A pénteki játéknap egyik nagy tuti mérkőzését néztem ki a végkimenetel szempontjából. Adrian Mannarino – Ben Shelton összecsapását. A franciának akár a fia lehetne az ifjú amerikai tehetség akkora korkülönbség van a két játékos között.
Adrian szárnyakat kapott és fantasztikus amit a tavalyi év második felében láthattunk tőle. Korát meghazudtolva két ATP tornán is döntőt játszott. Az idei szezont is remekül kezdte. Majd következett az Australian Open ahol az első fordulóban a sírból hozta vissza a meccset Wawrinka ellen. A svájci a 4. és főleg az ötödik játszmára teljesen elkészült az erejével.Olykor elképesztő labdameneteket produkáltak mind a ketten. Azért az viszont tragikus valahol hogy 5-ből 4 szettben több hibát ütött a két veterán,mint nyerőt. Az utolsó szettben változott ez,de sokat torzít a képen,hogy Stan állva maradt a döntő játszmára. A franciának azonban nem volt elég a hosszú meccsekből és egy újabb öt szettes találkozót vívott és nyert meg Munar ellen. A spanyol pedig régóta tartó gyenge szereplései okán alapesetben nem kellett volna,hogy ekkora kihívást jelentsen Mannarinonak. Az első két játszmában érvényesült az akarata a franciának aztán a harmadikban is ő irányított,de rengeteg rontott. Összességében magának köszönhette,hogy belekeveredett egy ilyen maratoni csatába.Dicsértem Mannarinot,mert meg is illeti a vállon veregetést,de itt a vége számára tornának. Jó ha lábra áll péntekre nem hogy győztesen hagyja el a pályát.
Hiszen az amerikai srác jó formában. Az senkit ne tévesszen meg,hogy Aucklandben kikapott Daniel Tarótól. Eddigi pályafutásában egyértelmű,hogy számára a nagy tornák jelentik a motivációt. Ilyenkor sikerre éhes és élvezi a reflektorfényt. Ahogy kisebbek a tornák úgy a kedv is csökken nála. Mind a két meccsén eddig jól játszott nagy oka nincs a panaszra. Szervái is jönnek bomba erővel a tőle megszokott módon.
Nem igazán látok olyan opciót ahol esélye lenne a franciának továbbjutnia.
Éves összesítő 2024
