World Tour: Amstel Gold Race

Megkezdődnek az Ardenneki egynaposok, így a pavés versenyeket felváltják a dombosabbak, ahol újra összecsaphat Alejandro Valverde és Philippe Gilbert, hiszen eddig ők és az egykori világbajnok Michal Kwiatkowski tudhatja maga mögött a legjobb tavaszi teljesítményt.

Útvonal és a hiányzók

Mielőtt rátérnék a verseny útvonalára, érdemes az időjárással kezdeni, mert ez alaposan beleszólhat a versenybe. Nagy szél várható, illetve kisebb eső és hideg. Ami azért annyira nem kedvez egy mezőnyhajrának, de itt ne is klasszikus (80-150 fős) sprintben gondolkodjunk, hanem 20-30 fős saját zsírt sütögető befutóra. Fontos lesz az állóképesség, ami egy ilyen 261 km-es versenyen meghatározó. A szervezők kicsit megváltoztatták az idei versenyt, a 35 dombbal próbálták még több korai támadásra ösztökélni a versenyzőket, hiszen az utolsó emelkedő után sík befutó lesz (sőt, inkább lejtmenet), így a Keutenberg, illetve a Bemelerberg támadás szempontjából még fontosabb lesz.
A verseny két legnagyobb hiányzója a francia Julian Alaphilippe lesz, a Quick-Step vezére térdsérülése miatt nem tud rajthoz állni, ráadásul kihagyja a maradék két Ardenneki versenyt is, ahogyan a Sky egyik sztárja, a tavalyi Liege-Bastogne-Liege győztese Wout Poels. Nélkülük azért soványabb lesz ez a mezőny, de lássuk a legnagyobb esélyeseket!

Favoritok

A győzelemre pályázók szempontjából ez lesz talán a legnehezebben meghatározható verseny a soron következő három World Tour klasszikusból. Az útvonalnak hála, az emelkedőket jobban bíró sprinterek is eséllyel indulnak egy Amstelen, ami a klasszikus egynapos menőknek annyira nem kedvez. A sprinterek közül is érdemes elsőnek az ausztrál Michael Matthewst kiemelni. Elsőre egy beképzelt srácnak tünhetne, hiszen luxusautók, fülbevalók, monacoi ház, nem hiába kapta a Bling becenevet. Ennek ellenére egy teljesen normális srác, aki nem szállt el és próbál minél többet fejlődni. Ennek eredménye, hogy már időfutamokon is jó (legutóbb a Baszk körön ment hatalmasat), kisebb és közepes emelkődön sem lehet őt leszakítani. Ezért is nagy esélyese az Amstelnek, ahol ha nem tudják őt leszakítani az utolsó emelkedőn, akkor a hajrában jó eséllyel ott lesz minimum a dobogón (2.25), de a győzelme se lenne meglepetés (7.00). Ugyanakkor vele kapcsolatban érdemes megemlíteni a helyezkedést is, ami nem igazán az erőssége, így lemarad támadásokról, vagy sprintekben emiatt kerül hátrányba (lásd Brabantse Pijl, ahol emiatt lett 11.).

Sonny Colbrelli. Fotó: DUSAN ZIDAR/Shutterstock.com

Az olasz Sonny Colbrelli egy győzelemmel hangolt az Amstelre. Az egyik legalulértékeltebb versenyzők egyike véleményem szerint. Ezt a versenyt, mintha neki találták volna ki. Emelkedők és végül egy hajrá, amihez hasonlót már nyert a Párizs-Nizzán idén. Ha dombosabb az etap, akkor ő az egyik legjobb sprinter, akit nem lehet leszakítani. Egyedüli dolog, ami kicsit eltántorít a végső győzelmétől (8.00), hogy ott van a csapatában a címvédő, Enrico Gasparotto. Ettől függetlenül nagyon erős tavasza volt, és a bátrabbak szerintem simán elgondolkozhatnak vele kapcsolatban egy dobogón (2.40).
Amit Philippe Gilbert csinált a Flandrián, az legendás volt és szerintem örökké emlékezni fognak rá. 55 kilométeres szökés egy ilyen versenyen egyedülálló bravúr. Nagyon felszabadult, mióta otthagyta a BMC-t, szinte önként akart a Quick-Stepbe menni. Ez meg is hozta a sikert, hiszen jöttek a jobbnál-jobb eredmények és újra régi fényében tündököl a belgák világbajnoka. Hiába nyert már Amstelt, azért annyira nem kedvez neki a verseny, mert neki le kéne szakítania Matthewsékat, hogy tudjon nyerni (erre azért az idei verseny lehetőséget ad). Bőven vannak gyorsabbak nála a mezőnyben, így biztos vagyok benne, hogy a csapata erre a versenyre is valami nagy taktikával készül.
A lengyel Michal Kwiatkowski is nagyon jó tavaszt tudhat maga mögött. Nagyon készült az Ardenneki egynaposokra, emiatt nem is indult kockaköves versenyeken idén. Formáját jól jelzi, hogy Milano-Sanremót és Strade Bianchit nyert. Viszont a Baszk kör nagy emelkedőin nem volt túl meggyőző, bár mint nyilatkozta, ezt csak edzésnek használta. Sprintben rengeteget fejlődött, így szinte felveszi a versenyt bárkivel. Nagy értéket látok egy top10-es helyezésében, mert amikor be tudja fejezni ezt a versenyt, és nem hátráltatja bukás, akkor általában első ötben végez (nyert is már 2015-ben).

Olaszok

Mi van Valverdével? Vagy Avermaettel? Nekik azért annyira nem fekszik az Amstel (bár pazar tavaszuk van), de mégsem lenne akkora meglepetés a győzelmük. Ott van még a francia Bryan Coquard is, viszont ő csak egy nagyobb fős sprintbefutó révén nyerhet. Akivel foglalkoznék az olasz Colbrellin kívül, az két honfitársa, akikre érdemes lesz figyelni. Fabio Felline megkapta végre egy tavaszi egynaposon a vezér szerepet a csapatában. Ideje volt már, mert nagyon sokat fejlődött az elmúlt években. Régebben még főleg sprinterként lehetett rá tekinteni, de ma már igazi all-round bringás lett. Jól megy a dombokon, időfutamon, nem jön zavarba egy emelkedős hajrától sem, illetve bírja az egyéni szökéseket is. Hasonlóan Colbrellihez, neki tervezték ezt a versenyt és végre megkapja a kellő támogatást is. Eredményei első ránézésre nem tűnhetnek túl bíztatónak, de azért, mert a pavés versenyek nem az ő terepe, de még így is lett egy negyedik helyezése, de volt egy 11. helye a Harelbekéről is. Itt nem lesznek pavék, nyugodtan mehet. 

Fabio Felline. Fotó: Radu Razvan/Shutterstock.com

Alberto Bettiol a jövő nagy sztárja lehet. Még mindig csak 23 éves, tavaly robbant be az elitbe, amikor ősszel a két kanadai, illetve a francia World Tour versenyen sorozatba szállította a top10-es helyezéseket. Jó kis egynapos menő lehet belőle, de még nem döntötték el a Cannondale csapatánál, hogy mire specializálódik. Jó a hajrákban, bírja a dombokat, és a szökésekben az időfutamképessége miatt simán hazaérhet. Csapatában nincs egyértelmű első számú ember erre a versenyre, így szerintem Bettiol szabadkártyát kap, szóval érdemes elgondolkozni vele kapcsolatban, hogy első tízben végez (6.00).