Tour de France: Mi lesz Pogacarral és miért megy a mezőny előtt egy traktor?

Hiába van még hátra néhány etap az idei francia körversenyből, az érdemi rész eldőlt, Jonas Vingegaard megalázott mindenkit, Tadej Pogacar komoly pofont kapott, Jasper Philipsen megmutatta, hogy jelenleg messze ő a világ legjobb sprintere. Nem maradt más, minthogy olyan kérdésekkel foglalkozzunk, miért megy a kerékpárosok után egy traktor vagy épp egy görögdinnye?

Vingegaard feladta a leckét

Az első két hét alapján izgalmas Tour de France van mögöttünk, hiszen nagy harc volt az első helyért, illetve különbözős a dobogó harmadik fokáért is. Jonas Vingegaard és Tadej Pogacar kiemelkedett a mezőnyből, mögöttük egy nagyobb szakadás, majd jöttek a Yates-testvérek, Rodriguez, Hindley és a többiek. Ezek után következett az időfutam. A hegyi kronó, amit valószínűleg hosszú ideig emlegetni fognak, ahol Jonas Vingegaard történelmi eredményeket ért el, majd utána magyarázkodott - előtte is -, miszerint megérti, ha a korábbiak miatt (Lance Armstrong-éra), doppingot sejtenek, de ez nincs így. 

Vingegaard ugyanis olyan időt ment ennyire rövid távon, ami elképesztő. Másnap pedig tovább döngölte a mezőnyt az aszfaltba, ugyanis Pogacar is 4 perc felett kapott tőle, míg a többi versenyző 10 perces hátrányon kívülre szorult. Elképesztő dominancia, ami felvet egy fontos kérdést, hogyan tovább? Az ugyanis látszik, egyedül Tadej Pogacar tudta őt tartani valameddig, de végül a szlovén is megtört. Ennek egyik oka a sérülés, de erre sem lehet mindent ráfogni, ott van az is, hogy Vingegaard szisztematikusan csak a Tour de France végső győzelmére készült, pont, mint anno Lance Armstrong vagy Chris Froome. 

Pogacar nehéz helyzetben

A szlovén klasszis ugyanis idén többször került csúcsformába, év elején is sorra nyerte az etapokat, köztük a Flandriai körversenyt, ami egy rendkívül nehéz egynapos. Pogacar elmondta, többféle verseny érdekli, nem feltétlenül ragadna le a Tournál, viszont úgy tűnik, ehhez áldozatot kell hoznia. Jonas Vingegaard ugyanis pontosan azt az útvonalat követi felkészülésben, amit Armstrongék, csak egyetlen esemény az évben, ott is lehetőleg a harmadik héten kell csúcsformában lenni. Pogacar viszont nem tudja ennyire patikamérlegen kiszámítani a dolgokat, főleg, mivel egy évben 3-4 alkalommal van a legjobbja közelében. 

El kell döntenie, hogy mit akar: sok más versenyt megnyerni, esetleg, ha szerencséje van, akkor még egy vagy kettő TdF-győzelem benne lehet - ha Vingegaard hibázik -, vagy kockáztat, mindent hagyni fog csak azért, hogy esetleg legyen esélye a dán bringással szemben. Ebben viszont benne van, hogy akár évekig szinte semmit sem fog nyerni. Azt se felejtsük el, hogy jövőre már ott lesz egy másik rivális is, Remco Evenepoel. Egy újabb elit kronós, aki még Vingegaardnál is jobb az időfutamokon, de a belgának a hegyek a gyengéi, viszont rohamos léptekben fejlődik. A következő hónapok tehát döntőek lehetnek Pogacarnak, akár a pályafutását is meghatározhatják. 

A karaván sosem ér véget

Nyergeljünk át egy kicsivel könnyebb témakörre, ugyanis az egy dolog, hogy a sztárok elhaladnak másodpercek alatt a nézők mellett, de vajon ezért megéri kimenni? Azért, hogy mondjuk néhány pillanatot lássál a legjobbakból? A mezőny végén haladnak a kisérő kocsik, de akadnak a mezőny előtt is járművek, ők azok, akik valamilyen terméket mutatnak be, valamely céghez tartoznak, akik szponzorálják a versenyt, ajándéktárgyait pedig az út mellett álló nézőknek adják, mindezt különleges autókból. 

Mielőtt azt gondolnánk, ez egy alig pár éve létező dolog, tévedünk, hiszen a La Caravane du Tour de France-t 1930-ban vezették be. A szervező Henri Desgrange úgy döntött, hogy mivel nemzetek váltották fel a csapatokat, ezért szponzorok után kell nézni a szervezés finanszírozására, így alakult ki a karaván. Akkoriban a verseny egyik főszponzora, a Menier csokoládé kezdte ezt a különleges elképzelést, az út mellett állóknak csokoládét osztogattak. 

Kezdetben külföldi autókat használtak (terepjárókat stb.), amik elbírják a terheket, majd jött a francia autóipar fellendülése, olyan szponzori autók is voltak, mint a Renault 4CV és Citron 2CV, vagy ahogyan ismerjük, a Kacsa. Az idő múlásával egyre kreatívabbak voltak a szponzorok, különböző dekorációkat raktak az autókra, majd tervezőket is felkértek, hogy minél látványosabb legyen a műsor. 

Ahogyan az 1970-es években rohamosan kezdett növekedni a televízióval rendelkezők aránya, úgy fordultak a szponzorok is inkább a tv-ben látható transzparensek felé, azonban a karaván megmaradt, nem szűnt meg a Tour de France része lenni, hagyomány lett belőle. Manapság már eljutottunk oda, hogy díjazzák a legjobban kinéző járműveket, illetve, ha van, akkor a műsort is, hiszen sok cég például külön műsorral készül a majd 4-5 órás útra (artistákat vesznek fel stb.). 

A karaván autózás csúcsa valószínűleg a '90-es és 2000-es évekre volt tehető, amikor 40 cég és több, mint 200 jármű ment több kilométeres sorban egymás után a rajongók legnagyobb örömére. Előfordult, hogy több mint egy órán át tartó műsort adott egy 20-25 km-es karaván. Amiatt, hogy a műsor gördülékeny legyen, most már csak 30 cég van jelen, közel 10 km-es a karaván hossza és általában 30 percig tart az esemény. 

Míg kezdetben csak ételt és italt reklámoztak (alkoholt is), addig mostanra már mosóporoktól kezdve, szinte mindent hirdetnek. Azonban ne gondoljuk, hogy ez csak a Tour de France sajátossága, az évtizedek alatt elterjedt a mezőnyben, igaz, közel sem olyan mértékben, mint a világ legismertebb kerékpáros versenyén, ráadásul nem is akkora buli, mint a francia háromhetesen.