GSW - Boston 4-2
Ha valaki ránéz erre az eredményre, akkor egy vállrándítással elintézheti, hogy papírforma. A párharc előtt a különböző fórumokon a leggyakoribb jóslat a 4-1-es vagy 4-2-es Warriors győzelem volt. Sőt, emlékeim szerint a fogadóirodák is a 4-2-es GSW sikerre adták a legkisebb szorzót. Vagyis ha csak a számokat nézzük, akkor tényleg nem történt semmi érdekes. De aki végigkövette az eseményeket, az tudja jól, hogy ennek az eredménynek a kialakulásában semmi papírforma nem volt.
Az egész történet kezdődött egy – némileg talán meglepő – bostoni vendégsikerrel (már ha meglepőnek lehet nevezni a playoffban az addig idegenben szárnyaló Celtics sikerét). De ha azt is hozzávesszük, hogy úgy dobtak 120 pontot az amúgy nem rossz védekezéssel rendelkező GSW-nek, hogy Tatum mindössze egy 3/17-et tudott "villantani", akkor igenis meglepő ez a siker. Ekkor már valószínűleg csökkent azok száma, akik előzőleg a 4-1 vagy a 4-2 mellett voksoltak.
Aztán jött a második mérkőzés, ahol a várakozásoknak megfelelően a Boston – a pályaelőny birtokában – már inkább a 3. meccsre koncentrált, úgyhogy a közel 20 pontos Golden State sikerben nem volt semmi váratlan. Ezek után jött a 3. mérkőzés, és minden úgy alakult, ahogy a Boston várta. Miután a pályaelőny már náluk volt, így "csak" annyi dolguk volt, hogy hozzák a hazai meccsüket. Nyertek is, 2-1 nekik. A 4-1-es végső tipp ekkor végleg elúszott, és valószínűleg minimálisra csökkent azok száma is, akik még hittek Curryék 4-2-es győzelmében. Sőt, látva a Celtics játékát, többen ekkor már Tatum-ék győzelmét sem tartották volna lehetetlennek (a fogadóirodák sem).
A folytatást pedig már tudjuk. Jött a GSW, jött a rutin, jött egy egyre jobban összeálló védekezés, a másik oldalról pedig a 7-8 emberes rotáció fáradtsága, és úgy húzta be a Warriors az utolsó három meccset, hogy az addig 120-at, illetve 116-ot is dobó Boston még a 100 pontot sem érte el ezen a három összecsapáson.
Azon töprengtem, hogy egy ilyen 4-2 után miről volna érdemes beszélni. Arról, hogy miért nyert a GSW, vagy arról, hogy miért veszített a Boston. Szerintem ez utóbbi az érdekesebb, de azért egy-két szóval nézzük meg a GSW győzelem okát is.
Szóval miért nyert a Warriors? Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy mert jobb és tapasztaltabb játékosok alkották a csapatot, sokkal nagyobb "döntős rutin"-nal rendelkeztek, hosszabb volt a kispadjuk, ezáltal nem kellett 40 perceket a pályán tölteni a sztároknak, és a védekezésük is egyre jobban feljavult. Bár ahogy mondani szokták: a győzelmet nem kell megmagyarázni.
És akkor lássuk, hogy miért veszített a Boston (legalábbis szerintem, egy átlag-szurkoló szerint).
Tény, hogy a Warriors esélyesebb volt, és az is igaz, hogy a Celticsnek kb. 7,5 olyan játékosa van, akik – kis túlzással – NBA-playoff-szintnek mondható. Én mégis azt mondom, hogy ebben a vereségben nagyon nagy szerepe volt Jayson Tatum teljesítményének. Természetesen nem akarom ráhúzni egy személyben a felelősséget, de a döntő 6 meccsét nézve mélyen tudása alatt játszott. Erre persze magyarázat lehet az is, hogy a Bostonnak soha nem látott erősségű sorsolása volt a rájátszásban, ráadásul kétszer is csak a 7. meccsen sikerült behúzniuk a győzelmet, és mindezek mellett Tatumnak rendszeresen 40 perc feletti időket kellett a pályán töltenie. Még a döntő 6 meccséből is csak 1-szer volt olyan, hogy nem játszott legalább 40 percet. Vagyis tulajdonképpen nem tehetnénk neki szemrehányást, elvégre ő is emberből van, ő is elfáradhat. A baj csak az, hogy közel ugyanennyit játszott például Brown is, aki a döntő szinte minden meccsén csapata egyik legjobbja volt, és nem csak a legtöbb bostoni pontot érte el 23,5-es átlagával, hanem még a legrosszabb meccsén is 17 pontot tudott felmutatni. Ezzel szemben Tatumnak volt egy 12 és egy 13 pontos meccse is. Márpedig ez egy vezértől nagyon kevés. Főleg egy ennyire szoros döntőben. És ami még meglepőbb Tatum számait nézve, az az, hogy a döntő 6 meccsén egyetlen egyszer sem tudott 50%-osnál jobb dobóteljesítményt nyújtani (egyedüliként a bostoni kezdő ötösből). Íme a számok:
1. mérkőzés: 3/17 (17,6%)
2. mérkőzés: 8/19 (42,1%)
3. mérkőzés: 9/23 (39,1%)
4. mérkőzés: 8/23 (34,8%)
5. mérkőzés: 10/20 (50,0%)
6. mérkőzés: 6/18 (33,3%)
Ez nagyon kevés egy olyan játékostól, aki egy döntős csapat vezére, aki nem mellesleg pár héttel korábban kapta meg a Larry Bird trófeát (ami a keleti konferencia döntő MVP-jének jár), és akit a fogadóirodák – Curry mellett – a legesélyesebbnek tartottak a döntő MVP címére is.
Egyébként a másik oldalon is találunk egy olyan (kezdő)játékost, akitől sokkal többet vártunk, és aki hasonló számokat produkált (azaz nem tudott egyetlen meccsen sem 50%-nál jobban dobni), egy bizonyos Klay Thompsont, akinek csak az a szerencséje, hogy a győztes csapatban játszott, így ezúttal nem rajta csattan az ostor.
Tudom, hogy hosszú volt a szezon, mindenki elfáradt, de láthattuk, hogy mit nyújtott ugyanebben a párharcban például a 10 évvel idősebb Curry, de mondhatnám akár a 36 éves Horfordot is.
Ettől függetlenül természetesen jár a dicséret a Bostonnak, mert nem hiszem, hogy a szezon bármelyik részében is sokan várták volna őket döntőbe, de látva, hogy miként alakult ez a párharc, biztos másokban is marad majd hiányérzet velük kapcsolatban.