Csak sikerült összehozni egy izgalmasnak ígérkező találkozót az Európa Liga döntőjébe. Az Atlético Madrid egy rutinos nagy tapasztalattal rendelkező klub, míg a Marseille egy feltörekvő gárda, akiknek ez lehet az első lépés, hogy újból nagy csapattá váljanak. Ki nyeri 2018-ban a második számú európai kupát?
Rutinból lehoznák
Az elmúlt években meghatározó csapattá vált az Atlético Madrid. Nem csak Spanyolországban, hanem Európában is komoly tényezők, akik elsősorban a fegyelmezett, olykor az agresszivitás határát túllépő védekezésben hisznek. Ez kifizetődő volt számukra, mert Diego Simeone vezetésével két Bajnokok Ligája finálét is játszottak. Az i-re a pontot azonban nem sikerült feltenni. Idén is a prioritás a BL volt, de a Chelsea és Roma fémjelezte csoportból nem sikerült továbbkerülni. A gólszerzéssel álltak hadilábon, amin a télen érkező Diego Costa sem segített.
Az igazság az, hogy azért jutott a döntőbe a Tico az Európa Ligában, mert kiemelkedik a mezőnyből mind taktikailag, mind játékoskeret szempontjából. A Kobenhavn és a Lokomotív Moszkva nem jelentett problémát, de a Sporting szívós védekezésénél akadozott a gépezett. A legkomolyabb akadályt az Arsenal jelentette. Londonban ráadásul emberhátrányba kerültek, de hála Oblak kiváló teljesítményének és Griezmann góljának, a kiállítás sem jelentett problémát. Úgy vélem, hogy minden más csapat összeomlott volna, ha a 10. perc környékén kiállítják az odavágón az egyik védőjét. Ez is a mezőny fölé emeli az Atléticót, hogy ekkora rutinnal rendelkeznek, hogy még ezt is "simán" megoldották.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy Diego Costa érkezése komoly változásokat hozott taktikai szempontból, akkor bizony tévedünk. Simeone megpróbálkozott a Griezmann - Costa párossal elől, de láthatólag nem működött az elképzelés, mert a francia támadó nem igazán találta a helyét. Az is igaz, hogy Diego Costa nem mindig volt formában és a góllövéssel is hadilábon állt. Azzal amúgy a többiek is, de ezt már megszokhattuk a madridi csapattól. Amiben viszont nem változtatott Simeone, az a felállás volt: továbbra is 4-4-2-ben gondolkodik, ami eléggé hatékony, hála belül a két szűrőnek, míg a kreatív (és gyors) játékosok a pálya szélén helyezkednek el, így bármikor képesek egy gyors és hatékony kontrára.
Övék a jövő?
Erős túlzás lenne azt írni, hogy a Marseille a jövő csapata lenne, de a vezetőségük erre törekszik. Egy komoly tervvel álltak elő, melyből egyelőre pár részletet már szépen meg is valósítottak. Pár éven belül szeretnének európai élcsapattá válni, ennek az első lépése egy Európa Liga döntőt, amit már az első évben sikerült elérni. Az is megér egy misét, hogy ezt hogyan jött össze. Már a selejtezőben rezgett a léc, majd utána a csoportkörben még jobban. A Salzburg, Konyaspor és Guimares hármasra nem mondanánk, hogy nagyon erős, de a francia klub alaposan megszenvedett velük.
A probléma náluk is a gólszerzés volt, pedig olyan támadókkal rendelkeznek, mint Germain, Mitroglou, Thauvin, Payet, N'Jie és Ocampos. Az ideális kezdő hármast viszont nem sikerült megtalálnia Rudi Garcia trénernek. Véleményem szerint nem is ő a megfelelő ember erre a feladatra. Meccs közben eléggé nehezen változtat és elavult gondolkodása van a taktika terén. Azért lássuk be, hogy ilyen kerettel a minimális elvárás a legjobb négy volt az Európa Ligában. Florian Thauvin az egyik legjobb szélsővé érett az elmúlt években, gólerős és igazi vezér. Közel olyan számokat hozott, mint Neymar a PSG-ben, de a középcsatár poszton folyamatos változtatások voltak.
Az egyenes kiesés szakaszban a legjobban a Bilbao ellen játszottak, de a Leipziggel szembeni visszavágóra sem lehetett panasz. A Salzburg otthonában viszont nem érdemeltek továbbjutást. Gyakorlatilag a 180 percből, mindössze 45-ben tudtak az ellenfelük fölé nőni, ráadásul a továbbjutást érő góljukat egy szabálytalanság előzte meg. A döntőn viszont "hazai pályán" lesznek, mivel a lyoni stadionban rendezik. Üröm az örömben, hogy Rudi Garcia dolgát sérülések nehezítik. Az elmúlt pénteken ugyanis a Guingamp otthonában szenvedett az OM, ahol csak egy csalódást keltő 3-3-as döntetlenre futotta. Már ez is probléma, de az még nagyobb, hogy megsérült Payet. A támadó játéka kérdéses a döntőben, ahogyan Rolandoé és Sarré is.
Ellentétes taktikák
A Ticótól egy védekező és elsősorban kontrákra építő játékot várhatunk, ahol nagy hangsúly lesz Griezmann jó formáján. A másik oldalon ennél már árnyaltabb a kép. A védelemből többen is hiányozhatnak, így erősen kérdéses, hogy Garcia milyen párossal kezd középen (Rolando és Rami is hiányozhat). Lhet kényszerből Luiz Gustavo lesz a középhátvéd. Egyértelmű, hogy a Marseille védekezéssel ezt a találkozót nem fogja kihúzni (bizonyíték erre a Salzburg elleni elődöntő), így nekik a támadásba kell menekülni.
Ha Payet nem tud pályára lépni, akkor pontrúgások után közel sem lesz olyan veszélyes az OM, mint vele, így marad majd a széljáték. Ezt viszont könnyedén limitálhatja Vrsaljko és Filipe Luis révén a spanyol klub. Mivel Rudi Garcia nem egy taktikai mágus, ezért szenvedőssé válhat a franciák játéka. Láthattuk, hogy az Atletico még a legnagyobb csapatok támadóit is képes levenni, ilyen ellenféllel pedig nem sűrűn találkoznak Thauvinék.
Gólok szempontjából a 2,5 alatti fogadásban nem sok érték van (1.68). Az Atlético győzelmét is jól árazták be (hosszabbítással együtt: 1.33, míg a rendes játékidőben 1.68). Amiben esetleg lehet fantázia, az egy első félidős góltalanság (2.70). Ekkor még mindkét klub tapogatózik, ha pedig az Atlético kihúzza az első játékrészt kapott gól nélkül, akkor utána felőrlik a franciákat.
Ha mondjuk Payet 1-0-nál jön le, és nem 0-1-nél, akkor mindjárt más a helyzet... 
