Az őrült stratégia

Őrült

Bevezető

Egy igen érdekes játékrendszert szeretnék bemutatni, amely elég kevés figyelmet kap. Konkrétan sehol sem láttam leírva, de tudok róla, hogy vannak, akik használják.. Ennek okát nem fejtegetném, mert ez pusztán találgatás lenne úgy is. A lényeg, hogy minden stratégia közül, melyet ismerek ez az, amely a legkevesebb sportfogadói tudást és rutint igényli! Egyszerű statisztikai adatok és tények alapján, megfelelően felállított és betartott szabályrendszer mellett lehet játszani. Gyakorlatilag egy automatizálható folyamatról van szó. Nekem ez az egyik legeredményesebb stratégiám, bár nem játszom egy ideje. Ennek oka, hogy fokozatosan kiöli a fogadóból azt az érzést, amiért tulajdonképp sportfogadóvá vált, amiért megszerette a sportfogadást. Legalábbis nálam így történt.

A rendszer alapjai

A legfontosabb, amit tudni kell róla: martingale alapú stratégia. Tehát aki eleve szkeptikusan áll hozzá az ilyen típusú rendszerekhez, annak maximum érdekes lesz ez a játék. Bár saját véleményem szerint a használható stratégiák többségének vannak martingale ihlette elemi.

Mivel lehetnek olvasók, akik nem ismerik a martingale rendszer alapelvét, azoknak egy korábbi írásból idézek:

„Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor csupán annyit jelent, hogy az esélyeimnek megfelelően addig emelem a tétet, legyen az bármilyen szerencsejáték, amíg nem nyerek. Egy egyszerű példával élve, melyhez azért még nem kell számológép:

 

1. fogadás, esélyem: 2,00 , tétem: 1e – vesztes

2. fogadás, esélyem: 2,00 , tétem: 2e – vesztes

3. fogadás, esélyem: 2,00 , tétem: 4e – vesztes

4. fogadás, esélyem: 2,00 , tétem: 8e – vesztes

5. fogadás, esélyem: 2,00 , tétem: 16e – nyertes

 

Látható, hogy 1+2+4+8+16, azaz összesen 31 egységnyi tét mellett, az utolsó fogadásommal 32 egységnyi nyereményt könyveltem el. Azaz az első tétnél előirányzott 1 egység lehetséges nyereményt nyertük meg a tétemeléssel. Amikor ehhez a típusú játékhoz folyamodunk, az első lépés mindig kiválasztani a kívánt nyereséget fogadásonként és abból kiindulva kiszámolni a tétünket. A képlete a következő: 

TÉT= (ELVÁRT NYERESÉG+EDDIGI VESZTESÉG) / (ODDS-1)

Ez az egyszerű stratégia elméletileg sebezhetetlen. Gyakorlatban viszont már ez így nem igaz. Mivel végtelen hosszú negatív sorozatra is van esély, ezért kihasználásához végtelen mennyiségű pénzre lenne szükség. Ilyen pedig nem létezik. Mindenkinek vannak korlátai. Akinek nincsenek, azzal szívesen felvenném a kapcsolatot…

Minden olyan sportfogadásban használatos stratégia, melyre azt mondjuk, hogy „martingale” alapú, -különböző utakat bejárva- a végtelen hosszú negatív széria esélyének csökkentését hivatott elérni! Ez a stratégia egy ezek közül.”

Az „őrült” stratégia

Ha az alapokkal tisztában vagyunk, akkor következhet a stratégia maga! A fentebbi példából látható, hogy hogyan vezetünk egy darab ilyen sorozatot. Persze leegyszerűsített változókkal bemutatva. Ha esetleg valaki kedvet kapott már egy ilyen tisztán martingale alapú sorozat vezetéséhez, akkor nagy valószínűséggel arra jutott, hogy a magas kockázat mellett viszonylag kevés a nyereség és lassú a „megtérülés”. Ez is egy oka talán, hogy kevesen játszák tisztán ezt az elvet. Általában köré építenek egy másik stratégiát, az alapvető elemeket meghagyva. Visszatérve a gondolathoz: amikor tudatosul, hogy ez talán túl lassú így, először is az jut az ember eszébe, hogy több ilyen sorozatot kellene egymással párhuzamosan vezetni. Több sorozat = több pénz. Bár ilyen egyszerű lenne! A több sorozat viszont nagyobb kockázatot is jelent. Ez pedig emeli a biztos bukás esélyeit. Tapasztalatból mondom: be is következik. Sokkal hamarabb, mint gondolnánk. Amikor a fogadó eljut eddig a pontig, akkor felmerül benne, hogy ez így nem lesz jó. Hisz gondoljunk bele, esetenként több vesztes sorozatot is egyszerre finanszírozni, komoly pénzt igényel. Ha esetleg elég szerencsések vagyunk, hogy megfelelő időközönként (maximum 3.-4. tippenként) találatot érjünk el, akkor pedig ugyan ott vagyunk, mintha nem is alkalmaznánk semmilyen játékrendszert.

Ekkor adódik egy kézenfekvő megoldás. Keveseknek jut eszébe. Véleményem szerint ennek pszichológiai okai vannak. Mert ha ugye azt mondja valaki, hogy egy három lehetséges kimenetelű mérkőzés mindhárom kimenetelét tegyük meg, azt minimum hülyének nézzük elsőre!

A legtöbbünk tisztában van azzal a ténnyel, hogy a fogadóirodák nyeresége a szorzókba van beépítve. A tétek számítás alapú maximalizálásával sem tudjuk úgy megválasztani az egyes kimenetelekre feltett összeget –egy iroda adott meccsének szorzói esetén-, hogy nyereséget könyveljünk el! Valahol 90% környékén lesz a megtérülés. A legjobb irodáknál 93-96%. Ha viszont ugyanazon meccs esetében, az egyes kimentelek szorzóit más-más irodától „vesszük” akkor lehetséges 100% fölé tornázni a visszatérülést. De ez egy másik történet (sport arbitrázs).

Visszatérve ehhez a stratégiához. Ha elvonatkoztatunk ettől a ténytől (a fogadóirodák és a szorzó kapcsolatától) és azt mondjuk, hogy három sorozatot vezetünk ugyanazon mérkőzés három kimenetelére, akkor nyereség realizálható!

Az egésznek az a „lelke”, amit a legfontosabb megérteni, hogy ebben az esetben mindhárom kimenetel teljesen külön kezelt és számolt szálon fut. Így ebből a szempontból nem ugyanazon mérkőzésnek tekintjük! Ha ezt elfogadtuk, akkor könnyen belátható, hogy működőképes lehet a rendszer!

A legelső felismerés ezek után az, hogy egy mérkőzés megtételénél a három sorozatból csupán egy fog nyerni egyszerre (de biztosan nyer). Tehát több találatot egyszerre nem lehet elérni, ezért biztosan van két sorozat, amelynél a veszteség halmozódik. Ez azért nem kis probléma. A második, ami rögtön szembetűnik, hogy ezt olyan mérkőzésekkel nem lehet játszani melyeknek akár egyik szorzója is viszonylag alacsony. Néhány tized is jelentősen befolyásolja az aktuális tétet! Ezért minimum követelmény, hogy mindegyik kimenetel legyen 2.00 odds felett!

Ezekből a következtetésekből adódik, hogy olyan mérkőzéseknél alkalmazható ez a stratégia, melyek mind valós megállapításban, mind a szorzókban valóban háromesélyes mérkőzések. Azaz a három kimenetel szorzója egymáshoz közel helyezkedik el és bőven 2.00 felett (pl: 2.50-3.00-2.50, de jobb irodáknál magasabb is lehet)!

A magas szorzó biztosítja, hogy a tétjeink minél kisebbek legyenek, ezáltal a veszteség se halmozódjon irreális ütemben. Valamint biztosítja azt is, hogy a kimenetelek kellő gyakorisággal forduljanak elő. Hisz belátható, hogy legváltozatosabban mindig a „tökéletesen” háromesélyes mérkőzéseknél fordulnak elő az egyes végeredmények!

Innentől csupán egy nagy kérdés marad: ezek a háromesélyes mérkőzések milyen szórással szállítják az egyes kimeneteleket? Alkalmasak e egyáltalán a játékhoz? Ehhez nincs más, tollat, papírt kell ragadni és statisztikát kell vezetni! Én most itt leírom a saját eredményeimet, de természetesen a nagyobb bizonyosság miatt bárki vezethet ilyet saját magának! Én az első játék alkalmával nem vezettem előzetes statisztikát (ez hiba), ehelyett elkezdtem egy minimális összeggel a fogadást és a 235. mérkőzésig jutottam el! Ekkor vesztettem. De tudni kell, hogy ekkor még sok szabályt, ami nagyon fontos lett volna, nem tartottam be. Például rendszeresek voltak a fogadások 1.85-ös szorzójú mérkőzésekre is! Nem győzöm hangsúlyozni. Ezt el kell felejteni! A veszteség után néhány héttel csináltam statisztikát a magas szorzójú, háromesélyes mérkőzésekre. Őszintén szólva 100-nál meguntam. Ez elég kicsi merítés és normális esetben erre még nem alapozunk. Legalább egy 1000 körüli eseményszám lenne kellően reprezentatív, de az eredmény annyira felülmúlta azt, amire számítottam, hogy nem láttam értelmét folytatni. Egész pontosan 34 hazai, 33 döntetlen és 33 vendég siker született! A szórást tekintve, a leghosszabb negatív sor 6-os volt (tehát hetedjére jött a várt kimenetel). Ez azért több, mint biztató!

Adja magát a következő kérdés: mekkora negatív sorozatot bír el a bankom? Ennek több változója van. Függ a bank nagyságától, az elvárt nyereségtől és a megtett szorzóktól is. A szorzókat már lezártuk, tekinthető nagyjából konstansnak, legalábbis a körülbelüli tétmegállapításhoz. Követem eddigi elvemet, miszerint hogy mekkora negatív sort bírjon el a bankunk, azt mi magunk állapítsuk meg előre!

Első lépésben végezzük el a „mi történne ha?” számítást:

A martingale alapú fogadásoknál már megszokott módon először megválasztjuk a fogadásonként elvárt nyereséget. Legyen ez 1 egység fogadási soronként. Szorzókon nem változtatok az egyes fogadásoknál, de valódi példáról van szó. A „D” kimenetelt választottam végig bukónak, de ez lényegtelen. Zölddel jelölöm a bekövetkezett kimenetelt.

 

Fogadás Szorzó Tét Veszteség Bank
1.Fogadás H-2.55 0.65 0  
  D-2.90 0.53 0.53 -0.16
 

V-2.60

0.63 0.63  
2.Fogadás H-2.55 0.65 0  
  D-2.90 0.81 1.34 -0.99
 

V-2.60

1.02 1.65  
3.Fogadás H-2.55 0.65 0  
  D-2.90 1.24 2.58 -2.89
  V-2.60 1.66 3.31  
4.Fogadás H-2.55 0.65 0.65  
  D-2.90 1.89 4.47 -1.12
  V-2.60 2.70 0  
5.Fogadás H-2.55 1.07 1.72  
  D-2.90 2.88 7.35 -4.07
  V-2.60 0.63 0  
6.Fogadás H-2.55 1.76 0  
  D-2.90 4.40 11.75 -6.38
  V-2.60 0.63 0.63  
7.Fogadás H-2.55 0.65 0.65  
  D-2.90 6.71 18.46 -12.11
  V-2.60 1.02 0  
8.Fogadás H-2.55 1.07 1.72  
  D-2.90 10.25 28.71 -22.43
  V-2.60 0.63 0  
9.Fogadás H-2.55 1.76 0  
  D-2.90 15.64 44.35 -35.98
  V-2.60 0.63 0.63  
10.Fogadás H-2.55 0.65 0.65  
  D-2.90 23.87 68.22 -58.87
  V-2.60 1.02 0  

 

Tehát a bankunk, egységnyi elvárt nyereség mellett fogadási soronként (H,D,V), miután tizedjére sem jött a „D” kimenetel, a fentebb vázolt átlagszorzók mellett -58.87 egység mínuszban van. Azaz 10 fogadás megtételéhez, a kezdő bankunk 1.7%-át lenne ajánlatos kiválasztani kezdő tétnek, ha legalább 10-re tervezzük a fogadások számát. Minden egyes fogadással egyre magasabb lesz a tét, tehát sokkal nagyobb ragadásra nem érdemes tervezni. Valamint ajánlatos ezt az 1.7 %-ot lefelé kerekíteni 1%-ra. Ennek oka, hogy én most egy nem túl ideális helyzetet vázoltam, ideális körülményekkel. Előfordulhat, hogy a hazai kimenetel nem akar jönni, ahol általában a legkisebb szorzót kapjuk. Az is lehetséges, hogy különböző okokból kisebb oddsokat is bevállalunk. Ez szintén növelheti a veszteséget. Tehát érdemes kevésbé jó körülményekkel számolni!

Konzekvencia

Látható, hogy a játékrendszer mozgatórugója a magas szorzó és a megfelelő eloszlással bekövetkezett kimentelek. Ennek alapja, hogy tipikusan háromesélyes mérkőzéseket játszunk meg! És ezt minél magasabb szorzón tegyük! Minél több fogadást kötünk, annál gyakrabban nyerjük meg az elvárt nyereséget fogadásonként. Ez roppant vonzó, de előre figyelmeztetek mindenkit, hogy a „középkezdéseket”, „következő szögleteket”, „szabadrúgásokat”, stb. hanyagolja. Úgy ahogy az élő fogadást is! Ez saját tapasztalat. Nem véletlen nem kétesélyekre van kitalálva ez a rendszer. A 2.00 alatti szorzók nagyon veszélyesek. Nem mondom, hogy esetenként egyszer-egyszer nem lehet bevállalni, de semmiképp nem szabad ebből rendszert csinálni!

Fontos megjegyezni azt is: ez a rendszer három matematikai sorozaton alapul. El lehet vonatkoztatni – sőt néha kell is – a kimenetelektől, de ezt csak körültekintéssel szabad megtenni. Ez alatt azt értem, hogy a H, D, V, azok csak a sorok nevei. Sehol nincs az megtiltva, hogy ha a körülmények úgy kívánják, akkor a fogadásnál megcseréljük a kimeneteleket. Azaz, ha például a V sorom hosszú ragadásban van (tehát hiányzik) és van olyan mérkőzés, ahol biztos hazait várok (pl: 2.35 szorzóért), megtehetem azt, hogy a D kimenetelt a helyén hagyva, a H-t és a V-et felcserélem! A számítást, a veszteséget nem! Csak a kimenetelek szorzóját.

Ennek megértéséhez kicsit el kell vonatkoztatni, de hatásos „fegyver” lehet a ragadások ellen. Ebben az esetben viszont számolni kell azzal, hogy egy tisztán statisztikai alapon létrehozott kiválasztási rendszert módosítunk. Megfontolandó az, hogy mikor „nyúljunk” bele ebbe a folyamatba! Az én javaslatom az, hogy a 7. fogadásig semmiképp. Mert ha van egy többszörösen ellenőrzött kiválasztási rendszerünk, amely statisztikai alapokon nyugszik. Akkor nem szabad belenyúlni, amikor valószínűsíthető, hogy bekövetkezik a kívánt eredmény a megfelelő határon belül.

Fentebb javasoltam a fogadásonként nyerni kívánt összeget 1%-ra lekerekíteni. Ennek legfőbb oka a kevésbé ideális szorzók megtétele volt. Mert előfordulhat olyan szélsőséges eset, amikor egy kimenetel meglepően sokszor fordul elő egymás után. Ekkor gyakorlatilag két sorozatunk is „elvadul”. Ezt mihamarabb kezelnünk kell, mert ha egyszerre két sorozat is komoly mínuszt termel, akkor a beláthatónál jóval gyorsabban fogy a bank. Ez egyébként életszerűtlen helyzet háromesélyes mérkőzések esetén, de előfordul! Ilyenkor érdemes minél magasabb szorzón egy kétesélyes fogadást beiktatni. Iroda függő, de 1.9 körül már kapunk szorzót.

Tehát az egymás után többször előfordult eseményt kihagyjuk. A vesztesége 0-án lesz, de az sem lenne különösebb gond, ha éppen lenne veszteség, de ugye nem lesz. Ekkor csak a két „nagy mínuszos” sorra fogadunk. A harmadikat pedig legközelebb ott folytatjuk ahol abbahagytuk. Így biztosan „nullázzuk” legalább az egyiket! Kérdés, hogy mikor érdemes ezt megtenni? Az én véleményem szerint, ilyen mérkőzés kiválasztás esetén, amikor objektívan nem lehet valószínűsíteni azok végeredményét, ha egy kimenetel egymás után szakadás nélkül legalább négyszer előfordul, az már sok. Azaz ötödjére biztosan kétesélyt teszek. Persze a fogadások számának előre haladtával csökken az esélye annak, hogy még egyszer bekövetkezik a nem kívánt végeredmény, de ilyenkor arra is gondolni kell, hogy nem engedhetünk meg magunknak még 1-2 rossz eredményt. Hisz miután nulláztuk az egyik sort, hagyni kellett időt és fogadásszámot annak, hogy nullázzuk a veszteséget a másik soron is!

A tétemelésről

Egy korábbi írásban már kifejtettem, hogy miért nem éri meg tartalékokat halmozni! Bár ennek a fogadási rendszernek kissé más a matematikája és a veszteség nem növekszik olyan gyors ütemben, de a lényegen nem változtat. Minél előrébb járunk a fogadásban, a bankunknak annál nagyobb százalékát kell tétként feltenni. Ennél stratégiánál érdemes tartalékolni 1-2 plusz lépcsőre, de tovább ugyanúgy értelmetlen, mint a korábban bemutatott rendszernél, mert van az a határ, ahol az irreális tét értelmetlenné teszi a további fogadást. Tehát érdemes a nyereséget a bankba egy megtett fogadásszám után beleszámolni és emelni a megnyerni kívánt összeget! Az én javaslatom, hogy tűzzünk ki egy határt, amit ha kitermel a stratégia, akkor emelünk. Minden egyes fogadás alkalmával nyerünk valamelyikkel, míg vesztünk a másik kettővel. Azaz mindig tartalmazni fog a bankunk valamekkora veszteséget. Így a hagyományos „minden nyereség után újraszámolom az 1%-ot” módszer most nem alkalmas. 25-50 fogadásonként mindenképp érdemes új kalkulációt végezni!

Ehhez a stratégiához körültekintően kell irodát is választanunk! Ez minden esetben igaz, de most hatványozottan. Nem minden iroda tolerálja, ha ugyanazon mérkőzés mindhárom kimenetelét megtesszük. Ha pedig még növekszik is a bankroll… az még gyanúsabb nekik. Ezért bónusz forgatásra való használata eléggé megkérdőjelezhető. Megoldás lehet ha több irodánál vezetjük a szálakat, de akkor mobilis, vagy nagyobb bankra van szükség. A másik megoldás, hogy egy kevésbé érzékeny irodát választunk, bónusz nélkül. A választásnál ne felejtsük el figyelembe venni a minimum tétet sem!

 

Írta: szumos