PL-beharangozó 5. rész: Bajnoki címre hajt az Arsenal!

Az angol bajnokságban idén is van (minimum) hat „top csapat”, BL indulást érő helyekből azonban csak négy. Lássuk tehát, hogy az Arsenal – Tottenham – Liverpool triótól mit várhatunk a mostani idényben.

Arsenal

Wenger fiai tavaszig, de minimum Karácsonyig ott szoktak lenni a közvetlen élmezőnyben és idén is valami hasonlót várok. Az előző szezonban rányomta a bélyegét a Wenger-saga a tavaszi teljesítményükre, de az FA-kupa győzelem után a francia edző új szerződést kapott, így lecsillapodtak a kedélyek valamelyest. A Bayern elleni 2-10-es BL kiszállást követően magam sem nagyon hittem benne, hogy ezt bármelyik edző átvészelheti, de hát tudjuk, hogy Wenger helyzete sok szempontból különleges. Végeredményben pedig hajszálon múlott, hogy végül az Európa Liga főtáblája maradt csak nekik – ez viszont sok mindent befolyásolhat a mostani szezonban. Az uborkaszezonban gyakran volt címlapsztori ugyan az Arsenal valamilyen átigazolási pletyka kapcsán, de konkrét játékosmozgás egyelőre kevés volt.

Arsene Wenger. Fotó: Mitch Gunn/Shutterstock.com

Eladták a Juventusnak Szczesny-t viszonylag olcsón, de Cech mögött ő már csak második számú opció volt, szóval ez nem akkora probléma. Jelenleg pedig kb. ennyi a távozók névsora. Továbbra is kérdéses, hogy meg tudják-e tartani Alexis Sánchezt, akinek több kérője is akad, az ő esetleges távozása már tényleg komoly vérveszteség lenne.

Hasonlóan rövid a friss igazolások listája is, idén a mennyiség helyett inkább a minőséget helyezték előtérbe a klubnál. A sérülésektől gyakran súlytott védelmük megerősítésére elhozták a Schalkétól ingyen Kolasinacot. A srác egyrészt fiatal, másrészt több ponton is bevethető hátul és egy igazi tank – szerintem pont az a játékos, akire már évek óta szüksége van ennek az Arsenalnak. Wenger már nem számít elöl kezdőként Giroud-ra, így igazolniuk kellett egy minőségi befejező csatárt is. Lacazette nálam pedig bőven ez a kategória, ha hamar ráérez a PL ízére akkor ott lehet a góllövő lista élmezőnyében is.

Tényleg nehéz jóslatokba bocsátkozni velük kapcsolatban. Egyrészt nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy olyan már ez a Wenger – Arsenal kapcsolat, mint egy rossz házasság. Egyik félnek sem jó már igazán, csak annyira régóta vannak együtt, hogy nem megy az elválás és a továbblépés. Másrészről viszont azt gondolom, hogy „mikor, ha most nem?” - ha mindenki egészséges tud maradni egy szezonon keresztül akkor ez lehet az utóbbi évek legerősebb Arsenal kerete. Közben a vetélytársak nem, vagy csak alig-alig erősödtek a City kivételével, ráadásul az Ágyúsok az Európa Ligában akár egy komplett második sort is a pályára küldhetnek ha a bajnokságra akarnak fókuszálni. Fogadni viszont nem szeretnék rájuk, mert kevés náluk kiszámíthatatlanabb gárda van.

Liverpool

Ha pedig kiszámíthatatlan csapatokról van szó, akkor ebből a klubból nem maradhat ki a Liverpool sem. Jürgen Klopp már az első teljes évében összerakott egy fiatal tehetségekkel teli gárdát, akik jobb napjaikon a liga egyik legszebb támadófociját játsszák. Aminek természetesen ára van – a védelembe jóval kevesebb minőségi játékos jutott, akik nem is tudták megbízhatóan hozni azt a nagyon agresszív presszinget, amire Klopp taktikája épülne. A másik visszatérő problémájuk az volt, hogy a tudatosan nagyon mélyen visszaálló, játékot tördelő ellenfelekkel szemben nem igazán boldogultak, és ez rengeteg pontjukba került a végelszámolásnál.

Mindezek fényében nem kimondottan értem az átigazolásaikat. Elhozták a Romától egy zsák pénzért a villámgyors szélső Salah-t, aki (feltételezve, hogy Coutinho marad) nem is biztos, hogy rendszeres kezdő lesz. Ezzel szemben a hátsó soruk megerősítésére mindössze 8 millió fontot költöttek eddig, amiből Adrew Roberstont tudták megszerezni a Hull City védelmének bal oldaláról. Ha ez nem hangzana elég rosszul, akkor jegyezzük még meg, hogy eladták viszont a védekező középpályás poszton elfogadható szintet hozó Leivát.

Igazából ennyi, más érdemleges mozgás nem is volt náluk eddig nyáron. Ebből kiindulva őszintén meg lennék lepve, ha az aranyérem közelében lennénak tavasszal. Sőt, ha esetleg a Hoffenheim elleni BL selejtezőn elbuknak, akkor az rossz hatással lehet a bajnoki rajtjukra is – szóval  abban sem vagyok biztos, hogy a top4-be beférnek-e vajon májusban. Konkrét season tippet nem ajánlanék, év közben viszont érdemes lesz figyelni rájuk. Most is sok meglepetést váruk ugyanis tőlük – fordítások, vereségek 80%-os labdabirtoklásról, egyik héten parádés játék, pár nap múlva pedig csak vergődés.

Tottenham

A top6-ból ők számomra a legszimpatikusabb csapat és csupán egy okból nem fértek be a bajnokesélyesek közé. Idén ugyanis az új stadionjuk építése miatt a Spurs minden hazai mérkőzését a Wembleyben fogja lejátszani. A White Hart Lane hangulata nyilván nem helyettesíthető semmilyen „átmeneti megoldással”, amit már megtapasztalhattak az előző BL kiírásban, ahol csak szenvedtek az „új hazai pályájukon”. Talán nem tűnik ez így elsőre nagy dolognak, de egy teljes szezonon keresztül bizony hatással lehet az eredményességükre.

Mauricio Pochettino. Fotó: CosminIftode/Shutterstock.com

A 2016/17-es idényben egyedül a Tottenham volt képes egy egész kicsit megszorítani a Chelsea-t a végjátékban. Ez nagy részben Mauricio Pochettino kiváló munkájának volt köszönhető, akinek a keze alatt többen is óriásit fejlődtek. Erikssen és Dele Alli is életük szezonját futották a középpályán, miközben Harry Kane szériában hozza a 20+ gólos szezonokat. Tavaly Son is bizonyította, hogy lehet rá számítani a kapu előtt, Dembelével volt egy nagyon masszív középpályájuk, ahol a Wanyama – Dier duó szerintem a bajnokság legerősebb szűrőpárosát alkotja. Mögöttük ott van még egy betonbiztos védelem is, szóval lényegében minden adott volt egy sikeres idényhez. Tulajdonképpen két dolog hiányzott csak a bajnoki címükhöz. Egyrészt a Chelsea-től valamivel több botlás, másrészt tőlük valamivel kevesebb. Ősszel kissé álmoskásan kezdték a szezont és tavasszal is szórtak el pár pontot verhető ellenfelekel szemben, ami végül nem fért bele.

Örök vitatéma, hogy vajon mennyire egészséges dolog minden nyáron egy rakás játékost igazolni, akiket aztán az edzőnek kell majd beépítenie egy már „kész” csapatba. A Spurs vezetői pedig a jelek szerint okultak a tavalyi leckéből, amikor vásároltak ugyan bőséggel, de az érkezők többsége a várakozások alatt teljesített. Konkrétan így augusztus közepén úgy állunk, hogy kereken nulla fontot költöttek átigazolásra, egyedül a mindössze 20 éves Onomah-t hozták el kölcsönbe az Aston Villától. Az erősítések hiányát még úgy-ahogy meg lehet indokolni, viszont Walker eladása a Cityhez már azért „intő jel”. Nem nagyon lehet ugyanis olyan klubbal bajnokságot nyerni, akik a piacon nem vevőként, hanem pont eladóként vannak jelen, ráadásul az egyik fő riválisukhoz engedik át egy alapemberüket.

PL-beharangozó 1. rész: A kiesőjelöltek

Én drukkolni fogok a Tottenhamnek, de ha szeptember elejéig nem mélyítik a keretüket, akkor még a top4 is kétséges lehet. Ha idén ugyanis tavasszal is állni fognak a BL-ben akkor Pochettinonak rotálni kell majd rendesen, a második soruk pedig inkább csak „ígéretes fiatalokból” áll. Illetve halkan jegyezném meg, hogy több játékosuk is volt tavaly, aki tényleg félelmetesen nagy szezont futott, amit azért nem lehet minden évben lehozni...