Végtelen pénzmaggal lehet kupát nyerni?

Nem nézném ilyen egyoldalúan az akkori eseményeket, mindkét oldalban voltak hibák, nem csak Franco és a Real Madrid oldalán. Brutális volt a másik oldal is, nem tudom, melyik volt rosszabb, de a kommunistáknál eddig nem sok rosszabb csoport volt a történelemben. A konfliktus sem biztos, hogy így kezdődött, nem véletlenül robban ki egy ilyen nagy konfliktus, nem egy-egy elvesztett demokratikus választás miatt. A másik, rossz oldal tele volt kommunistával, anarchistával, szocialistával és soviniszta katalánnal, baszkkal, akik többek közt tönkre akarták tenni egész Spanyolországot. Franco egyébként nem volt fasiszta, csak egy tábornok, a fasizmus csak egy apró része volt az egyesült jobboldalnak. Aki pedig a jó oldalon áll, annak el szokták nézni a bűneit, hibáit, bármilyen szörnyűek is, és itt a nemzet, kereszténység, hagyomány, haza állt szemben a szakadárokkal, kommunistákkal, sovinisztákkal. @Pozzato

A "jó" győzött? Ezt még sohasem olvastam Franco kapcsán, mondjuk nem szoktam szélsőjobbos oldalakról tájékozódni. Azért nem árt pár dolgot tisztába tenni: Real Madrid mindent Francónak (és Bernabéunak) köszönhet, nincs olyan, hogy levesszük a BEK-győzelmeket, akkor is nagy klub lenne. Azért nincs ilyen, mert Franco nélkül sehol sem lettek volna. Nem lettek volna később BEK és BL-győzelmek, ahogyan nem lett volna Ronaldo sem, mert a csapat legjobb esetben is egy Sevilla szintjén tengődne.

Kétségtelen tény, hogy a baloldal megbukott a '30-as évek elején, ugyanakkor a jobboldali erőkkel sem volt megelégedve a nép - lázadások voltak, rohamosan csökkent az életszínvonal -, így a '36-os választás kulcsfontosságú volt. Ezt a baloldal nyerte meg, Francót pedig száműzték (Kanári-szigetekre), ugyanakkor a jobboldaliak államcsínyt hajtottak végre, erőszakkal próbálták visszavenni a hatalmat (nem bírták megemészteni, hogy a nép nem kíváncsi rájuk... ismerős? Capitolium, 2021), ami sok helyen nem sikerült. Az egész események polgárháborúba torkolltak (polgárháború tehát úgy kezdődött, hogy a szélsőjobb nem viselte el, hogy nem irányíthatják az országot), majd következett a Franco-rezsim időszaka.

A labdarúgásra 1941-ben került sor - az alapok letétele már 1937-ben megkezdődött -, ekkor formálták át az egész országot. A centralizált rendszerben az addig eléggé háttérben lévő fővárosi klubok kerültek előtérbe. Az államilag kiemelt csapat a Real Madrid lett, míg a leginkább üldözött a Barcelona. Franco olyannyira gyűlölte a katalánokat, hogy 1940-ben Enrique Piñeyro nevezte ki elnöknek a klub élére (aki az egyik legjobb fasiszta haverja volt, rendet kellett tennie a csapatnál), aki kiírtotta a katalán öntudatot a csapatból, minden olyan tagnak távoznia kellett, aki vérbeli katalán volt. A falangisták megpróbálták a Barcelonát a saját képükre formálni, de ez nem sikerült. Olyan erős volt az öntudat a megmaradt katalánokban, hogy egyszerűen nem tudtak velük mit kezdeni.

Mindeközben a Real Madrid épült, ugyanis hiába a papíron 4%-os állami támogatás az új stadionuk építése kapcsán, azonban az állam közmunkásokat vezényelt ki az építkezésre, csak Francóhoz hű vállalkozók támogatták Bernabéu projekjét. Okkal kellett egy új stadion és világválogatott Franco számára: így lehetett népszerűsíteni azt a rezsimet, ami elnyomta az embereket, szegénységet hozott. Alfredo Di Stéfano sohasem lett volna a Real Madrid játékosa, ha nincsen Franco (nélküle pedig eléggé nehezen jöttek volna a sikerek). A diktátor egyik legnagyobb híve pedig a Real Madrid legendás elnöke, Santiago Bernabéu volt.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy csak a Barcelona volt a szenvedő alany, tévedünk, hiszen a Bilbao kénytelen volt nevet változtatni Franco miatt. A baszkok is szenvedtek bőven ebben az időszakban, azonban mind a két csapat feltalálta magát az ellenszélben is. Hiába voltak olyan ikonikus államilag elrendelt vereségek, mint a 11-1-es El Clásico, ezek sem törték meg a Barcelonát. Az is igaz, hogy ezt megelőzően Francoék még egyáltalán nem szóltak bele a meccsek alakulásába, azt gondolták, elég, ha a legjobb játékosok náluk vannak, megfélemlítik az ellenfelek. Óriási pofon volt számára, mikor 1942-ben Bilbao - Barcelona döntőt rendeztek...

A következő évben ez a két csapat megint eljutott az elődöntőig, Barcelona a Real Madriddal játszott. Első meccset hazai pályán a katalánok 3-0-ra nyerték. A visszavágó előtt a madridiakat szétvetette az ideg. Az állambiztonság vezetője, José Finat y Escrivá de Romani a mérkőzést megelőzően bement a Barcelona öltözőjébe, elmondta, hogy mi a helyzet: örülhetnek, hogy egyáltalán játszhatnak, ha jót akarnak - nem akarnak börtönbe menni - akkor hagyják nyerni a Madridot. A stadion lincshangulat volt, Barcelona játékosai csak lézengtek a pályán 11-1-re kaptak ki. A poén az egészben, hogy a döntőben a Bilbao ellen ez már semmit sem ért, mert a baszkok megszivatták a fogalmatlan fővárosaiakat.

Miért kaptak ki ennyire? Egy olyan csapatról beszélünk, amely sem előtte, sem utána nem kapott ki ennyire. Ezzel felhívták a figyelmet a megfélemlítésén alapuló rendszerre. A meccs azóta hivatkozási alap lett, ha 4-0-ra kapnak ki, akkor a kutya se beszélne erről, így viszont mindenki pontosan tudja, mi történt valójában. Ilyen volt a Franco-rezsim, ennyire "jó" volt az élet ott. Ki volt az egyik tudosító? Juan Antonio Samaranch. Objektív volt, elmondta, hogy a katalánok meg voltak félemlítve. Honnan ismerős a Samaranch? Ő lett később a NOB-elnöke. 


Összegezve:
Tudnék írni erről egy könyvet is, mert annyit olvastam már róla (több forrásból, mert érdekelt a Real Madrid oldala is), de nálam jóval nagyobb szakértők megtették mind a két oldalról. Azt a Real Madridnál sem tagadják, hogy Franco hathatós közreműködése vezetett a sikereikhez. Franco egy állat volt, aki mára egy stigmává vált, amit a Real Madridnak még mindig nem sikerült lemosnia magáról. Ebben nagy szerepe van a baszkoknak és a katalánoknak is (illetve a többi spanyol régiónak), akik nem hagyják, hogy az önkényuralmi rendszer a feledés homályába merüljön. Azokat a Real Madrid drukkereket nem piszkálom, akiknek fogalmuk sincsen a történelemről, csak Ronaldo miatt érkeztek anno (esetleg a csillogás tetszett). Velük szerintem nincsen probléma, sikereik miatt szurkolnak a csapatnak, csak a látszat érdekli őket. Azok viszont, akik teljesen tisztában vannak a klub történelmével, számomra teljesen érthetetlen, hogyan drukkolhatnak nekik. Mert kétségtelen, hogy a Hugo Sánchez-féle időszak zseniális volt, de előtte ezeket az éveket nem lehet kitörölni. Ahogyan mondjuk a Lazio történelméből sem a fasizmust, vagy a Newcastle jövőbeni sikereiből a jelen elnökváltását.

Az is igaz, hogy én az elmúlt évek Barcelonájával sem tudok már azonosulni, hiszen hasonló útra tévedtek, mint a Real Madrid. Lopás, csalás, pénzmosás, fenyegetés és még lehetne sorolni. Elkeserítő, főleg úgy, hogy jó pár szar korszakban szurkoltam nekik, mikor még a BL-ben való indulás is erősen kérdéses volt. Azonban akkor sem csináltak ilyet, most ezzel az egésszel csak azt érik el, hogy azok a Barcelona drukkerek, akik tényleg a katalán öntudat miatt szurkolnak a csapatnak, jókorát csalódnak. Volt szerencsém beszélgetni több alkalommal is helyiekkel, akik látták rajtam, hogy nem egy idióta kis Messi-fan vagyok, aki miután lelép a klubtól, majd rohan megvenni a PSG-s mezt. Rajtuk látszott, hogy nekik nem az számít, hogy Messi vagy Suárez, hanem az, hogy legyen egy egységes "valami", ami kiáll mellettük. Engem a jelenlegi helyzetben sem az bánt, hogy nem nyer a Barcelona, hanem az, hogy a csapaton belül eltűnt az a milliő, ami miatt szurkoltam nekik. Egy olyan nép, akiket a Franco-korszakban kizsákmányoltak, akik arra kellettek mindig is, hogy a főváriakat eltartsák, mert pár éve azért volt a pánik Katalónia kapcsán, mert ha elszakadnának ők, illetve Baszkföld, akkor Spanyolország csődbe menne... Ettől tartott anno Franco is, ezért akart nagy egységes nemzetet, mindenkit igába hajtani és elnyomni.