Az emberi természetnek egyik alapvető tulajdonsága, hogy rangsoroljon, hogy mindenben megkeresse a legjobbat még akkor is ha az nem a legszükségesebb vagy nem éppen egyértelműen körülhatárolható. Így van ez a teniszben is, amikor egyre többen a GOAT (greatest of all time) avagy a minden idők legjobb játékosát szeretnék megnevezni.
Mivel ez nem egy hivatalos státus (érdem), nincs egy általánosan elfogadott mérce amivel ezt mérni vagy jelölni lehetne. Ezért a döntést hozó érvek teljesen szubjektívek, így mindenki a saját kedvencének erényeit (sok esetben eredményeit) részesíti előnyben, hogy alátámassza valamilyen objektívnek tűnő módon választását. Különböző rekordok, meg kimagasló eredmények látszanak a leglogikusabb mércének mikor összehasonlítunk játékosokat, de szerintem annál sokkal többről kellene szó lennie, mint hideg statisztikai számokat összehasonlítani. Az idő azt bizonyította, hogy amikor ilyen kijelentést próbálunk tenni valakiről, akkor az eredményesség sok teret veszít a játékosnak a fehér sportágra gyakorolt hatásával szemben.
Azok a száraz eredmények
Jelen pillanatban a leghasználtabb kritérium a Grand Slam-tornagyőzelmek száma. Ezek a legrangosabb tornák és logikusnak tűnhet azoknak, akik csak az eredményességre hagyatkoznak, hogy eszerint próbáljanak válaszolni a kérdésre. Ebből a szempontból nézve, ez azt jelenti, hogy a tenisz virágkorát éljük, mivel a Big3 a 2019-es Australian Open befejeztével átvette hivatalosan is a vezetést. Roger Federer 20 bajnoki címmel az első, Rafael Nadal 17-el a második, Novak Djokovic 15-el pedig a harmadik. De vajon ténylegesen jogos-e azt mondani, hogy a tenisztörténelemben ez a három játékos a legjobb?
Sokak számára ismerős Rod Laver neve. És nem véletlenül, mivel az ausztrál játékos a mai napig az egyetlen, aki két évben (1962-ben és 1969-ben) nyerte mind a 4 Grand Slam-tornát, és ezzel két Calendar Grand Slam-et tudhat magáénak. Egyre többen hangoztatják, hogy ez lenne a tenisztörténelem legnagyobb vívmánya. Én azért mindenképp idesorolnám Nadalnak az eddigi 11 Roland Garros-győzelmét is, amely akár az idén tovább nőhet.
Szóba szokták hozni ebben témában a világranglista 1. helyét is. Ezen a téren is jelenleg Roger Federer vezet a 310 hetével a világranglista csúcsán, Pete Sampras a második 286-al, Ivan Lendl a harmadik 270-el. Az említett Big 3 másik két tagja, Novak Djokovic jelen pillanatban az ötödik 246 héttel és Rafael Nadal pedig a hatodik 196-al. Akadnak olyanok is, akik a Masters-tornákat is számításba veszik, mivel szerintük ezeket nehezebb nyerni, mert több magasabb színvonalú játékost kell vernie annak, aki végül győz. Ebben a rangsorban Nadal az első 33 tornagyőzelemmel, Djokovic követi 32-vel és Federer a harmadik 28-al.
Vannak olyanok is, akik szerintem tévesen azt kérdezik, hogy kire tennéd fel pénzed szükségesetben? Erre a kérdésre válaszolva megint csak a száraz eredményességre hagyatkozunk sőt, ebben az esetben már túllépjük a sport fejlesztő és szórakoztató hívatását is.
Az idő döntése nem számszerű
A rekordokon túl, mégis talán az a legfontosabb, hogy mennyire befolyásolja valaki tehetségével a játék összképét. A köztudat lesz az (függetlenül, hogy hozzáértő vagy sem), amely a legtisztább választ adja. Annak a játékosnak mindenképp olyannak kell lennie, akit technikai téren legtöbbet lehet példaként mutatni a következő generációknak. Szerintem egy technikailag limitált játékos, bár lehet az majd a jövőben akár a legeredményesebb is, de nem illethető a GAOT névvel. Persze volt olyan is, aki azt állította, hogy az is tehetség, hogy ha valaki akár 1000 labdát is vissza tud ütni ellenfelének térfelére, de én nem így gondolom. A tehetséget a technikai fejlettség tükrözi, amely könnyed és természetszerű, a munkát pedig a folytonosság. Mindkettőre hatalmas szükség van a sikerhez, de a köztudatban a tehetség az ami inspirál (!), a munka pedig csak csodálatot eredményez. Az inspiráció pedig rangosabb a csodálatnál.
Átnézhetünk más sportágakra is és ugyanezt tapasztalhatjuk. A focivilágban örökös vita zajlik a rajongók körében, hogy Pelé vagy Maradona a legnagyobb, annak ellenére, hogy a brazil háromszoros világbajnok, míg az argentin csak egy alkalommal nyerte a legrangosabb tornát. A kosárlabdában is ugyanezt láthatjuk, hogy bár tudtommal Michael Jordan nem a legeredményesebb játékos volt a sportág történetében, mégis senki sem meri úgy igazán azt tagadni, hogy neki külön helye van a kosárlabda történetében.
Tehát, annak ellenére, hogy nem épp tartom helyesnek egyik vagy másik játékost ilyen címmel illetni, mivel mindenkinek megvan a saját építő szerepe és helye, de mivel a leginspirálóbb játékosnak tartóm, emiatt szerintem Roger Federert a GOAT, függetlenül attól, hogy elhagyják a Grand Slam-győzelmeinek számát vagy sem. Persze ez egy vég nélküli téma és pontosan ez a legjobb benne, mivel attól függetlenül, hogy egyik vagy másik játékost illetik a címmel, a lényeg az, hogy a sportág népszerűsége nő. Kíváncsian várom a ti véleményeteket is.
Ha már a Grand Slamekről volt szó, akkor lássuk, hogy miként látják a bukmékerek a Big3 ésélyeit az idei rangos tornákon:
| Roger Federer | Rafael Nadal | Novak Djokovic |
| Roland Garros 26.00 | Roland Garros 2.10 | Roland Garros 3.25 |
| Wimbledon 4.00 | Wimbledon 7.00 | Wimbledon 2.50 |
| US Open 5.00 | US Open 7.00 | US Open 2.40 |
18+ Részvételi feltételek érvényesek! Játssz felelősen! BeGambleAware.org.
Az oddsok az Unibet fogadóirodától származnak és a következő időpontban voltak érvényesek: 2019.04.11. (11:22).
