Manapság a tenisz világában kevésbé jártasaknak elég azonosnak tűnhet a játékosoknak ütései, de persze ez nem így van. Technikájukat, a tenyereseiket alkotó mozdulatlánc típusának szempontjából két csoportra fogom osztani, majd ezeknek az eredményesség szerinti érvényesülését fogjuk röviden áttekinteni.
Ütni nem lehet lendület nélkül, ezért a test egy úgynevezett „coil-uncoil” mozgást végez. Egyszerűen mondhatni lehet úgy is, hogy az ütés minden kis alkotó mozdulata, sorban, láncszemszerűen készíti elő (tölti fel) a másikat, amelyek eredménye az átküldött labda. Ezt a a bizonyos lendületvételt ragadjuk most ki ebből az említett mozgássorozatból és két típusát figyeljük meg.
Mindig optimizálni fogjuk lehetőségeinket
Általánosan nézve, minden ember szereti a kényelmet, ezért minden helyzetben megpróbálta a legkevesebb befektetésből a legtöbbet kihozni. (Ismerős, nem?) Emiatt, a teniszben is eleinte a fizikailag kevésbé megerőltető megoldásokkal próbálta elérni célját. Az idő múlásával és a sportág fejlődésével viszont rájött, hogy bizonyos változtatásokkal többet kihozhat játékából. Egyre nehezebb részletekkel próbálta módosítani játékát az eredményesség céljából. A változtatásoknak pedig van egy olyan határa, amelynél még el tudjuk fogadni az újításnak a javító hatásait a vele járó hátrányokkal együtt. Ez a határ pedig mindig személyes. Vannak, akik olyan mozgásokat használnak, amelyek a könnyedség által nyújtott előnyöket részesítik előnyben (kerülöm itt a „természetes” szó használatát) és vannak, akik „erőltetebb” részletekkel próbálnak legtöbbet kigöngyölni tenyereseikből.
Kyrgiosig jutottunk
Az tény, hogy a klasszikus technika mára már elavult, de annak a mai adaptációjának talán legjobb dinamikája általánosan Roger Federer játékában figyelhető meg, ahol teret nyer a kezelhetőség és irányíthatóság. A tenyeresének előkészítésében nincsenek különösebben terhelő részletek és a hatékonysága a folyékony mozgásösszhangból táplálkozik. Ehhez természetesen a megfelelő zártabb álláshelyzet, oldottabb karmozgás és klasszikusabb ütőfogás (grip) is közrejátszik. Rengeteg információt lehet találni Federernek ennek az ütéséről, ezért inkább egy technikai szempontból eltérő tenyerest figyeljünk meg, amely egyre nagyobb teret hódít.
Kétségkívül, Nick Kyrgios a teniszvilág egyik legkiválóbb tehetsége és gyakran ámulatba ejtő megoldásokkal szórakoztatja a nézőket. Mondhatni lehet, hogy tenyerese nagyban eltér a Rogerétől. Extrémebb ütőfogása, könyökének felemelt hátrahúzásával kezdődő és sajátos ívben vett lendülete, egy más fajta hozzáállást képvisel, amely próbál alkalmazkodni a mai pörgetett erőjátékhoz. A lendületben a csuklómozdulat jelentősebb szerepet kap, a „rendkívüli” (modernebb) ütőfogás miatt pedig, a magasra pattanó, nehéz labdákra is indítványozóbb választ adhat (akár lecsapásukat is könnyítheti) ez az ütése. Bár Karen Khachanov és Jack Sock tenyeresei eltérőek, ugyancsak ehhez a típushoz sorolhatók. A hasonló tenyeressel rendelkező játékosoknak viszont az alacsonyabban pattanó labdák okozhatnak alkalmazkodási gondokat. Persze, Kyrgios esetében ez nem feltétlenül érvényes, mert kiváló labdaérzéke miatt rengeteg technikai megoldásra képes.
Érdekességképpen, ha már Kyrgiost említettük, akkor a szervájáról is megjegyezném, hogy ez az ütése is egy modernebb változata a pontkezdő ütésnek. Különösebben arra hívom fel a figyelmet, hogy mennyire alacsonyan dobja fel kezével a labdát. Egyre nagyobb erőszeretettel hangsúlyozzák az edzők ennek a dobásnak előnyeit. Elméletileg, ha a labdát még emelkedőben ütik meg vagy éppen lefele esésének kezdetekor, akkor könnyebb ennek pontosabb eltalálása. Emellett, a gyorsabb szervamozdulat leolvashatatlanabb az ellenfél számára. Az viszont tagadhatatlan, hogy sokkal megerőltetőbb is fizikailag, aminek hosszútávon lehetnek hátrányai. Kyrgios szervája az egyik legnagyobb szerva jelen pillanatban az ATP-ben.
Következtetés
Ha arra gondol valaki, hogy mindenkire vonatkozó, örökérvényű axiómákkal folyik a játékosok építése, az téved. Inkább útbaigazítás a nevelés, mintsem megkötött formába való préselés. A lényeg az, hogy abban a stílusban fejlődni, amelyik természetesen jön és ha lehet úgy, hogy az versenyképes legyen. Pontosan azért kerültem fentebb a természetes jelzővel illetni az első kategóriát, mivel ez mindenki számára más. A fő kitétel a választásban az, hogy az a bizonyos játékos az erős pontjait még erősebbé tudja tenni úgy, hogy eközben a gyengébb pontjait is védeni tudja. Az a választás mindenképp rizikós lehet, hogy minden részét egyforma szintűre próbálja csiszolni, mert akkor elveszítheti játékának élét és védelmét is. Ettől függetlenül, a gyenge pontok (a nem annyira kedvelt megoldások) is olyan színvonalasok kellene legyenek, hogy ne csak akkor használja azokat a játékos, amikor rá van kényszerülve. Tehát, mindenki saját úton haladhat, mert több út vezethet Rómába.
18+ Részvételi feltételek érvényesek! Játssz felelősen! BeGambleAware.org.
