A legizgalmagasabbnak ígérkező Európa Liga párharc nyomában

Egyszer minden sorozat megszakad? Na jó, de mikor? A Romának sikerül felnőni a feladathoz, átmentik a formájukat az Európa Liga küzdelmeire?

Csalóka eredmények Spanyolországból

Február óta veretlen a Sevilla, ami eléggé impresszív teljesítmény. A kényszerszünet sem törte meg őket, végül 4. helyen futottak be a spanyol bajnokságban (holtversenyben a bronzérmes Atlético Madriddal), elvileg nincs gond a játékukkal. Alig kaptak gólt június eleje óta (11 meccsen mindössze 4 kapott gól), kiválóan védekeztek, de akkor mi a baj? Gyakorlatilag egy embertől függ a gólszerzés: Lucas Ocampos. 

Lehetne még azt mondani, hogy ott van Munir vagy Luuk de Jong, de utóbbi abszolút formán kívül, Munirral pedig az a probléma, hogy olykor egy-egy meccs erejéig kiváló, majd jön több gyenge teljesítménye, borzasztóan ingadozó a formája. Ocampos az, aki képes meccseket eldönteni, egy az egyben megoldani. Középpálya motorja lenne Banega, akitől a kreativitás várható, de nála minden azon múlik, milyen kedve van az adott meccsre.

Lopetegui mester jól összerakta a játékot a Sevillánál, elmúlt meccseken folyamatosan 60% felett volt a labdabirtoklásuk, ugyanakkor az ellenfelek rendre eljutottak 3-4 kaput eltaláló lövésig, hiába volt náluk 35% körül a labda. A Sevillát le lehet kontrázni, ami annak is köszönhető, hogy Reguilón vagy Navas személyében olyan hátvédeik vannak a széleken, akik inkább a támadóoldalon aktívak. Emiatt a középpályások rendszerint visszazárnak a védelembe. 

Jól látható, hogy Jesus Navas oldalán rendkívül aktív a támadások vezetése a Sevilla részéről. Próbálják kihasználni a rutinos játékos sebességét, ez is közrejátszik, hogy Navasnak 7 gólpassza van, de Reguilón is jól zárkózik fel a támadásokkal. Gudelj az, akit a védelem közepébe rendel vissza Lopetegui, tőle indulnak a támadások. A három belső védős tesztelte már idén egyszer Lopetegui, Getafe ellen februárban, amikor Gudelj szintén a védelem közepén kapott helyett, 3-0-ra nyert a Sevilla. 

A Sevilla a harmadik a LaLigában a labdabirtoklás szempontjából, illetve harmadikok a Barcelona és a Real Madrid mögött a rövid passzok tekintetében. A játékuk arra épül, hogy sok kis passzal próbálják a szélek felé terelni a labdát, majd onnan érkezik az ívelés vagy a középre lőtt labda (LaLigában elsők a szélekről beívelt labdák tekintetében). Ehhez erőteljes, jól fejelő csatáraik vannak (Dzeko, En-Nesyri), illetve olyan szélsőik, akik szintén képesek gólt fejelni (Ocampos). Mindemellett hatékonyak a pontrúgásuk után is, amiből 13 gólt szereztek a bajnokságban (góljaik negyedét!). 

Mi kell még a sikerükhöz? Ocampostól jó játék, aki amolyan inverted wingerként működik, mint anno Messi vagy Robben. Nagyon hasonló a helyzet a Sevillánál, mint régebben a Barcában volt: Daniel Alves szerepét Navas tölti be, míg Ocampos ugyanúgy tör középre a szélről, mint Messi - ezzel megnyitva az utat Navas előtt -, annyi differenciával, hogy Ocampos nem tartja magánál annyit a labdát, mint a honfitársa. Ugyanez igaz a másik oldalra, ahol Reguilón mellett Suso vagy Munír kap helyet. 

Fonseca mester nem adta fel

Ahogyan látható, Lopetegui nagyon tudatosan építkezett a szezon során, mindössze időre volt szüksége. Hasonló a helyzet Rómában is, ahol tavaly nyáron Paulo Fonseca ült le a kispadra, aki az elmúlt években rendszerint az egyenes kieséses körig vitte a csapatait a nemzetközi kupákban. A szezon során kapott kritikát bőven a mozambiki születésű tréner, hiszen nem úgy ment a szekér, ahogyan azt várták tőle. Az idő azonban az ő malmára hajtotta a vizet. Kiismerte a ligát, ennek hatására a Nápolyban elszenvedett vereség után, húzott egy merészet július elején. 

Nem olyan régen még a három belső védő garantálta a védekezés szilárdságát. Ma elmondható, hogy ezt a rendszert kulcsfontosságúnak tekintik a támadáshoz. Úgy gondolom, hogy a Roma képes lesz ezt használni - nyilatkozta Fonseca nyár elején. 

A Roma váltott a kezdeti 4-2-3-1-ről, most már 3-4-2-1-es hadrendben játszanak, követik az olasz trendet, ahol a mezőny egy bizonyos része már három belső védővel játszik. Smalling, Fazio vagy épp a fiatalok (Ibanez és Mancini) erre alkalmasak, náluk nem a középpályás húzódik hátra a védelembe, hanem rögtön három hátvéddel kezdenek. Ha nehezen is, de sikerült megtalálni Pellegrini helyét a rendszerben, illetve Henrikh Mkhitaryan is egyre jobb teljesítményt nyújt. 

Románál is nagyobb százalékban a szélekről beívelt labdákra épül a játék (az ide vonatkozó statisztikát tekintve elsők a Serie A-ban), ráadásul kontráknál jól játsszák be a védelem mögé az üres területekre a labdákat. A helyzetkihasználásban egyértelműen jobbak a Sevillánál, Edin Dzeko személyében van egy minőségi csatáruk, aki a gólszerzés mellett az előkészítésből is kiveszi a szerepét. Miben erős még a Roma? Pontrúgásokban. Összesen 14 gólt értek el belőle a szezon során, de ami ennél is fontosabb, kiválóan védekeznek pontrúgások alkalmával, Smalling jól fejel, nehéz dolguk van ellenük a csapatoknak ilyen téren. 

Lehet esélye az olaszoknak?

Amikor két különböző nemzet csapatai küzdenek meg egymással, nehéz kiindulópontot találni. Jelen esetben azt érdemes megvizsgálni, mikor játszott a két klub olyan ellenféllel, ahol három belső védő volt? A spanyoloknál ilyen csapatot nehezen találni, olaszoknál azért akadt ilyen ellenfele a Romának: Inter (2:2), Fiorentina (2:1), Torino (3:2), Verona (2:1). Ez azért jól jelzi, hogy ilyenkor gólváltás történt a Roma meccsein!

A Sevilla igyekszik majd Gudelj révén építkezni a védelemből, középpályán majd kicsit lassul a játék. Az lehet majd a gondja Lopetegui mesternek, hogy az olasz ligában az ilyen taktikai hadrendhez hozzá vannak szokva a csapatok. Fonseca is beletanult egy év alatt, váltott is a három belső védőre, igaz, hogy kapnak gólokat, viszont 2-3 találatot ők is elérnek. Kihasználhatják a vendégek, hogy Navas és Reguilón miatt fellazulhat a hazai védelme. 

Lopetegui ugyanakkor azt is megteheti, hogy nem erőlteti Navasék révén széljátékot, de akkor körülményes és lassú lesz a Sevilla. A Roma középen átlövésekből meglepheti őket, illetve pontrúgások révén is. Mi kockáztatunk: látva a Roma B-csapatát a Juventus otthonában oktatni, arra apellálunk, hogy kirobbanó formában vannak, minimum egy gól elérnek idegenben, illetve nem kapnak ki.

Az olaszok malmára hajtja még a vizet, hogy a spanyolok közel két hétig nem játszanak tétmérkőzést, míg ők „meccsben vannak”. Természetesen benne van a találkozóban, hogy Lopetegui inkább feláldozza az odavágót és 0-0-ra játszik (hogy a csapata formába kerüljön), esetleg bíznak egy Ocampos villanásban, de ilyen szorzón nem tudjuk otthagyni az olaszokat!