Brutális Tour de France zajlik, minden etapon történik valami, hihetetlen izgalmak, igazi drámák. Mindössze három szakasz maradt, abból kettő a sprintereknek kedvez, de vajon tudnak-e még ezek után sprintelni?
Az összetett eldőlt
Abban az esetben igaz az állítás, ha Jonas Vingegaard nem keveredik bukásba. Egy olyan francia körversenyt láthattunk, amely hosszú évekig emlékezetes marad. Pogacar és Vingegaard csatája ikonikus, végletekig harcoltak, kipréselték magukból a maximumot. Egyik bringás sem tehet magának szemrehányást, hiszen Pogacar is megtett mindent, szinte a végén már csapat nélkül.
A Jumbo-Visma jól osztotta be az erejét, utolsó emelkedőre is még maradt két segítőjük, valószínűleg Wout van Aert emberfeletti etapjának köszönheti Vingegaard, hogy bebiztosította a győzelmet a 18. szakaszon. A belga klasszis hihetetlen, hogy mit ment a hegyekben, szavak nincsenek rá. Az ő tempójával tudta végül leszakítani a csapat Pogacart azt utolsó emelkedőn. Mennyi ereje maradt a sprintre és az időfutamra? Neki? Félig ember, félig robot!
A dráma
Ahogyan a csütörtöki írásunkban említettük, három nap alatt 11 ezer szintkülönbséget teljesített a mezőny. A tempó pokoli volt, egyik nap sem pihent a Vingegaard - Pogacar páros, ami miatt viszont a sprinterek kerültek bajba. A limitidő szoros, ez nem szimpla gruppetto volt, ahol beszélgettek és lazultak, ide kőkemény tempó kellett. Előfordult korábban, hogy Caleb Ewan előre küldte a csapatát, ha kiesne a limitidő miatt, akkor legalább a többiek versenyben maradjanak.
A videón a csütörtökön említett Jakobsen-eset látható, ahogyan a Quick-Step versenyzője harcol a limitidővel, mindössze 15 másodpercen múlt, hogy folytatni tudta a versenyt. Sénéchal és a Quick-Step több tagja is szurkolt neki a célvonalban, majd a holland sprinter holtfáradtan zuhant a kordonok közé, egyértelműen kihajtotta magát. Azért is írunk erről, ugyanis sok versenyző készül a sprintekre, de a hegyekben tényleg 110%-ot kellett teljesíteniük.
Ez viszont fáradtsággal és energiavesztéssel jár, így nem tudnak a sprintben maximumot nyújtani. Ezért is szokott az történni, hogy a hegyeket jobban bíró gyorslábúak a végén Párizsban meglepik a mezőnyhajrában a többi sprintert, hiszen nekik épp elég küzdelem volt a hegyeket túlélni. Ezen indokok miatt lehet érdekes majd a pénteki etap, mert papíron egy szinte teljesen sík, kevésbé technikás hajrá vár rájuk, de lehet sokan még nem tértek magukhoz a Pireneusoktól.
Van Aert megint?
Miközben Jakobsen és Groenewegen a limitidővel küzdött, addig a sprinterek közül Wout van Aert majdnem hegyi etapot nyert. Róla tudjuk, minden, csak nem klasszikus sprinter, ha kell, akkor hegyen leszakítja a legjobbakat, tényleg embertelen, amire képes. Azért is nem fogadunk ellene, mert képes rá, hogy egész napi munka után még sprinteljen a mezőnyhajrában a szakaszgyőzelemért pénteken.
Az egyik támpont annak kapcsán, hogy ki bírja az emelkedőket a legjobban, hogy pár nappal ezelőtt egy dombosabb szakasz volt, ahol végül Jasper Philipsen nyert. A Carcassonne-i befutó előtt a Trek szétszedte a sort, leszakítva több sprintert, de Van Aert és Philipsen ott tudott maradni, így Mads Pedersen nem nyerhetett mezőnyhajrát. Véleményünk szerint, Fabio Jakobsen és Dylan Groenewegen inkább a 21. szakaszra koncentrál, mivel ki kell pihenni a hegyek okozta fáradalmat.
A fent említett triótól várjuk a jó eredményt, irodák szkeptikusak Pedersen kapcsán (2.75), pedig rendkívül stabil volt a hegyekben "bennmaradás" szempontjából. Ebben így lehet érték, valószínűleg kevesebb energiát égetett el, mint Groenewegen. Aki feltűnően jól ment a hegyekben sprinter létére - önmagához képest -, az Caleb Ewan. Igaz, hogy sebessége és formája nem az igazi, de előrébb végezhet, mint Fabio Jakobsen.
