Mégsem olyan erős az olasz válogatott?

Hétfő este egy izgalmasnak ígérkező rangadóval folytatódik a Nemzetek Ligája. 

Kontinuitás hiánya

Az olasz edzők még mindig a világ élvonalába tartoznak, ugyanakkor a válogatott utolsó nagy sikere a 2012-es Eb-döntő volt. Gian Piero Ventura regnálás teljes csőd volt, majd következett a kispadon Roberto Mancini. Ha megnézzük az olasz válogatott edzői stábját, akkor olyan érzésünk lehet, mintha egy baráti kör irányítaná a Squadra Azzurrát: Roberto Mancini mellett ott van Attilo Lombardo, Alberigo Evani, Giulio Nuciari és Fausto Salsano. Ők mind együtt játszottak a '90-es évek elején a Sampdoria csapatában. 

A haveri kör tehát adott, sok olasz tehetség is, úgy tűnik, hogy az eredmények is jönnek, hiszen Mancini irányítása alatt a válogatott magabiztosan kijutott az Eb-re, de akkor mi a gond? Roberto Mancini nemzetközi kupákban sosem ért el kimagasló eredményt, ráadásul nem kompatibilis a taktikai elképzelése azzal, amit az olasz klubok játszanak. Az elmúlt években újból elindult egy tendencia a Serie A-ban a három belső védős rendszerek irányába. 

A mostani válogatott hátvédsorából többen is olyan rendszerben játszanak, ahol három belső védő valamelyikeként, vagy a széleken univerzális játékosként használják őket. Roberto Mancini viszont a 4-3-3-as rendszerben hisz, ezt alkalmazza a válogatottnál is. Nincs meg a játékosok ideális helye a csapatban, nincs meg az átmenet a klubok és a válogatott taktikája között. Az eredménysor ütősnek tűnhet, de érdemes megfigyelni pár dolog:

• Finnország, Örményország, Bosznia-Hercegovina, Ukrajna, Lengyelország, Franciaország, Hollandia és Szaúd-Arábia is gólt szerzett ellenük
• A 20 mérkőzésből elsőre jól hangzik a mindössze 10 találkozó, amelyen gólt kaptak, de az ellenfelek nagyobb többsége bőven a verhető kategóriába tartozott
• A Eb-selejtezőket illetően a létező legkönnyebb csoportba kerültek
• Mindössze három komolyabb ellenféllel játszottak: Franciaország (1:3), Hollandia (1:1) és Portugália (0:1 és 0:0).

Pár nappal ezelőtt a bosnyákok ellen játszottak döntetlent (1:1). Az volt az érzése az embernek, hogy az olasz válogatott vergődik, pedig a bosnyákok nagyon gyengék voltak. Előfordult, hogy az olaszok egy lapos passzos szögletvariációja után a bosnyákok jöttek bedobással (összhang hiánya). A szerencsének köszönheti az olasz válogatott, hogy végül kiegyenlítettek!

Nem szükséges érdemi változás

Ronald Koeman a Barcelona edzője lett, míg a holland válogatott irányítását ideiglenesen Dwight Lodeweges vette át, aki Koeman mellett volt szakmai tanácsadó. A taktikában érdemi változás nem történt, ugyanúgy 4-3-3-ban játszik tovább a holland válogatott, ahogyan az se változott, hogy masszív középpálya mögött egy hatékony védelem áll. Minél kevesebb támadást próbálnak engedélyezni a riválisoknak, elől pedig a gyors szélsőkre építenek. 

Lengyelország elleni 1-0-ra megnyert mérkőzésen végig domináltak, mindössze egy-két helyzete volt a lengyeleknek, csak idő kérdése volt, mikor szerzik meg a győzelmet a hollandok. Játékuk fontos eleme a pontrúgások, ebből alakították ki a legveszélyesebb helyzeteiket. A szövetségi kapitány váltásával sem változott a csapat játéka, továbbra is nehéz a hollandok ellen játszani. 

Valószínűleg az olaszok elleni meccsre sem változtatnak, esetleg Luuk de Jong kaphat majd nagyobb szerepet a meccsen, ugyanis a hórihorgas holland az olasz Inter elleni Európa Liga döntőben is kiváló volt. Mancini együttese a bosnyákok ellen egy pontrúgás után kapta a gólt, erre most is reális lehetőség lesz, de mi egy finomított fogadást választunk: Hollandia vagy döntetlent + 3,5 gól alatt a mérkőzés. Egyik csapat sem fog kockáztatni, így a hollandok minimum egy pontot otthon tarthatnak.