5 dobást rontott, és ezzel 89%-os mezőnymutatót hozott össze (39/44).

Sokkal inkább a GSW elleni győztes kosár utáni reakciója volt az, ami nagyon meglepett. Soha nem láttam még ennyire önfeledten ünnepelni egy (amúgy sima, mezei, alapszakaszbeli) győzelem után. Gyorsan elő is kerestem – csak az összehasonlítás miatt – a tavalyi bajnoki döntő utolsó másodperceit, hogy lássam, milyen reakciókat váltott ki belőle az a pillanat (elvégre az első bajnoki címnél nem nagyon van felemelőbb dolog).

Hát, íme a két videó:

Memphis Grizzlies: Ja Morant elhozta a feltámadást, de van érték a Macikra tippelésben?

A balhés Ja Morant visszatért, azóta pedig megváltozott a Memphis Grizzlies játéka, akiknek a pocsék rajt ellenére is lesz esélyük a rájátszásba kerülni? Olvasd tovább

Elég mozgalmas hét volt az NBA-ben, úgyhogy téma bőven van. Például több mint 60 éve történt olyan utoljára, hogy egy héten belül 4 játékos is 60 pont felett dobjon (ráadásul ebből ketten a 70-et is elérték). Arról már beszéltünk itt többször is a fórumon, hogy az utóbbi években egyre inkább felgyorsult a játék, egyre kevesebb figyelmet fordítanak a csapatok a védekezésre, egyre több a remek triplázó (már az újoncok között is), és nem mellesleg a játékvezetők is lassan már minden levegővételnél fault-ot fújnak és büntetőt dobatnak. Szóval alig van olyan nap, hogy ne legyen legalább 1 olyan meccs, ahol nincs legalább 260-270 pont. Ezzel persze együtt jár az is, hogy szinte minden meccsen van legalább egy olyan játékos, aki 30 pont felett teljesít. Sőt, ha valaki 40 pont felett dob, igazából akkor sem lepődünk meg nagyon (elvégre ha a 7-8 tripla mellé beesik még pár dupla is, valamint 4-5 büntető, akkor az illető máris 40 pont környékén jár). Viszont amikor nagy ritkán egy játék 50 pont fölé megy, akkor azért már megemeljük  a képzeletbeli kalapunkat, hiszen azért a világ legerősebb bajnokságában 50 pont felett dobni mégiscsak komoly teljesítmény. Szóval ilyen előzmények után azt látni, hogy egy héten belül négyen jutottak 60 fölé... hát igen, az tényleg elképesztően komoly.

Embiid 70-ese a Spurs ellen azért volt különösen szép, mert volt mellette még 18 lepattanó is. Ráadásul mindez egy olyan ellenféllel szemben, ahol azért Wemby magasodott a másik oldalon. Sőt, Embiid több támadólepattanót szedett a meccsen, mint a francia összesen. Ráadásul egész szezonban fantasztikusan játszik Embiid, úgyhogy a sors igazságtalansága (vagy inkább az elmúlt év után a sors igazságossága!!!) lesz, ha idén azért nem ő lesz majd az alapszakasz MVP, mert valószínűleg nem lesz meg a kellő meccsszáma. Tavaly nem járt neki, mégis megkapta, idén (nálam legalábbis) ő eddig a legnagyobb esélyes, de kérdés, hogy jogosult lesz-e rá. Az viszont biztos vele kapcsolatban, hogy ha egészséges lesz az olimpia alatt, akkor az amerikai csapat kezdheti átalakítani a játékrendszerét – legalábbis a vb-hez képest –, mert a világbajnokságon alig volt centerjátéka Steve Kerr együttesének. Ami talán nem is meglepő, ha azt nézzük, hogy Kessler és Portis volt a két magasemberük.

A másik 70-esünk pedig Doncic, aki úgy érte el a 73 pontot, hogy mindössze 3 assziszt hiányzott a tripla duplához. De ami nekem még inkább tetszett, az a 76%-os hatékonyság (25/33). Hát igen, így tényleg megérdemelt ez a teljesítmény.

De igazából nem is ezekről akartam írni (csak hát ugye hülyén nézett volna ki, ha meg sem említem a fenti játékosokat), hanem egy olyan csapatról, akiről mostanában nem igazán beszélünk sokat, pedig hihetetlen, amit nyújtanak az elmúlt hetekben. Ez pedig a Cleveland.

Egy pár napja néztem az Alley-oop egyik ismétlését, ahol arról beszélgettek a stúdióban ülők, hogy mely csapatoknál kellene "robbantani". A téma azért volt aktuális, mert valamikor február elején zárul a csereidőszak, úgyhogy most van idő arra, hogy egyesek a jövőt kezdjék el építeni, mások pedig megtalálják az utolsó szalmaszálat, ami esetleg a bajnoki címhez kell. Szóval ahogy beszélgettek a műsorvezetők a rosszabbnál rosszabb teljesítményt nyújtó csapatokról, egyszer csak megemlítették a Clevelandet is, ahol szerintük most lenne ideje egy nagyobb átalakításnak. Nem kezdem el részletezni, hogy mi alapján jutottak erre a következtetésre (egyébként nem mondtak butaságokat, és ha nem lennék ennyire elfogult a Cavs-szel, akkor talán még azt is elismerném, hogy nagyon sok  mindenben igazuk volt), de a lényege az volt, hogy most van az a pillanat, amikor a két kiváló irányító és a két center közül a legjobb értéken tudnák értékesíteni Mitchellt és Allent (megtartva viszont Garlandot és Mobleyt, a két Cavs által draftolt játékost).

Igazából azért is volt rossz ezt hallani, mivel a Cleveland idén nagyon peches volt abból a szempontból, hogy elég korán elvesztették két kezdőjüket (Garland és Mobley személyében), akik már hetek óta nem bevethetők, a csapat mégis egészen elképesztő szezont fut. A 4. helyen áll Keleten a nagy hármas mögött (BOS, MIL, PHI), és az utolsó 10 meccsükből 9-et megnyertek.

Sőt, még két adat:
- az utolsó 10 meccsük pontátlaga: 119,6-100,4. Vagyis közel 120 pont körül dobtak a két kezdőjátékosuk nélkül is, és átlagban 100 ponton tartották ellenfeleiket, ami különösen nagy szó a mai NBA-ben, hiszen pont arról beszéltünk, hogy szinte már fel sem kapjuk a fejünket a csapatok 130-140 pontjait látva. Egészen kiváló a védekezésük. Az utolsó 10 meccsükből 6-szor (!!!) nem tudtak 100 pontnál többet dobni ellenük.
- 9 nap alatt 3-szor játszottak a Milwaukee-val, és ebből kétszer legyőzték őket (a 10 pontos vereség mellett egy 12 pontos és egy 40 pontos győzelem).

Egyszóval olyan szezont futnak, amire nem sokan számítottak (pláne a két alapember sérülése után). Ilyenkor szokott érdekes lenni az a helyzet, hogy mi lesz akkor, ha felgyógyulnak a sérültek. Elvégre mit csináljon az az edző, aki azt látja, hogy a csapata (két legjobbja nélkül) szinte nem tud veszíteni, ugyanakkor pedig mégiscsak arról a két emberről van szó, akire Clevelandben a jövőt akarják építeni.

Mitchellről eddig is tudtuk, hogy van annyira klasszis játékos, hogy ha lesérül a "cseréje", akkor egyedül is képes győzelemre vinni a csapatát. Ezzel szemben Jarrett Allen-nek szerintem nagyon jót tett Mobley kiesése (még ha ez talán hülyén is hangzik). Olyan helyzetbe került, hogy akaratlanul is többet és többet kellett vállalnia, mint korábban, és úgy tűnik, ezt sikerrel teljesítette is. Az utolsó 14 meccsének mindegyikén dupla-duplát ért el, ráadásul úgy, hogy például a Dallas ellen 24 pont/23 lepattanós mutatóval zárt. De ugyanígy ódákat lehetne zengeni a kiegészítő emberekről is, akiket most nem kezdek el felsorolni.

A Cavs természetesen idén sem lesz bajnok, ne áltassuk magunkat (illetve magamat). Sőt, szerintem még a jelenlegi 4. helyet sem fogják tudni megtartani (még a visszatérőkkel sem). A New York nagyon jót húzott Anunoby-val, ráadásul a Brunson-Randle-Anunoby hármas nagyon erősnek tűnik (tegnap 38 pontos veréssel küldték haza a Denvert), és a Siakam-mal megerősödött Pacers is odaérhet a 4-5. helyre Keleten. Pláne úgy, ha még Haliburton nélkül is képesek 130 pont felett dobva megverni a Suns-ot vagy éppen a PHI-t. Egyszóval nem lesz könnyű dolga Mitchell-éknek, hiszen a rájátszásban valószínűleg már az első fordulóban megkapják majd a nagy hármas egyikét, aki ellen még akkor sem lesz sok esélyük, ha mostanában többször is megverték a Bucks csapatát. És az is igaz, hogy ez a keret sajnos nem egy bajnokesélyes csapat kerete. De ettől függetlenül nekem továbbra is fájó lenne, ha szétrobbantanának egy olyan gárdát, akik jelenleg talán a legjobb formában vannak az egész mezőnyt figyelembe véve.

Kijött a 41 fős keret, akikből (állítólag) kikerül majd a 12 fős Team USA. Azért állítólag, mert a hírek szerint nem végleges a névsor, úgyhogy még ebbe is bekerülhet bárki. Ezek után jogos a kérdés, hogy akkor mi értelme volt ennek a 41 névnek. Na mindegy, én máris eljátszottam a gondolattal, hogy kik azok, akiket – ha most lenne a döntés napja – biztos beválogatnék, és kik azok, akiket biztosan nem.
Hiszen ahogy az István, a királyban is elhangzik: "Mondd, te kit választanál?"

Íme a 41 fős keret: Bam Adebayo, Jarrett Allen, Paolo Banchero, Desmond Bane, Scottie Barnes, Devin Booker, Mikal Bridges, Jaylen Brown, Jalen Brunson, Jimmy Butler, Alex Caruso, Stephen Curry, Anthony Davis, Kevin Durant, Anthony Edwards, Joel Embiid, De'Aaron Fox, Paul George, Aaron Gordon, Tyrese Haliburton, James Harden, Josh Hart, Tyler Herro, Jrue Holiday, Chet Holmgren, Brandon Ingram, Kyrie Irving, Jaren Jackson Jr., LeBron James, Cam Johnson, Walker Kessler, Kawhi Leonard, Damian Lillard, Donovan Mitchell, Chris Paul, Bobby Portis, Austin Reaves, Duncan Robinson, Jayson Tatum, Derrick White, Trae Young.

Nem posztok szerint válogattam, kivéve a centereket. Éppen ezért kezdem is velük.
Az valószínűleg nem kérdés, hogy ha egészséges, akkor jelenleg J. Embiid az első számú favorit erre a posztra. A vb-re két centerrel mentek az amerikaiak, és ez valószínűleg az olimpián is így lesz. A kérdés, hogy ki legyen a másik. Mielőtt kijött volna a fenti névsor, nálam a legfőbb esélyes Jarrett Allen vagy Myles Turner (IND) lett volna. Sajnos ez utóbbi – számomra érthetetlen módon – fel sem került a listára. Pedig azért akad itt egy-két magas ember, akinél sokkal többre tartom őt. Viszont látva a vb alatti amerikai csapatot, úgy vettem észre, hogy az edzői gárda nem igazán épít a centerjátékra. Éppen ezért még az is felmerült bennem, hogy Embiid mellett talán nem is lesz másik ,,vérbeli" center a keretben. Már csak azért sem, mert van egy olyan játékos, aki szerintem olyan teljesítményt nyújtott már tavaly is és most is, ami miatt mindenképpen megérdemli a csapatba kerülést. Ez pedig az egyszemély Lakers, vagyis A. Davis. Davis ugyan köztudottan nem szeret centert játszani, de a magassága (és a tudása) adott ahhoz, hogy ,,jelképesen" ő legyen a másik magas ember.
Emiatt máris elköszöntem a vb-n nem túl sokat mutató Portistól és Kesslertől. De ugyanígy kihagynám Adebayot, aki elég hektikusan teljesít, és most még nem vinném el Holmgrent sem, akinek lesz még ideje olimpián megmutatnia magát. És ezzel le is zártuk a centerkérdést.

A fennmaradók közül van szerintem pár olyan játékos, akiket jelen pillanatban ,,nem lehet" kihagyni, mivel olyan teljesítményt nyújtanak, amivel egyértelműen helyet követelnek maguknak a keretben. Ilyen J. Brunson és A. Edwards (akik a vb-n is a csapat legjobbjai voltak, és azóta is fantasztikusan teljesítenek), de hasonló okokból kifolyólag betenném T. Haliburtont is. (Eddig tehát 5 hely elkelt.)

Van még két olyan játékos, akiket mindenképpen beválogatnék (talán nem kell nagyon indokolni őket), ez pedig J. Tatum és K. Durant. Mindkét játékosról azt gondolom, hogy tudnak a csapatnak egy olyan tartást és stabilitást adni, amire a vb-n is szükség lett volna néha. (Velük együtt már 7 embernél járunk.)

Különböző okok miatt elég sok ember kihagytam. A vb-n szereplők közül nem tenném be B. Ingram-et (nagyon leszerepelt ott nálam a csapatjátékot illetően), P. Bancherot is kihagynám (annak ellenére, hogy fantasztikus szezont fut), J. Hart és A. Reaves némileg csalódás nekem idén, ahogy fájó szívvel M. Bridges sem kerülne be ezúttal a keretbe.

Vannak olyan játékosok, akiket azért hagynék ki, mert egyszerűen vannak nála jobbak is jelenleg a posztjukon. Ilyen A. Caruso, J. Harden, D. Robinson, D. White, S. Barnes, D. Bane, C. Paul vagy éppen C. Johnson. De lehet, hogy T. Herro-t is ide sorolnám.

A ,,csapategységet" figyelembe véve kimaradna nálam K. Irving, L. James és T. Young. Mindhárman kiváló játékosok, de... talán nem kell nagyon megmagyaráznom az okokat.

Van két játékos, akiket én mindenképpen beválogatnék, méghozzá D. Mitchell (akire szerintem minden fontos szituációban számíthatnék), és J. Jackson Jr. (aki elől-hátul nagyon hasznos). (Velük együtt már 9-nél járunk.)

Aztán van egy olyan név is, akivel kapcsolatban nem gondoltam volna, hogy benne lesz a fenti 41-ben, de végül nagy örömmel láttam a nevét. Ez pedig A. Gordon. Nagyon sokra tartom őt, és aki egy Jokic-Murray-Porter hármas mellett is ilyen teljesítményre képes, az megérdemli a dicséretet. Nagyon nagy pénzt mernék tenni rá, hogy nem kerül be a 12-es keretbe, de az már önmagában egy elismerés, hogy a 41 közé beválogatták.

Maradt tehát 3 hely és 9 név: D. Booker, J. Brown, J. Butler, S. Curry, D. Fox, P. George, J. Holiday, K. Leonard és D. Lillard. Az első kettő, akit ránézésre kizárnék, az Booker és Fox lenne. Aztán nagyon fájó szívvel lemondanék Holidayről is, és sok ember haragját kivívva Curry-ről is. George és Leonard közül csak az egyiket vinném, és ez talán Leonard lenne (ha egészséges). Ugyanígy Brown és Lillard közül is csak az egyiket vinném, és hosszas töprengés után Lillard-ot választanám (mégiscsak a liga egyik legjobb clutch playere). Az utolsó hely tehát Butlernek maradna.

J. Embiid, A. Davis, J. Brunson, A. Edwards, T. Haliburton, J. Tatum, K. Durant, D. Mitchell, J. Jackson Jr., D. Lillard, J. Butler, K. Leonard.
(És ha kellene két tartalékot is megneveznem, akkor az egyik biztosan J. Brown lenne, a másik pedig valószínűleg M. Bridges.)

Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi alapján fogják végül kiválasztani a párizsi 12-t, de nagyon nehéz dolguk lesz. Még ha 10-15 embert azonnal ki is lehet szórni, és páran sérültek lesznek majd az olimpia idején, akkor is marad legalább 20-22 olyan játékos, akinek helye lenne a keretben, és akinek a beválogatása nem lenne meglepetés.

Szerintem ha Lebron menni akar menni fog. Ahogy Curry is. Megkockzatatom hogy ez csak rajtuk mulik. Ahogy rajtuk kivul van meg par ilyen nev. Davis,Embiid,Durant.

Meg lennek lepve ha a racionalitas alapjan valogatnanak. Sokkal tobb ember fog leulni megnezni ha ott lesz James es Curry mint ha Haliburton es Brunson. Talan meg az omipiat kozvetito csatornanak is van ebben szava..

Idézetet írta: MessiÁs Dátum január 31, 2024, 23:20:38Szerintem ha Lebron menni akar menni fog. Ahogy Curry is. Megkockzatatom hogy ez csak rajtuk mulik. Ahogy rajtuk kivul van meg par ilyen nev. Davis,Embiid,Durant.

Meg lennek lepve ha a racionalitas alapjan valogatnanak. Sokkal tobb ember fog leulni megnezni ha ott lesz James es Curry mint ha Haliburton es Brunson. Talan meg az omipiat kozvetito csatornanak is van ebben szava..

Ebben teljesen igazad van. James és Curry is menni fog, ez nem kérdés.
Én mindössze azt próbáltam összefoglalni, hogy Én kiket választanék.

Kicsit vissza kell rázódnom a normális kerékvágásba, rég jártam itt, pedig azóta a Cavs megtanult kosarazni (tegnap este mondjuk pont nem), Doc Riversszel meccset nyert a Milwaukee Bucks a Denver ellen, amire egy petákot se tettem volna, Wemby kiosztott 10 blokkot és olyan statokat hoz, mint Durant vagy LeBron újoncévében. Nyugat kétrészre szakadt, van egy top4, amely erős, nagyjából kiegyenlített, utána jön megint egy négyes, akik masszívak, majd soron következik a Lakers és a Warriors. Megtörténhet, hogy egyikük nem lesz ott a PO-ban, Klay karcsú, Steph bitang, de meddig?

Kelet nekem talány, főleg így Embiid kiválásával, Boston azért erős, de messze még a vége, Milwaukee és Rivers... Beverley nem tudom mennyire lesz jó megoldás Lillard mellé, nem kedvelik egymást finoman szóval sem. Nagyon bízom a Cavsben, végre idén összekapják magukat, meg nekem szimpatikus az Orlando is onnan.

Idézetet írta: Pozzato Dátum február 13, 2024, 14:05:19Kicsit vissza kell rázódnom a normális kerékvágásba, rég jártam itt, pedig azóta a Cavs megtanult kosarazni...

A január 27-ei hozzászólásomban a következőket írtam: "A Cavs természetesen idén sem lesz bajnok, ne áltassuk magunkat (illetve magamat). Sőt, szerintem még a jelenlegi 4. helyet sem fogják tudni megtartani (még a visszatérőkkel sem)."

Nos, a fenti megjegyzésem óta 11 mérkőzést játszottak, amiből 10-et megnyertek, és mindössze egyet veszítettek el (2 ponttal a PHI ellen). Ráadásul már úgy állnak a 2. helyen Keleten, hogy az utánuk következő MIL-t 3 győzelemmel előzik meg. Egészen elképesztő, amit csinálnak. Az utolsó 20 meccsükből 18-at megnyertek. Soha nem örültem még annyira, hogy ekkorát tévedtem. És bár igaz, hogy a szezon több mint a harmada hátra van még, de ez a CLE nem ugyanaz, mint tavaly.

MVP
A szezon kb. kétharmadánál talán már nem tűnik elhamarkodottnak az MVP-n töprengés. Mondom ezt azért, mert engem nagyon meglepett, hogy mindenhol fölényesen vezet Jokic. A fogadóirodáknál 1,7 környékén van a szorzója, az ESPN által megkérdezett 100 szakértőnél pedig 889 pontot gyűjtött be a lehetséges 1000-ből. Ha van valaki, aki mindig is "istenítette" Jokicot, akkor az én vagyok (sőt, jobban fel voltam háborodva a tavaly elcsalt MVP-címe miatt, mint maga a játékos), de az a tény, hogy jelenleg ennyire egyértelműen őt tartják a legnagyobb esélyesnek a címre, az számomra megdöbbentő. Mind a játékos, mind a csapat elmondta a tavalyi győzelem után, hogy idén nem fogják túltolni az alapszakaszt, nem fognak megszakadni a főcsoport első helyéért, kizárólag az a cél, hogy egészségesen eljussanak a rájátszásba, ahol aztán majd jöhet a bajnoki hajrá. Ezt a Denver (és Jokic is) tökéletesen betartja. Ott vannak Nyugat legjobbjai között, viszont szemmel láthatóan a tudásuk 70%-át nyújtják eddig. Ezzel szemben olyan fantasztikus teljesítményeket láthatunk hetek-hónapok óta más játékosoktól, hogy be kell valljam, Jokic nálam jelenleg nincs a legjobb 5-ben (ha most kellene kiosztani a díjat).

Ezzel szemben van itt például egy szlovén gyerek, bizonyos Doncic nevű, akire az Unibet 11-szeres pénzt fizet, ha ő kapná a címet (fel is dobtam rá a múlt héten pár ezrest). Aki mellesleg egyébként az idei szezonban minden szempontból jobb Jokicnál (legalábbis nálam). Sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor szerintem idén még Giannis (9-szeres odds) is jobb, mint a szerb.

Cleveland hektikus, lehet megint nem jövök egy hónapokig, 0-10 lesz a mérlegük (remélem nem, mert kedvelem őket).

MVP kapcsán nekem aki beugrik: Shai.

A csapatával top3-ban van, ORtg/DRtg átlag alapján ilyen MJ teljesítményt hoz, WS/48-ra bontva szintén, TS mutató 64%, 33%-os usage mellett, csak 2 eladott labda, de ami fontosabb, az a csapat játékára gyakorolt hatás.

Shai amikor a pályán van, akkor támadóhatékonyságot tekintve 4. helyen van az OKC, liga egyik legjobbja. Amikor Shai ül a padon, akkor 23. helyen van az OKC. Pályán vele +10 ponttal megy az OKC az ellenfelekkel szemben. OWS-mutatóban szintén első (ahogy WS/48-ban is ligában).

Shainak a marketingje rossz, azért nem tartják mégsem esélyesnek, hiába nyújt kiemelkedőt.