Online Szerencsejáték az Európai Unióban

Mára az online sportfogadás mindennapjaink részévé vált, és mindezt tette úgy, hogy Magyarországon teljesen átláthatatlan maradt a szerencsejáték liberalizációja miatt.
A kormány azonban célul tűzte ki, hogy szabályozás alá vonja ezt a területet is. 

A 2013. július 5. napján elfogadott, és 2013. július 19. napjától hatályos 2013. évi CXXVI. törvény rendelkezései elsősorban a német, valamint a dán szabályozást vették mintául. Az új törvény módosította a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvényt (továbbiakban: Szjtv.), bevezetve a távszerencsejáték részletes szabályait. Mostantól bárki szabadon és legálisan fogadhat online, ráadásul úgy, hogy a nyeresége után adót sem kell fizetnie.

Egy kimutatás szerint a világ szerencsejáték piacán egy évben közel 400 milliárd dollár forog, ebből pedig a magyarországi piac méretét 100 milliárd forint körüli összegre becsülik, amelynek több, mint felét kizárólag a bukmékeri rendszerű sportfogadás teszi ki. A piac kifehérítése, de legalábbis szürkévé tétele a legpesszimistább számítások szerint is évi 10-15 milliárd forintos többletbevételt eredményezne a magyar költségvetésnek. Kérdés az, hogy a most kialakított rendszer, illetve jogszabályi környezet mennyire lesz vonzó a külföldi székhelyű játékszervezők részére, alkalmasnak tartják-e arra, hogy belépjenek a most már letisztultabb, átláthatóbb keretek közé.

Legálisan vagy illegálisan működnek a külföldi online sportfogadó irodák? 

Korábban állami részről állandó vádként hangzott el, hogy az online szolgáltatást nyújtó sportfogadó irodák Magyarország területén illegálisan működnek, amely jelzőt különösen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, illetve jogelődje az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hangoztatta fennhangon. Az adóhatóság álláspontja szerint a külföldi székhelyű, azonosíthatatlan hátterű cégek a hatályos magyar jogszabályok értelmében azért működtették illegálisan oldalukat, mert bármiféle hatósági engedély hiányában tették ezt. Az adóhatósági vélemény szerint Magyarországon kizárólag az állami tulajdonban álló Szerencsejáték Zrt. rendelkezett online szerencsejáték szervezési joggal. A hatóság azonban mégsem tudott hatásosan fellépni a külföldi szerencsejáték szolgáltatók ellen, mivel maga a szolgáltatást nyújtó vállalat, illetve a szervere külföldön volt, így a magyar hatóságok nem avatkozhattak bele annak működésébe.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal által képviselt vélemény álláspontom szerint téves. Az online szolgáltatás határon átnyúló szolgáltatásnak minősül. Ezek a cégek külföldön jogszerűen, szabályos körülmények között bejegyzett vállalatok, onnan szolgáltatnak, és ott adóznak, továbbá szigorú ellenőrzéseknek vannak alávetve. 2004. május 1. napjától Magyarország is az Európai Unió tagja, ezzel pedig elfogadtuk az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának alapelvét. Az Európai Unió Bírósága pedig a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának tekinti a másik tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtók által az interneten keresztül, az adott tagállami hatóság által kiállított engedély nélküli működésének megtiltását.

EU HUN

 2004. május 1.-től Magyarország is az Európai Unió tagja (a kép illusztráció, forrás: Wikimedia)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 52. cikk (1) bekezdése csupán közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokkal igazolt korlátozásokat fogad el, azonban a korlátozás alkalmazása során is meg kell valósulnia azoknak a követelményeknek, hogy az érintett tagállam által elérni kívánt kifejezett cél elérésére alkalmasnak kell lennie, nem lépheti túl az eléréshez szükséges mértéket a szabályozás, illetve a korlátozásnak mindenképp hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie.

Ezáltal összegezve az mondható, hogy az online szolgáltatást nyújtó cégek teljesen legálisan, ámde konkrét magyar szabályozás nélkül működtek hazánkban. Az Európai Unió Bizottsága több éven keresztül kötelezettségszegési eljárást is folytatott Magyarországgal szemben, mivel a határon átnyúló szolgáltatások igénybevételét önkényesen korlátozták. A Bizottság álláspontja szerint ugyan közérdekre hivatkozva a tagállamok korlátozhatják a szerencsejátékok igénybevételét, de azt kellőképp indokolni kell, aminek hazánk nem tett maradéktalanul eleget.

Az Európai Bíróság több alkalommal is kimondta, hogy a tagállamok szabadon állapíthatják meg a szerencsejátékukkal kapcsolatos politikájuk célkitűzéseit és adott esetben szabadon határozhatják meg a kívánt védelem pontos szintjét is. Ugyanis a szerencsejátékok szabályozása azon területek közé tartozik, amelyek tekintetében jelentős erkölcsi, vallási és kulturális jellegű különbségek állnak fenn a tagállamok között. A terület közösségi harmonizációja hiányában az egyes tagállamok feladata, hogy e területeken saját értékrendjüknek megfelelően megítéljék az érintett érdekek védelméből következő követelményeket (C-42/2007. számú ügy 57. pont).

"Gebhard-teszt"

A szerencsejáték szervezés tekintetében a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozás esetén azt kell vizsgálni, hogy a nemzeti jogszabályok általi korlátozás alkalmas-e az érintett tagállam által elérni kívánt cél megvalósítására, nem lép-e túl az annak megvalósításához szükséges mértéken, továbbá hogy a korlátozásokat diszkriminációmentesen alkalmazzák-e (C-55/1994. számú ügy 37. pont). Ez a vizsgálat az úgynevezett „Gebhard-teszt”.

Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában nyomós közérdekű oknak tekinti a fogyasztóvédelmi célkitűzéseket, a csalás megakadályozását, illetve a szerencsejátékra túlzott összegek költésének meggátlását, általánosságban véve a szociális egyensúly veszélyeztetésének megelőzését. Az engedélyezési rendszer indokoltsága szempontjából vizsgálva a szerencsejátékok a bűncselekmények és a csalárd cselekmények kockázatát rejtik magukban, így az internetes szerencsejátékok sajátosságaiból már önmagában igazolható egy engedélyezési rendszer működtetése, amely korlátozás a csalás és a bűncselekmények elleni küzdelem célját szolgálja (C-42/2007. számú ügy 70-73. pont).

Példaként megemlítve a portugál engedélyezési rendszer az Európai Bíróság szerint nem ellentétes az Európai Uniót módosító szerződéssel. A bíróság kimondta a Santa Clara-ügyben, hogy az állam kizárólagos joga valamely szerencsejáték működtetésének engedélyezése állami szervezeten, közvetlen ellenőrzése alatt álló szervezeten keresztül, vagy közbeszerzés útján magánvállalkozásoknak, mert a szerencsejáték tisztességének megőrzését szolgáló szabályoknak garanciája az állami felügyelet, ekként folyhat ellenőrzött mederben a tevékenység, védhetők meg a fogyasztók a csalásoktól, és mivel a tagállami szabályok e körben nem harmonizáltak, ezért egy tagállam joggal tekinthet úgy egy fogadóirodára, amelynek a honossága szerint biztosított tagállami szabályoknak való megfelelése még nem jelenti a belföldi fogyasztók megfelelő védelmét a csalás és más bűncselekmények veszélyével szemben az internetes szerencsejáték speciális vonásaira, köztük a fogyasztó és a gazdasági szereplő közvetlen hiányára, a hozzáférhetőség sajátosságaira figyelemmel.

Szerencsejáték szabályozás Németországban

Németországban hasonló szabályozási modellt építettek ki, mint Portugáliában, az Európai Unió azonban mégis kritikákat fogalmazott meg azzal kapcsolatban. Ennek indoka, hogy Portugáliában a szerencsejáték bevételeit oktatási célokra, szociális projektekre fordítják, és kevés a reklám, az állam nem segít rá a játékfüggőség kialakulása, addig Németországban erős marketing mellett a szektorból befolyó bevételt az államkasszában mint adót használják fel, ez pedig nem indokolja a nemzeti monopólium fenntartását. Az Európai Bíróság szerint az általános érdekű, például fogyasztóvédelmi célokat szolgáló tagállami korlátozásoknak következetesen és módszeresen kell törekedniük a szerencsejáték-tevékenység korlátozására. A tagállamok éppen ezen módszeresség miatt nem hivatkozhatnak a lakosság által igénybe vehető szerencsejátékok korlátozásának szükségességére, ha egyszer éppen maguk buzdítják és ösztönzik polgáraikat arra, hogy olyan lottószelvényeket vásároljanak, szerencsejátékokban vegyenek részt és sportfogadásokat kössenek, amelyek bevételei az állami költségvetést duzzasztják.

Magyarországi szabályozási modell

A példák áttekintése után nézzük meg a magyarországi szabályozási modellt. A magyar törvénymódosítás során a szerencsejátékok adóhatóság általi engedélyeztetésének elve azon az indokon alapult, hogy a jog eszközével biztosítsa a szervező tevékenység megfelelő személyi és gazdasági hátterének megteremtését, a színvonalas tárgyi eszközöket, a biztonságot és a szakszerűséget. Emellett persze a valóságban sokkal inkább az az indoka, hogy az online játszott szerencsejáték a magyar költségvetés számára nem jelent tényleges bevételt, továbbá a magyar állampolgárok külföldön folytatott szerencsejátékban való játékoskénti részvétele nehezen deríthető fel, és szankcionálható. A német szabályzástól eltérően a befolyó adót olyan célokra fogja felhasználni az állam, amely az Európai Bíróság kritikáját nem vonhatja maga után, hiszen sporttámogatásra, gyermektámogatásra különítik el, illetve szociális programokat indítanak belőle. Mindenesetre a Kúria 12/2013. számú közigazgatási elvi határozatában kimondta, hogy álláspontja szerint a magyar szerencsejáték szervezés engedélyezési rendszere, szabályozása a „Gebhard-tesztnek” megfelel, magyarán az Európai Bíróság által lefektetett korlátozási elveket betartja.

Ezt követően Magyarország a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) útján az elkészült jogszabálytervezetet megküldte az Európai Uniónak egy úgynevezett műszaki notifikációs eljárás lefolytatása végett. Az Európai Unió Bizottságának, illetve a tagállamoknak három hónapja volt arra, hogy észrevételeket fogalmazzanak meg a tervezettel kapcsolatban. Ennek során kifogásolhatták volna meg az alapelvek be nem tartását, a korlátozás közösségi jogba ütközését. Nem élt ezzel a lehetőséggel a Bizottság, sőt a sokak által kritikus pontnak tekintett Málta sem, amely azt jelenti, hogy az uniós joggal összeegyeztethetőnek tartják a magyarországi korlátozásokat.

Szabályozás Uniós szinten

Emellett azonban az Európai Unió Bizottsága évek óta arra törekszik, hogy a tagállamok szerencsejáték-törvényeit összhangba hozza az uniós joggal. Ennek érdekében a fogyasztók védelmében alapelveket dolgoznak ki, leginkább a szerencsejáték-függőség veszélyeire, továbbá a kiskorúak védelmére összpontosítva. Fontosnak tartja az Unió azt is, hogy az internetes játék során a játékosok pénze a legnagyobb biztonságban legyen. Alapvető célként deklarálták, hogy a sport tisztaságát biztosítsák, a fogadási csalások lehetőségét csökkentsék. Egyelőre az Unión belül cselekvési terv kidolgozása zajlik („új fogyasztóvédelmi cselekvési terv, amelynek célja a felelőtlen szerencsejáték-hirdetések és a fogadáshoz kötődő eredménybefolyásolás leküzdése” elnevezéssel), majd ezt követően jogalkotási szinten is lépni fognak, ajánlásokat alkotnak három témakör köré csoportosulva: a fogyasztók közös védelme, a szerencsejátékok reklámozása, illetve a mérkőzéseredmények sportfogadással összefüggő befolyásolásának megelőzése és az ellene való közdelem kapcsán. A szakértői bizottság 2012 év végén felállt, 2013-ban konferenciát szerveztek, majd 2014 év végén a Bizottság megvizsgálja az eddig elért előrehaladást.

Tilos az engedély nélküli sportfogadó irodák reklámozása!?

Végezetül egy magyarországi ügyet is megemlítve, a Fővárosi Bíróság még 2009 márciusában mondta ki egy ítéletében, hogy a közösségi jogba, és az Európai Uniót alapító szerződésbe ütközik, így pedig nem alkalmazható a magyar jognak az a rendelkezése, amely tiltotta a külföldi szerencsejáték-szolgáltatók magyarországi hirdetéseit. Kimondta indokolásában, hogy azon magyar rendelkezés, amely tiltotta a külföldön szervezett szerencsejátékhoz kapcsolódó reklámot, a szolgáltatásnyújtás szabadságának a közösségi jog alapján nem elfogadható korlátozását jelenti. A bíróság indokolásában megállapította azt is, hogy a közösségi jog tiltja az ilyen típusú reklámmegkülönböztetést, amely a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás technikai jellegű korlátozását jelenti. A tényállás szerint az Index.hu internetes hírportál oldalán közzétette a Bwin és a Sportingbet hirdetéseit. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság bírságot szabott ki vele szemben, mivel álláspontja szerint tilos közzétenni olyan reklámot, amely külföldön szervezett szerencsejátékhoz vagy ajándéksorsoláshoz kapcsolódik. A Fővárosi Bíróság azonban hatályon kívül helyezte a NFH határozatát, álláspontja szerint ugyanis a reklámtilalom az Európai Uniót alapító szerződésbe ütközik, így nem alkalmazható. Ettől eltérően a Kúria a már idézett 12/2013. számú közigazgatási elvi határozatával azt mondta ki, hogy jogsértő az olyan szerencsejáték reklám közzététele, amelynek szervezéséhez a reklámozó nem rendelkezik a magyar adóhatóságtól származó engedéllyel.

Jelenleg tehát elméletileg a Magyarországon bejegyzett, belföldi szerverrel rendelkező online tartalmat szolgálató cégek nem tehetik közzé engedéllyel nem rendelkező külföldi sportfogadó irodák reklámjait.


(Szerző: Szigo)

Olvastad már?
Online Szerencsejáték Szabályozás - Alapok
A hatályos szabályozás
Szerencsejáték Adózási Szabályok

Több információt szeretnél? Kérdésed van?  Szerencsejáték Szabályozás Fórum