Daytona 500: A legismertebb és legnagyobb NASCAR-verseny

A NASCAR évadnyitója, ami több egy szimpla versenynél, hiszen ez az, amit minden pilóta meg akar nyerni. Érdekes körülmények között alakult ki a sorozat, mint ahogyan maga a Daytona International Speedway is, mely otthont ad a legendás futamnak. 

A szesztilalomnak köszönhető minden

Az autóversenyzés kezdetleges formái az 1800-as évek végén alakultak ki, melyet rohamos léptékű fejlődés követett. Ez azonban önmagában nem hozta el mindenki számára a versengés örömét, kezdetben csak a tehetősek kiváltsága volt, melyet épp egy alkotmánymódosítás változtattot meg a tengerentúlon. Az Egyesült Államok 1920-ban bevezette a szesztilalmat, illegálissá vált az alkoholfogyasztás, forgalmazás és előállítás. Ennek következtében megnövekedett az igény a feketekereskedelemre, ugyan a hivatalos adatok szerint az alkoholfogyasztás visszaesett, de bűnözés virágzott. 

Ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű alkoholt - lehetőleg minél többet - az egyik helyről a másikra tudják szállítani ( és mindeközben lerázva az őket üldöző rendőröket), az alkoholkereskedelemre szakosodott bandák egyre inkább keresték a gyors és speciális kialakítású autókat. Ehhez jó sofőrök is kellettek, akiket az adrenalin nem bénít meg, illetve olyan szerelők, akik hajlandóak tuningolni a járműveket. A kezdeti illegális versengést felváltotta a szesztilalom megszűnése után a pályákon való verseny, amely a II. világháborút követően teljesedett ki, mikor az emberek egyre nagyobb érdeklődést mutattak a motorsport iránt. 

Kialakul a NASCAR

Az első évek nehézségekkel teltek, hiszen különböző fejlettségi és biztonsági szinten lévő pályák, illetve különböző biztonsági szabályok hátráltatták a fejlődést. Ezt hidalta át William "Bill" France, aki promórként összehívta a többi versenyszervezőt egy kötetlen beszélgetésre. Az ország minden pontjáról érkeztek promóterek, volt, aki szeszcsempészként kereste mellette a kenyerét, előfordult közöttük versenyző vagy épp egy benzinkút üzemeltetője is. Az egyezség végül megszületett, így kialakult a NASCAR, de a kezdeti három különböző széria tervét végül elvették, egyiket érdeklődés hiánya miatt. 

Az első szezont követően, 1949-től útjára indult Strictly Stock, vagyis a NASCAR Cup Series. A sorozatban már 1949-ben bevezették a biztonsági öv használatát, kényesen ügyeltek arra, hogy minél jobb körülmények között versenyezzenek a pilóták, lehető legkisebb eséllyel egy katasztrófára. A versenyek óriási tömegeket vonzottak a pálya mellé, versenynaptár pedig folyamatosan bővült, már az '50-es évek elején megjelent a Daytona Beach, mint helyszín, amely Florida államban található. Ekkoriban azonban még szimpla utcai versenyként hivatkoztak rá, de Bill France érezte, hogy változtatásra van szükség. 

A legendás Daytona 500

Bill szerint egy merőben más pályát kell tervezni, ezért Charles Moneypenny segítségét kérte, különös figyelmet fordítottak arra, hogy a lehető legmagasabb dőlésszögű legyen a kanyar, illetve a pálya hossza is meghaladja a 2 mérföldet. Végül bőven túlszárnyalta azt, hiszen 2,5 mérföldes lett (4 km hosszú), ami nagyjából a duplája volt az addigi rekorder, Darlington Racewaynek. A Daytona International Speedway építése 1956-ban kezdődött, végül 1959-re fejezték be, befogadóképessége meghaladta a 150 ezer főt. 

Az első Daytona 500-at (500 mérföldes verseny), rögtön a pálya megnyitása után rendezték 1959-ben. Az egyik legemlékezetesebb futam lett, ugyanis heroikus küzdelem alakult ki Johnny Beauchamp és Lee Petty között, amely a célvonalig tartott. Egy lekörözött versenyző zavart be a képbe a célegyenesben, végül Beauchamp-ot hirdették ki győztesnek, de azonnali óvást követően három napig tanácskoztak, mire Petty győzelmét jelentették be. 

A mai napig kérdőjeles, ki nyerte valójában az első Daytona 500-at. A következő év is emlékezetes maradt, hiszen ez volt az első NASCAR-közvetítés a TV-ben, egyelőre még csak összefoglalók formájában. A következő feljegyzendő dátum az 1967-es Mario Andretti győzelem, majd 1974-ben az olajválság miatt megrendezték az első - és máig utolsó - Daytona 450-et, hogy spóroljanak, így csökkentették a távot.

Küzdelem a végsőkig

Az 1976-os versenyt lehetne a Petty - Pearson ütközetnek is nevezni, amely addigra már egy majd tíz éve tartó rivalizálásban csúcsosodott ki a Daytonán. A két versenyző uralta a sorozatot, ahogyan a '76-os idénynyitót is. David Pearson korábban még sosem nyert Daytonát, míg Richard Petty hatodik sikerére készült, amikor mindkét autó szinte egyszerre pördült meg az utolsó kanyarban, lesodrótak a fűre. Hiába állt közelebb a célvonalhoz Petty, nem tudta újraindítani az autóját, míg Pearson rendkívül lassú tempóban elhaladva mellette megszerezte a győzelmet. 

Mindössze három évvel később, a történelem első teljes Daytona 500-as élő közvetítését követhette figyelemmel szinte az egész Egyesült Államok. Azért lehet ezt bátran leírni, ugyanis szinte az egész országban rossz idő volt, egyik részén hóviharok voltak, máshol szakadó eső, mindenki otthonába kényszerült és a Daytonát nézte, mert más akkoriban még nem igazán volt a tv-ben, főleg nem élő közvetítésként. 

A pályán állt a víz, ezért Bill France úgy döntött, hogy sárga zászlós rajt lesz, majd miután ténylegesen elengedték a mezőnyt, beindult az őrület. Donnie Allison és Cale Yarborough egymás mellett haladtak az utolsó körben, előnyük kényelmes volt a többiekkel szemben. Yarborough szinte az utolsó métekre hagyta az előzést, de Allison leszorította őt a füves részre, Yarborough autója irányíthatatlanná vált, belerohant Allisonba, mindketten kiestek. 

Yarborough és Allison összeverekedtek, végül úgy kellett őket szétválasztani (Allison testvére, Bobby segítségével). Mindezt a csatát milliók követték élőben a televízióban, ekkor lett országszerte népszerű a NASCAR. Az 1979-es versenyt pedig később megválasztották a valaha volt legjobbnak. A Daytona népszerűségének jót tett, hogy a pálya nyitóversenye (1959) és 20 évvel később az első élő közvetítés is egy maradandó és sokáig emlékezetes versenyt hozott. Ki nyerte az 1979-es futamot? Richard Petty, akinek ez volt a 7. győzelme, egyben a '76-os versenyt hasonló körülmények között elveszítő versenyzője. 

Apa és fia győzelme, illetve spórolás a végsőkig

Az 1988-as futam arról maradt emlékezetes, hogy apa és fia végzett az első helyen, korábbi bekezdésben említett Donnie Allison testvére, Bobby, illetve a fia, Davey. Végül szoros befutót követően az apa nyert (ezzel harmadik sikerét szerezte a sportág egyik legendája), fia pedig ennek is úgy örült, mintha ő ért volna át elsőként a célvonalon (ez később megvalósult, mert nyert Daytonát).

Allison-család tragédiája: Pár hónappal a győzelmet követően, Bobby Allison versenybalesetet szenvedett, válságos állapotban szállították kórházba, kevés esélyt adtak neki, hogy túléli. Végül a csoda megtörtént, de maradandói sérülései voltak, ráadásul az emlékei egy bizonyos részét is elveszítette. Kárpótolta őt fia sikere, aki a '90-es évek elejére sikeres versenyzővé vált, de a család tragédiái folytatódak, Davey ugyanazon a pályán ütközött, mint édesapja, csodával határosnak tartották, hogy túlélte. Alig egy hónappal később, Davey testvére, Clifford falnak csapódott egy edzés során, szörnyethalt. Davey nehézkesen tudott koncentrálni a szezonzárón, amin a végső bajnoki címe múlott, ütközés miatt elveszítette az első helyet. Alig egy évvel később helikopterbalesetben elhunyt. Bobby nem sokkal azután, hogy elveszítette két gyermekét, még legjobb barátját is halálos versenybaleset érte, majd a felesége elvált tőle és csapatát is megszüntette anyagi gondok miatt. 

Egy évvel később, Darrell Waltrip nagy futama volt, aki addigra már hosszú évek óta üldözte sikertelenül a Daytona 500-as győzelmet. Ekkor azonban egy őrült stratégiát választott, utolsó 53 körben extrém spórolásba fogott, aminek az eredménye, hogy míg a többiekben ki kellett állniuk a boxutcába egyszer, addig ő kiállás nélkül teljesítette az utolsó 200 km-t!

Earnhardt és a Daytona 500

Dale Earnhardt az 1990-es versenyig szinte mindent megnyert, de kényszeredetten üldözte a Daytona 500-as sikert, hiszen jobbára csak ez hiányzott neki. Minden jól alakult számára a '90-es futamon, kényelmes előnyt épített ki, már előre oda lehetett adni neki a győzelmet. Ekkor azonban az egy törmelékdarabon haladt át, amely elvágta a hátsó kerekét, fokozatosan lassulni kezdett. Derrick Cope pedig szinte a semmiből érkezve megszerezte a győzelmet, egyben élete első NASCAR-sikerét (és majdnem utolsót is).

Az 1993-as verseny a selejtezők után Dale Earnhardt és az újonc, Jeff Gordon csatájának tűnt (aki később három alkalommal nyerte meg a Daytona 500-at), végül Earnhardt és Dale Jerrett verseny lett, vagy ahogyan akkoriban nevezték: Dale and Dale Show. Ezt a szakkomentátor, Dale Jerrett édesapja, Ned mondta, aki érzelmes hangon közvetítette végig fia első Daytona sikerét, ahogyan nagy küzdelemben maga mögött tartotta Earnhardtot.

Amikor elérkeztünk Dale Earnhardt 20. Daytona 500-as versenyzéhez, már nehezen lehetett reménykedni abban, hogy valaha nyerni fog. Több alkalommal is nüanszokon múlott a siker, pedig korábban 14-szer végzett top10-ben, illetve 4-szer volt 2. helyezett! Az 1998-as hétvége azonban más volt, hiba nélkül hozta le Earnhardt, aki végül magabiztos fölénnyel nyert, mindenki gratulált neki a mezőnyből.

A 2001-es futam, ismertebb nevén: Black Sunday vagy darkest day in NASCAR. A tragédia napja, amely megváltoztatta a sportágat örökre. A versenyt az a Michael Waltrip nyerte, aki a '89-es győztes spórolós Darrell öccse. Earnhardt a fia mögött a harmadik helyen haladt, ekkor azonban karambolozott, falnak csapódott. Teltek a percek, de nem szállt ki a roncsból. Azon a pályán veszítette életét, amely számára a legfontosabb volt, amihez megannyi emlék fűzte. A halála megreformálta a sportágat, még biztonságosabbá tették az autókat, amely azóta számtalan versenyző életét mentette meg.