Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami
igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka
meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal
"Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti
szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen
igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják,
addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy
székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik
kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
-Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar
Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van"