ATP US Open: Életük esélye

Közrejátszottak a sérülések és visszalépések is, de ettől függetlenül eléggé furcsa látni az alsó ágon az alábbi négy nevet a negyeddöntőkben: Diego Schwartzman, Pablo Carreno-Busta, Sam Querrey és Kevin Anderson. Bizony, ezek közül egy valaki idén Grand Slam döntőt játszik! De vajon kiknek fognak kedvezni a negyeddöntők? 

Ez nem salak

Egy Pablo Carreno-Busta - Diego Schwartzman meccs kapcsán inkább egy dél-amerikai salakos 250-es torna jutna eszünkbe, mintsem egy kemény borítású Grand Slam negyeddöntő. Pedig ez a két srác élt a lehetőséggel és kiharcolta a legjobb nyolcba való kerülést. Schwartman Cilic elleni meccsét láttam, ahol az argentín inkább a horvát hibáira próbált alapozni, ez be is jött, hiszen 80 ki nem kényszerítettet ütött Cilic. Mivel a kis gaucho nem rendelkezik túl nagy szervával és ütőerővel, ezért a hosszabb labdamenetekben bízhatott és a horvát hibáiban. További ellenfelei fejben szintén nem voltak túl acélosak (Pouille nagyon tehetséges, de sokszor nem bírja a rá nehezedő nyomást), így viszonylag könnyű útja volt a legjobb nyolcig Schwartzmannak. Carreno-Busta a könnyed bemelegítések után (King, Norrie és Mahut), megkapta első komolyabb ellenfelét, a feltörekvő Denis Shapovalovot. Ennek ellenére háromban nyert, pedig sokszor nem igazán volt ellenszere a kanadai hatalmas tenyeres returnjeire. Annak ellenére, hogy Shapovalov jóval nagyobb ütőerővel (és tehetséggel) rendelkezik, ezt a meccset a rutinjának és a mentális erejének is köszönheti Carreno-Busta. Ki tudta várni a kanadai hibáit, nem kapkodott. Hagyta, hogy elvigye a fiatal hév Shapovalovot.

Pablo Carreno Busta (Fotó: CP DC Press / Shutterstock.com)

Schwartzman ellen már egy másféle taktika kell, ugyanis az argentín is nagyon hasonló játékos hozzá. Mindketten az alapvonalon érzik magukat komfortosan, jó kétkezes fonákjuk van. Én elhúzódó labdamenetekre számítok és egy négy vagy öt szettes mérkőzésre. Ahhoz nagyon nagy összeomlás kell az egyik féltől, hogy ezt háromban lerendezze. 1.44-es szorzón a 3,5 szett overben sok fantáziát nem látok, így érdemesebb elindulni a játékpercek tekintetében. Schwarztman Cilic elleni mérkőzése több, mint három órás volt, de Pouille ellen is 2,5 óra felett volt a tenisszel töltött idő. Carreno-Busta az első meccsein gyorsan végzett, aztán Shapovalov ellen ő is sok időt töltött a parketten. Ennek a meccsnek az idejét 2 óra 28 percre lőtték be. Ha az elméletem megvalósul és hosszú labdamenetek lesznek, illetve elhúzódó négy vagy öt szettes mérkőzés, akkor ennek jönnie kell. Hiába a kemény borítás, a pálya azért nem olyan gyors, így teret kaphatnak az elnyújtott játszmák. Mindkét fél kívárásra játszik, talán Carreno-Busta lesz az agresszívebb, de ezt se úgy képzeljük el, mint Shapovalov vagy Zverev féle leütjük a másikat a pályáról stílust. Ezek tekintetében én jónak tartok egy maratoni mérkőzést. 

Óriási lehetőség

Talán most kapták meg mindketten életük lehetőségét. Kevin Anderson és Sam Querrey sem mai gyerek már, de egy kis szerencsével egyikük Grand Slam döntős lehet, ott pedig már bármi megtörténhet. Előbb azonban egymással kell megbírkózniuk. Mindketten nagy adogatásaikról ismertek, rutinosak és a gyorsabb borításhoz szoktak. Ismerik már egymást, hiszen több mint tizenötször találkoztak, ahol a mérleg nyelve Querrey felé billen. Idén Wimbledonban is az amerikai nyert, de Anderson a kanadai Masters tornán vissza tudott vágni neki. A dél-afrikainak volt a nehezebb ága és a komolyabb ellenfelei. Querrey viszont fejben is higgadtabb, ő az, aki szerintem idén átlépte a saját korlátait és végre tehet nélkül tud játszani. Ellenben Anderson mutatott az elmúlt időben jobb formát. Látható, hogy nehéz eldönteni, ki nyeri ezt a találkozót, ezért is kockázatos a győztes kilétére fogadni. Talán a tie-breakek számában lehet érték, hiszen főleg az adogatójáték az erőssége mindkét teniszezőnek. Másfélben húzták meg a tie-break határt, 2,07-ért talán lehet is fantázia, hiszen akár még három szettből is lejöhet a kettő.