A hétvégi kínálatból az AC Milan - AS Roma mérkőzéssel foglalkozunk részletesebben. Egyik csapat sem váltott edzőt, mindkét helyen voltak változások a keretben szép számmal, és a bajnokságot mindketten döcögve kezdték. Mit hoz a péntek esti találkozójuk?
Milan: Gattuso a gyenge láncszem?
A Milan uralta a 2000-es évek közepét, aztán képtelenek voltak váltani és haladni a korral, így mikor Ancelotti lelépett kisebb válságba kerültek, de a komoly visszaesés Allegri távozása után történt, amiből mai napig nem tértek magukhoz. Ez nagyrészt a vezetőség hibája is. A Berlusconi-érát követően sem változott a helyzet, a kínai befektetőket csak profit oldala érdekli, az már kevésbé, hogy újra felépítsék Olaszország egyik, ha nem a legnagyobb klubját. Márpedig a csapatnak erre van szüksége és nem középszerű elnökre, edzőre és játékosokra (tisztelet a kivételnek). A keretben ugyanis akadnak tehetségek (Cutrone, Donnarumma, Romagnoli, Calabria, Kessié és Suso), akiket okosan használva egy jövőbeni nagy klub alapjait is le lehetne tenni. Ehhez viszont egy megfelelő edző sem ártana.
Ez jelentheti a nagyobb problémát, ugyanis a Milannál komoly berögződés, hogy egy korábbi klasszis labdarúgót alkalmaznak trénernek. Ez máshol bevált, náluk nem. Leonardo, Seedorf, Inzaghi és most Gattuso. Az egykori robotoló középpályás elhozta ideig-óráig a stabil védekezést, de ez sem tartott örökké. Voltak fellángolásai, de a taktikailag messze van az olasz elit edzőktől. Van egy alapelképzelése, melyet a képen is láthattok és ami nem változott fél év alatt semmit. Ő nem az a típusú edző, aki húz egy merészet egy mérkőzés előtt, ő inkább csak kisebb változtatásokat eszközöl, de igyekszik megtartani a megálmodott formációt.
A két Napoli elleni mérkőzés között négy hónap telt el. Ha megfigyeljük, mindössze három helyen változtatott a kezdőn Gattuso, abból is kettőt kényszerből (jött Higuain és ment Bonucci). Nem feltétlenül jó ez az állandóság, mert egyben a kiszámíthatóságot is jelöli. A taktika alapja a fegyelmezett védekezés, folyamatos mozgásban legyen mindenki a kezdőből. Elsőre tehát ez egy 4-3-3, de védekezésnél egy 4-1-4-1-re módosul, ahol Biglia a védelem előtt helyezkedik el közvetlenül, míg a középpályások egy újabb védelmi falat képeznek. Ez látható az alábbi képen is. Igyekeznek duplázni a labdás játékost, ezzel is nehezítve az ellenfél labdafelhozatalát.
Támadásoknál a széljáték kiemelten fontos, ezért is szokott Suso és Borini (vagy Calhanoglu) mellé felzárkózni a védelemből Calabria és Rodriguez. Mind a ketten jól támogatják az akciókat, ezzel több opciót kínálva a beívelésekre a célcsatárok felé (Cutrone vagy Higuain). A két támadó jellemzője, hogy jó a fejjátékuk, ügyesen mozognak be üres területekre (és nagyobb darabok). Az aktuális kezdőcsatár mögött a második vonalban érkezik Kessié és Bonaventura egy átlövésre. Ennek kiváló szemléltetése volt a Napoli elleni első találatuk. Mögöttük a mélységi irányító szerepét tölti be Biglia, aki egyben a legfontosabb emberévé vált Gattuso Milanjaban, mivel a védekezésben is kiemelt szerepet kap, illetve a mélységi ívelései sok esetben áthidalják a középpályát, ezzel gyorsan támadásba tudja dobni a csapatát.
Roma: Változások hajnalán
Spalletti visszatért két éve egy rövid intermezzóra egykori sikerei helyszínére, de az ő távozása, illetve Francesco Totti visszavonulása után új korszak kezdődött a Farkasok történelmében. Eusebio Di Francesco lett az új tréner és egyben a fiatalítás is megkezdődött a klubnál. Di Francescóval szemben volt kritika bőven a szezon során, de azért felmutatott egy Bajnokok Ligája elődöntőt, ami nem kis fegyvertény. A szezon végére elfogyott a csapat és sokszor taktikai válságban is volt az olasz szakember. Elsősorban a támadásokkal volt probléma. Ha Dzeko nem volt formában, akkor nagyon nehezen jöttek a gólok. A nyáron ezt próbálták orvosolni, érkezett Kluivert, illetve Schick is végleg aláírt. A legfontosabb azonban, hogy lett rögtön két klasszikus irányítójuk (Pastore és Coric).
Ezzel megnőtt Di Francesco tárháza, ami rá is fért a csapatra, mivel két fontos távozó is volt nyáron: Radja Nainggolan és Alisson. Utóbbi révén egy kiváló kapust veszítették, míg Nainggolan folyamatosan robotolt, hatalmas küzdő, aki mind támadó, mind védőoldalon nagyon hatékony volt. Strootman távozása is hozzájárult, hogy egy merőben új Romát lássunk az első két fordulóban. Tavaly három labdaszerző középpályással dolgozott Di Francesco, most viszont már Pastore személyében van egy kreatív játékosuk is. De Rossi mellett Cristante és Pellegrini szűrt. Pastore szabad kezet kapott, ahogyan Under is. Nem két klasszikus szélsővel operál Di Francesco, hanem irányítóvénával megáldott játékosokat rakott a szélekre.
Annak ellenére, hogy sokan defenzív focira esküdő edzőnek tartják az olasz trénert, ő magát támadófocit preferálónak tartja. Fontos számára a pozíciós játék, sokat mozognak a támadói, gyakoriak a helyváltoztatások közöttük. Ezzel gyakorta teremtenek 2v1-es szituációkat az ellenfél védőjével szemben. Pastore érkezésével megszűnhet a Di Francesco által oly nagyon preferált lassú támadásépítés. Mivel a széleken irányítók vannak, ezért nagyobb szerep hárul Kolarovra és Florenzire, akiknek így gyakorta kell majd fellépniük a támadásokkal, hogy jó beadásaik révén veszélyeztessék az ellenfél kapuját. A szezon során tehát nem azt a középen stabilan védekező Romát fogjuk látni, mint tavaly, de a nézők számára kedvező lehet, hogy jóval offenzívebben fognak játszani.
Mire mennek egymással?
Kielemeztük mindkét klub játékát, megnézzük, hogy ezek alapján mire mennek egymással. A Milan egyik gyengéje, hogyha Biglia nem zár vissza labdafelhozatalnál, akkor a védelem nem bírja az ellenfél által nyújtott nagy presszinget és eladja a labdákat. Sok esetben nem hatékony a visszatámadásuk sem, így üres területeket keletkeznek mögöttük. A Roma egyik fegyvere volt a BL-ben, az intenzív letámadás. Ezzel lepték meg a Barcelonát is. Katalánoknak komoly problémát okozott a labda felhozatala. A presszing során elsősorban emberfogást alkalmaz a Roma és egy középpályás a zavaró ember, aki a passzsávot próbálja zárni. Ez külön gondot okozhat a hazaiknál, akik nehezen találják meg az optimális embert a támadásépítéseik során.
A Roma egyik gyengéje, hogy az adandó lehetőségeket nem használják ki, illetve hatalmas üres területek keletkeznek a széleken egy-egy támadásuk során, mivel Florenziék nem érnek vissza időben (ebből is kapták az első két gólt az Atalanta ellen, hogy kettő a kettő ellen kellett futniuk a védőiknek). Emiatt mindkét csapat könnyedén a másik védelme mögé kerülhet. Dinamikus mérkőzésre van kilátás, ahol a legfontosabb az lesz, hogy ki képes majd a középpályán megszerezni a létszámfölényt és megtartani a labdát. Erre alkalmasabbnak tűnik a Milan, aki ilyen kezdővel defenzívebb, így kevesebb kockázatot vállalhatnak.
A második vonalban érkező támadóikat nem biztos, hogy letudja reagálni a Roma csapata (Atalanta ellen sem ment). Van viszont egy nagy fegyvere a vendégeknek, ez pedig a rögzített szituációk. Manolas és Fazio ebben kiemelkedően jók. Az oddsokat elhagyva a százalékosan próbáljuk megadni, hogy kinek mennyi esélyt szánnak a fogadóirodák. Az egyik legnagyobbnál, 40% feletti a hazaiak esélye, míg a vendégeké 30-35% körül mozog, ami hűen tükrözi, hogy nincs igazán esélyese a találkozónak. A többségük ennek ellenére minimum három találatot vár.
Egy oltozni nem tudo, talan Torinoba nem is illo vadparaszt, de az elkepzelesei tetszenek. Ha a presszinget at tudja ultetni ezekbe a jatekosokba es lathatunk nemi zebras tamadojatekot (jo ha 7 ilyen meccs volt az elmult ket evben), mar megerte. Allegri-fele pocsolesbol sztem mar mindenkinek elege lett. A napi 3-4-5 doboz cigire futja majd a fizetesbol, a kotyogos kavefozot meg allitolag tegnap rendeltek be innen a sarki filleresbol, egy szoke hosszu haju (talan Nedved) vitt el egy nagy dobozzal. Nagy gond nem lehet. 
