Ötletem sincsen, miért nem veszik komolyan Vivianit az irodák és a szakértők. Olvastam olyat, hogy a tavalyi egy kifutott eredmény volt, mázlija volt, meg jó vonata. Én azt vettem észre, hogy a jó vonat adott, mert ez tette igazán naggyá a Cavendish - Kittel - Gaviria hármast is, de nemcsak emiatt lesznek jók a Quick Step sprinterei.
Érdemes rákeresni a ma hajnali hajrára. Gyakorlatilag 150-ig folyamatosan a második vonalban van, olyan 6-7. hely környékén. Nincsen embere sem, magának helyezkedik, várja a lehetőséget. Olyan manővert mutat 100-120 méterrel a vége előtt, hogy a többiek nem is tudják lereagálni.
Gyakorlatilag van egy kerékpárnyi helye bebújni a többiek mellé/mögé. Utána már a sebességéből és a szélárnyékból fakadóan lazán otthagyja a németet (Walscheid). Régebben nála hiányzott ez a mentális plusz, nem tanították meg sprintelni. Sebessége megvolt, de helyezkedni nem tudott, nem elemezték ki a szituációkat és csak vergődött.
Ha megnézzük a sikereit, azt vehetjük észre, hogy a győzelmeinek közel 40%-át az elmúlt 2 évben szerezte. Elment a Sky-ba, ahol előbb rendbe tették fejben, elhitették vele, hogy ő lehet egy sikeres sprinter. Amíg az olaszoknál ment, addig csak kicsi konti versenyeken villogott, meg volt 3 WT szakaszgyőzelme, ebből kettő Kínából. Olyan szakaszokat nyert, ahol elég volt a sebesség, komolyabb taktikai húzás nem volt szűkséges.
Sokan el vannak tévedve, mikor azt hiszik, hogy a sprint nyers erő. Sokáig ezt olvastam mindenhol, hogy erőből nyernek. Igen, lehet Cipollini, Greipel vagy Kristoff is megcsinálta ezt, de szerintem ezeknek az időknek vége. Ezt bizonyítja, hogy Kittel sem él már meg, jönnek a vékony és cserébe okos hajrázók: Viviani, Ewan, Groenewegen, de talán ide sorolható Sagan, Jakobsen és Gaviria is.
Talán Kristoff volt az utolsó, aki hosszan tudott dominálni erőből, de annak is megvolt az oka, amit időjárási és útszakaszi körülményeknek, illetve akit Luca Paolininek hívtak. Ha megnézzük, szakaszai többségét szélsőséges időjárásban nyerte (tavasszal, esős, hideg versenyeken, vagy nyáron hazájában), illetve olyankor, mikor az út macskaköves volt vagy kevésbé volt "komoly" hajrá. Paolini rengeteget segített benne, hiszen olyan tempót ment, amiből nem lehetett megindulni, kvázi skyoztak egyet, csak sprintekben. Paolini visszavonult, Kristoff pedig válságba került.
De érdemes megnézni Kittel karrierjét is. Nála nagyon dominált, hogy olyan sebességre volt képes, amire senki más. Amikor azonban helyezkedni kellett és nem volt megfelelő vonat, akkor bizony gondban volt. Persze, voltak szép mentései, de azok is elsősorban QS-es időkből, amikor Lefevere foglalkozott vele. Elkerült onnan és nem találja a helyét.
A QS amiben erős, hogy megtanítja a versenyzőket, hogy használják jól a vonatot, hogyan találják meg a helyet a hajrákban és a legfontosabbat, mikor indítsanak. Viviani utóbbit nagyon érzi, de ezt látom Hodegnél és Jakobsennél is, akik kvázi 20 évesen már domináltak. Ezért nem aggódott Lefevere, mikor Gaviriát el kellett engedni, mert tudta, ezt az elemzést máshol ilyen mélyen nem végzik el. Lássuk be, nem a Hodeg-Jakobsen-Viviani hármas papíron a legerősebb, ha megnézzük a többi csapat sprintereit, de a QS azzá teszi őket.
Elvétve nyitnak hosszút, kivárnak a végéig a sprinterek és amiben még erősek, képesek verseny közben váltani. Emlékezhetünk még egy 2 évvel ezelőtti Vuelta szakaszra (második volt), mikor felmérték az alábbiakat:
- hatalmas oldalszél van
- közepes csoportos hajrá lehet, amiben nekik elől ott van Trentin, Lampaert és Alaphilippe
- riválisok: Degenkolb, Theuns, Modolo, Debusschere és az a Magnus Cort, ki 16-ban két szakaszt nyert
Ilyen körülmények között nem a QS volt a favorit, ezért fogták és szétkapták a sort, majd leálltak. Aztán jött Lampaert elmenése, olyan 1-1,5 kilométerrel a vége előtt, amire nem reagáltak a saját társai, ellenfelek pedig nem voltak elegen ehhez. A belgák bármikor képesek húzni egy váratlant a hajrákban vagy egy többnaposon. Ami megkülönbözteti őket a Sky-tól, hogy nekik óriási a tárházuk és nem mindent egy versenyzőre tesznek fel.