Magyar Kupa meccset választottam szombatra elsőnek, amely kicsit rizikósabb, ezért alacsony téttel ajánlott. Abból indultam ki, hogy Kuttor Attilát nem tartom valami nagy edzőnek. Tudom, hogy ifj. Knézy a Fradi-Kövesd edzőmeccsen már az új generáció legígéretesebb edzőjének aposztrofálta a kopaszt, de azért ne ez legyen nekünk a mérce. Valahogy erről a fószerről mindig Csertői Aurél jut eszembe; ugyanabból az akolból jöttek. Nem értenek a támadások megszerkesztéséhez, ezért agyatlanul védekeztetik a csapatukat, aztán majd lesz elöl valami: egy pontrúgás, egy büntető, akármi. A Fradi elleni edzőmeccset is rossz volt nézni. Persze, hogy egy mákos pontrúgás után szerezték a góljukat. Az MTK elleni edzőmeccsen is csak azért rúgtak gólt, mert a mérkőzés 2x60 perces volt, és a két góljuk a 105. és 115. percben szerezték. Tehát egy normál meccsen ez nem sikerült volna nekik.

Persze a másik oldalon a Fehérvár sem lehet büszke a Zalaegerszeg elleni 1-0-ra, és a Budafok elleni 2-1-re sem. A Fehérvár honlapján így írtak az első meccsről: „a több mit két hónapos kihagyás mindkét csapaton meglátszódott, az első félidőben kevés említésre méltó esemény történt, főleg a két tizenhatos közötti mezőnyjátékkal teltek a percek, a kapusoknak nem sok dolguk akadt.”. A második félidőben a hazai együttes sort cserélt, majd a 74. percben Petrjak szögletét Musliu csúsztatta meg fejjel, a hosszún pedig érkezett Nikolics. Tehát egy elbénázott szögletből a csere ZTE-nek tudtak csak gólt szerezni a fehérváriak. Erre mondják, hogy „k… gyenge”. A Budafok ellen sem brillírozott a csapat, egy Stopira-fejes, és egy eltalált távoli lövés eredményezte a két góljukat a másodosztályú csapat ellen.

Ha ehhez hozzávesszük még a kupameccs sajátosságait, tehát, hogy az első mérkőzések rendre nagyon óvatos játékot hoznak, akkor itt bizony nem lehetséges más végeredmény, csak a kevés gól.

Gólok száma - Felett/alatt