Újra hazai pályán, várhatóan telt ház előtt, tévés meccsen lép pályára a Pamacs. A lehengerlő Dorog elleni nyitányt követően fociláz lett úrrá Pécsen, amelyet kicsit lehűtött a keddi hidegfront és a Szpari elleni idegenbeli vereség. Úgy érzem, hogy ez a Győr, megint a verhető kategóriát képviseli a PMFC számára.

„Tanulnunk kell a hibáinkból” – mondta Vass László a nyírségi kirándulás után. Az akarattal, és a tervvel nem volt hiba a hétközi meccsen sem, de valami mégsem működött. Feltűnő, hogy a tudósítók mindkét alkalommal 4-4-2-es felállást írnak a Munkás kapcsán. Vallom, hogy egy csapat taktikai hadrendje, mindig akkor rajzolódik ki igazán, ha védekezik. Na most a baj az, hogy a pécsiek nem védekeznek, hanem az ellenfél térfelének közepén agresszíven letámadnak. Magyar edzők alapelve, hogy a négyvédős rendszerben, mindig csak az egyik szélsőhátvéd lépjen fel a támadáshoz, így megmarad hátul a három biztosító ember. Vass László fittyet hány a Mezey/Both féle tanításra, és gyakorlatilag szélső védői a mérkőzések 60-70 százalékában (minimum) az ellenfél térfelén tartózkodnak. Így a két középső védő és a kapujában messze kinn álló, irányító Helesfay marad a saját térfelén. Amennyiben két támadóval játszik az ellenfél ez azt jelenti, hogy 1-1-ben állnak a csatárokkal a védők. Érdekesség, hogy a Spartacus második gólja, pont abból jött össze, hogy a kapujából kinn álló Helesfayt átívelték a félpályáról - egyben hozzáfűzött gondolat, hogy a pécsi félpályáig eljutni is nehéz, energiaölő. Az újoncot jellemző kamikázé taktika lényege, hogy a magasan fenn dolgozó középpálya és szélső védők összmunkájával labdát szerezzen, és kis területen, még az ellenfél térfelének közepéről ellentámadást indítson. Úgy vélem, hogy ehhez elsősorban nem támadó-játékszervező emberekre van szükség, hanem inkább letámadni tudó, labdaszerzőkre. Itt látom a nyíregyházi vereség okát: túl sok támadó volt a csapatban a nagy munkabírásúak kárára: Bartha, Kónya, Óvári, Batizi-Pócsi mind támadók, akik közül egy sorral hátrébb játszottak páran. Például a kisebb termetű Óvári a középpályán hasznosabb, mint ékként, illetve Tihanyi hatékonyabb elől, mint Óvári. Geiger és Grabant a Pécs kulcsfigurája, csak csereként állt be a szerdai meccsen. Lehetne itt hidegfrontról beszélni: Pécsett kedden 20 fok sem volt, a meccs időpontjában Nyíregyházán szerdán tutti 30 fok felett mértek. A vereség fő oka szerintem az volt, hogy a presszing nem volt eléggé hatékony, s nem párosult jó helyzetkihasználás sem a labdaszerzésekhez (főként elrontott kulcspasszok). Mindamellett, most szerintem rendezni fogja a sorait a pécsi csapat.

Láttam az Eto-Rákóczit. Röviden annyi a szaksajtóm, hogy nagyon hosszú a győri csapat. Ez azt jelenti, hogy a játékosok helyezkedése, a pálya nagyon nagy területét próbálja meg lefedni, ezért messze vannak egymástól a passzcélpontok. Feltűnő volt, hogy hátrányban az egyenlítésért harcolva sem mozgott mélységében együtt a csapat: lehetetlen, hogy a támadók az ellenfél 16-osánál vannak, miközben a védelmi vonal a saját térfelének közepén. Úgy gondolom, hogy pont ez az, ami miatt megfoghatja ellenfelét a Pécs. Lipták a földön, Fejes a levegőben verhető, s azt pedig nem hiszem, hogy Priskin visszasegít majd a védekezésben.

Hazai közönség előtt, egy összeszedett csapattal nem fog kikapni szerintem a Pécs, sőt…!

Pécsi MFC - Győri ETO: Dupla esély - Dupla esély tipp