Mindenki Wout van Aert győzelmét várja, de tényleg nyerhet?

Eljött az outsiderek nagy napja, vagy érvényesül a papírforma és Wout van Aert megnyeri az világbajnokságot?

Nem is annyira nehéz pálya?

Amikor megkapta Belgium a világbajnokság rendezésének jogát, akkor nem sejtették, hogy lesz egy toronymagas esélyesük. Ha gondoltak is rá, hogy valaki érmet nyerhet, akkor valószínűleg a Greg Van Avermaet - Philippe Gilbert duóból valakire tehették a zizit. A pályáról már korábban írtunk, ugyanis megegyezik az u23-as mezőnyversennyel, annyi a differencia, hogy ez 100 kilivel hosszabb (267,7 km). 

Ez döntő lehet, ugyanis sok-sok akció esetén lehet ebből egy kemény egynapos, de ehhez még egy dolog kell: az időjárás. Az ugyanis tény, hogy az utóbbi évek legkisebb szintkülönbségével operál a flandriai vb, ennél csak a dohai volt "síkabb". Talán még emlékszünk rá, mikor a norvégiai világbajnokság kapcsán mindenki elmondta: Sagan verhető, dombosabb pálya. Sagan nyert úgy, hogy nem is volt csúcsformában, mert hiába volt kissé esős és szeles az idő, szintkülönbség sem rázta meg a mezőnyt. 

Ahogyan az Európa-bajnokság kapcsán, úgy a világbajnokságnál is elmondható: minden azon múlik, milyen versenyt akar a mezőny. A trentói pálya sem volt kiemelkedően nehéz, de a peloton azzá tette. Ott az határozta meg a versenyt, hogy a szlovén - belga - francia csapat számára nem volt feltétlenül érdek egy kisebb csoportos hajrá. Most melyik nemzetnek mi az érdeke? Erre próbálunk válaszokat keresni. 

Felsorakoztak egyetlen ember mögött

Három olyan nemzet van, akiknél egyértelműen kimondták, ki a vezér: Belgium, Hollandia és Olaszország. Gyakorlatilag ezek az országok azok közé tartoznak, akik meghatározhatják a világbajnokság alakulását, kiegészülve a franciákkal, szlovénokkal és a dánokkal (esetleg még az ausztrál-brit duó sorolható ide). Mi a hasonlóság a kiemelt országok között? Olyan vezérük van, akik számára a mezőnyhajrá a legfőbb prioritás, de nem jönnek zavarba egy kisebb szökés kapcsán sem. 

A belgák vezére, Wout van Aert el is mondta, hogy tartalékol a végső sprintre. Hazai pályán mindenki aranyérmet vár tőle, óriási rajtuk a nyomás. Még a kerékpározás legnagyobb legendája, Eddy Merckx is beleállt a csapatba, miszerint Remco Evenepoel nevezése nem volt jó ötlet, mert az olimpián sem tudott csapatjátékosként együttműködni. A belgák kapcsán mindig fontos kiemelni a nyomást, rendkívül erős csapataik voltak, de az elmúlt harminc évben mindössze három vb-t nyertek. Pontosan emiatt nem látok értéket abban, hogy Wout van Aert nyer. Hiába evidens, hiába neki kedvez a pálya, ezt szó szerint csak elveszítheti.

A hollandok sztárja, Mathieu van der Poel egy komoly bukás után tér vissza, azóta nyert már egy kisebb versenyt is, de úgy gondolom, hogy rendkívül óvatosan kell bánni azzal, hogy hol végezhet a mezőnyben. Két évvel ezelőtt egyértelmű favorit volt, aminek óriási betli lett a vége a brit vb-n. Többször is hibázott már fontos szituációban, emiatt nem érzem úgy, hogy jó befektetés lenne, ha rá tennénk zizit. 

Az olaszoknál az Európa-bajnok Sonny Colbrelli a főnök, akire építik a taktikát. Az elmúlt hónapokban rendkívül erős volt, végig dominálta a Benelux körversenyt, ahogyan az Eb-n is kiválóan teljesített. Remco Evenepoel próbálkozott, de a hegyekben sem tudta leszakítani őt. Miből gondolják a többiek, hogy a szintkülönbség szempontjából jóval könnyebb vb-n ez sikerülhet? Őt maximum akkor lehet megtörni, ha valaki egyedül támad, esetleg bukás történik. 

Mindenhol sprinterek

Ha nem is teljesen tudatosan, de minden csapat úgy készült, hogy van egy gyorsabb versenyzőjük, akivel oda lehet érni egy ilyen hajrában, mint ami Flandriában várható. Esetleg Szlovénia érdeke lehetne egy szökés (Pogacar és Roglic révén), de náluk is ott van Mezgec, akinek fekszik az ilyen egynapos. Az igaz a vb-k kapcsán, hogy vannak nemzetek, akik ilyenkor elkapják a "fonalat", jól teljesítenek a női és az ifi mezőnyben, ami végül a felnőtt férfi mezőnyversenyre is átragad. 

Dánia például 2019-ben behúzta az u23-as vb-t időfutamban, majd a férfiak mezőnyversenyét is. Azon a vb-n jól mentek az olaszok is, szinte minden versenyszámban volt érmesük. Az idei versenyek olasz-holland-belga-dán dominanciát hoztak. Mindezek alapján azt gondolom, ha mindenáron érmesekre akarunk fogadni, akkor Sonny Colbrelli nem rossz opció, főleg ilyen szorzón (4.00). Ki az, aki az elmúlt 2-3 évben rendszerint jól ment az esősebb és hosszabb versenyeken, ráadásul most kis túlzással, de semmi feladata? Matej Mohoric (dobogón végez: 7.00). 

Egymás elleniben az érték?

A head-to-head piac óriási a flandriai versenyen. Rengeteg ajánlat, amiből próbáltam nektek szemezgetni. Az első amiben lehet fantázia, hogy Kasper Asgreen előrébb végez, mint Remco Evenepoel (1.65). Az biztos, hogy Eddy Merckx nyilatkozata után - amire hirtelen reagált Evenepoel -, valószínűleg beáll majd a sorba a fiatal belga, végletekig segíti a kapitányt, így nem valószínű, hogy egyéni szökéssel próbálkozna, máshogy viszont nincs esélye jó szereplésre. A dánoknál elvileg a Mads Pedersen - Kasper Asgreen - Magnus Cort Nielsen trióból bárki mehet, ha van ereje, ez nagyobb mozgásteret adhat Asgreen számára. 

Érdekes lehet a britektől Thomas Pidcock és Michal Kwiatkowski (Lengyelország) párosítása is. Pidcock papíron gyorsabb, jobban bírja az emelkedőket is, viszont Kwiatkowski még mindig olyan versenyző, aki bármikor képes egy-egy jobb eredményre. Mindenesetre 2.10-ért érdemes elgondolkodni Pidcock favorizálásán. 

Mi a fő megérzés? Az állóképesség kerül szóba ennek kapcsán, ugyanis Joao Almeida kiváló versenyző, de mindössze egyetlen versenyen vett részt, ahol hosszabb volt a táv, mint 245 km (Liege-Bastogne-Liege 65. hely). Ellenfelének a svájci Marc Hirschit tették, aki jóval rutinosabb, többször volt dobogós hasonló távon (Liege-Bastogne-Liege és tavalyi világbajnokság), nem is gondolnánk, hogy mennyit számit az a 30-40 km plusz, amit ilyenkor meg kell tenni! Ez sokaknál azt jelenti, hogy megtörnek a verseny végére.