Alábbi posztunkban olyan jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet, amely bizonyos aspektusokra, nézőpontokra rávilágítva nem feltétlenül tesz jót a labdarúgás sportágának, különösen a honi focinak. Érdemes elöljáróban leszögeznünk, hogy a posztban szereplő gondolatok, illetve eszmefuttatások nem az SPF oldalának véleményét tükrözik, hanem pusztán a szerkesztő látásmódját kívánják megosztani, illetve kulturált hangnemben akár vitatémának is tökéletes indítóírása lehet.

Nem is olyan régi idők magyar focija

A futball-globalizáció elharapózása egyértelműen a kereskedelmi sportcsatornák, valamint az internet megjelenésének köszönhető elsősorban. Hazánkban a kétezres éveket megelőzően alig-alig lehetett élőben végignézni egy angol, spanyol bajnoki mérkőzést. A német Bundes meccseit is csupán azok kaphatták el, akik rendelkeztek valamilyen német tévécsatornával (Sat, Pro7, ZDF stb.). Egyedül a BL, és az UEFA-kupa közvetítések voltak rendszeresnek mondhatók a közszolgálati televíziók repertoárjában. Gyakorlatilag a focit kedvelők jelentős részének elsőszámú bajnoksága a honi labdarúgás volt! Személy szerint minden hétvégén alig vártam a közvetítést, illetve Knézy vagy Vitray által vezetett „Gól” című összefoglalót az aktuális fordulóról. Hab volt a tortán, ha valaki kivitt NB1-es Vác FC Samsung meccsre! Ugyan ekkor már tudni lehetett, hogy a 80-as években második felében valami megtört a magyar labdarúgás fejlődésében, de mégis elmondható, hogy azért még ekkor is voltak magas nézőszámok, és a televízión keresztül is szép nézettségi adatokat ért el az aktuális bajnoki közvetítés. A körkapcsolásos rádiótudósításokról ne is beszéljünk. Ekkor még nem voltak agyonajnározott külföldi sztárok, nem voltak kimagasló bérezések, s jóformán egy magyar illető előbb elmondta a legendás BL-menetelő Fradi kezdőcsapatát, mint hogy ki játszik a Barcelonában.

Szurkolók02

Fotó: Facebook

Kereskedelmi sportcsatornák, s az internet „átka"

A 2000-es évek környékén elkezdtek megjelenni a hazai televíziózás palettáján a kereskedelmi csatornák, amelyek közül volt, ami kizárólag sportműsorok sugárzásával foglalkozott. Talán az Eurosport volt az első, amit követett a Sport TV, Digisport, majd nemrégiben a Spíler is megjelent a honi televíziózás egén. Ahogy bővült a csatornák sora, a magyar labdarúgás süllyedésébe belefáradt szurkolók jelentős része lassan elpártolt a hazai csapatok követésétől, s otthonról, a tévé előtt kényelmes fotelból szépen lassan elkezdte követni a külföldi bajnokságokat. Sokan az akkor mutatott formák alapján elkezdtek szimpatizálni egy-egy csapattal, s igyekeztek követni a mérkőzéseiket. Ez szűk 20 év alatt mára odáig fajult, hogy egy váci kissrác, aki „reálosnak” vagy „cselzisnek” mondja magát szó szerint ledöbben, ha a saját szülővárosában azt hallja, hogy: „Ki a kedvenc csapatod?” kérdésre a Vácot felelem, akkor meg pláne ha kijársz meccsükre! Érdemes a sztorit megspékelni azzal a ténnyel, hogy az illető kisrác a Váci VLSE utánpótlásában játszik! Ilyenkor elgondolkodik az ember, s talán megfordul a fejében, hogy ez a jelenség nem normális.

Véleményem szerint a futballturizmus korszakát éljük. Minden labdarúgás iránt érdeklődő embernek van kedvenc külföldi csapata (nekem is), amivel semmi probléma egészen addig, amíg tartunk egy mértéket, vagyis a szimpátia mértéket, s nem csapjuk be magunkat. Amíg szimpátiában kimerül a dolog, az teljesen érthető, normális dolog. Viszont amikor egy teszem azt pécsi illető T/1 személyben beszél a Juventusról, vagy a Manchester Unitedról, akkor röhögni támad kedvem. Mitől lesz az illető bármilyen módon tagja az adott olasz vagy angol közösségnek? Több ezer km-re lakik a helytől, más etnikumhoz tartozik, más identitása van, s valószínűséggel, amikor nagy nehezen kijut imádott csapata mérkőzésére – ha egyáltalán valaha kijut - nem szurkolóként, hanem futballturistaként néznek majd rá. Egyszerűen nem az adott közösség tagja, pusztán egy kívülálló státuszban marad. Legalábbis az én szememben ez nem több, bármennyire is belelovalja magát az illető. Semmi az ég egyadta világon nem köti őt ahhoz az együtteshez. 

Mellékesen megjegyezem, hogy személy szerint én annyira megrögzött lokálpatrióta vagyok, hogy hazai viszonylatban sem értem ezt a jelenséget. De még mindig emészthetőbb, mint a fentebb részletezett tapasztalat. Rengeteg fradista vagy Újpest „szurkoló” van országszerte. Sűrűn felteszem a kérdést, hogy egy szombathelyi illető miért tartja magát fradistának? Ha esetleg a IX. kerületben nőtt fel, ott született, esetleg a család onnan származik megértem. Viszont ha semmi személyes kötődése nincs a helyhez, akkor hogy vallhatja magát fradistának az illető? Költői kérdés, de szívesen várom kommentben az egyes válaszokat, hátha valakinek sikerül megértetni velem ezt a jelenséget.

Szurkolók01

Fotó: ultrashogyesz.blog.hu

A futballglobalizáció következményei

Nem mondom, hogy a magyar labdarúgás jelenlegi helyzetéért pusztán az emberek mentálitása, hozzáállása, elpártolása, önmagukat becsapva futballturistává való válása a legfőbb felelős. Sőt, ez inkább a kisebbik baj, mert a legfőbb probléma a megfelelő vezetők, szakemberek hiánya. Viszont el kell gondolkodni azon, hogy mit tehetünk mi, jelenlegi, vagy egykori elpártolt, belefáradt szurkolók azért, hogy esetleg nekünk is idővel európai szinten rendszeresen jelenlévő klubcsapataink legyenek? Elsősorban azzal tudunk tenni, hogy foglalkozunk a magyar focival! Amíg a totális érdektelenség, és elsősorban közöny jellemzi társadalmi szinten a hazai ligákat, addig a sok pénznyelő, dilettáns résztvevő haszonélvezője lesz a jelenlegi „nihil” helyzetnek! Odáig jutottunk, hogy ma már a klubok jelentős részének nem érdeke, hogy sokan járjanak meccsre, mert amúgy sincs jegybevétel, majd a közvetítési jogokból, MLSZ támogatásokból, meg a TAO-ból ellavírozunk. Egyszerűen nincs eléjük állítva megfelelési kényszer, nincs egy olyan nyomást gyakorló erő, ami változtatásra sarkallná a klubokat, sőt magukat a játékosokat. A többségük felveszi az irreális fizetését, ami megint csak a futballglobalizáció hatása, s hétről hétre ellötyög a gyepen. Amíg alig 1000 ember jár ki átlagban mérkőzésekre biztosan nem fog semmi sem történni pozitív irányban.

Ennek következménye pedig az a jelenség válik majd általánossá, hogy egyre több olyan böszme beírásokkal fogunk találkozni a közösségi oldalakon, ne adj Isten személyesen, hogy Ronaldo miatt a portugáloknak szurkol. A Groupamában pedig vendég szektorba megy az illető, ami 20-30 éve elképzelhetetlen lett volna. Véleményem szerint a futballglobalizáció ezen a szinten már ártalmas jelenség. Az irrelevánsan nagy számú, önmagát becsapó "futballturistának" köszönhetően óriási megaklubok jönnek létre, amik gyakorlatilag uralni fogják, vagy már uralják a piacot (Real, Barca, Bayern, PSG, Man. City stb.), illetve a tornákat, s egyre inkább elképzelhetetlen lesz, hogy egy Debrecen vagy Ferencváros ott legyen valamelyik kupa csoportkörében, amíg elfordulunk más ligák felé, s nem tesszük meg a részünkről, ami megtehető.  Az meg egyenesen fantasy-kategória, hogy egy hazai csapatunk valamikor UEFA-kupa döntőt játsszon, mint például 1985-ben a Videoton.

Fórum: Foci globalizáció - megérte? - oszd meg véleményed! 

100%-os első befizetési bónusz 500 RON-ig

Az első befizetésed a Betanónál akár 500 RON bónuszt is eredményezhet a sport és kaszinó részlegeken.

Betano regisztráció Részvételi feltételek

18 Részvételi feltételek érvényesek. Játssz felelősséggel. BeGambleAware.org

hírdetés