Egy újabb fejezet a legendás ütközetben

Folytatódik tovább a csata a klasszisok között, de most melyik szupersztár tud nyerni? Esetleg új bajnokot avatunk?

Szokásos útvonal

Gyakorlatilag lemásolhatnánk az elmúlt évek előzeteseit az útvonal szempontjából, de azért akadtak kisebb módosítások. A táv 299 km (tavaly 305, míg 2019-ben 291 km volt), néhány rész megváltoztattak, de a hajrát nem, ami a legfontosabb. A Cipressán indul a "buli", ami egy 5,6 km hosszú emelkedő (átlagban 4,1%), kis erőfelmérő a Poggio előtt. A Cipressa utáni lejtmenetben be szokták érni a szökéssel próbálkozókat, általában az erejét mindenki a Poggióra tartogatja. 

A verseny utolsó emelkedője, ami legendás, ugyanakkor egy mindössze 3,7 km hosszú kaptatóról beszélünk, mely 3,7%-os meredekségű. Nem bonyolult, viszont ilyenkor már van 290 km van a lábakban. Ha ez nem lenne elég, akkor ott a technikás lejtmenet, ahol sokan buktak már el a versenyt. A rendkívül veszélyes hajtűkanyarok nagy összpontosítást igényelnek. Az időjárás is befolyásoló tényező, eső elvileg nem várható, 8-13 fok között lesz a hőmérséklet, viszont szél az lesz. Elvileg a Poggióra oldalszelet írnak, illetve kisebb ellenszelet, ez a nagyobb termetű bringásoknak kedvezhet majd. 

Belgium vs. Hollandia

Vagy inkább Wout van Aert vs. Mathieu van der Poel? Unalmas lehet már, pedig csak most kezdődött a csatájuk. Valószínűleg még 8-10 évig így lesz, mint a Boonen - Cancellara érában. Wout van Aert a címvédő, aki a Strade Bianchén még a saját elmondása alapján sem volt csúcsformában, de a Tirrenóra valószínűleg megtalálta azt. Nyilatkozott a Tirreno - Adriatico utolsó időfutama után (ahol a világbajnok Gannát verte) azt mondta a Sporzának, megvan a formája a címvédéshez.

Neki az feküdne leginkább, ha a Poggión nem lenne támadás - ő is ezt nyilatkozta a belga lapoknak -, kisebb csoportos hajrá lenne (20-30 fő), abban érzi igazán komfortosan magát. A támadásokkal az a gond, hogy neki valószínűleg mindre reagálnia kell, mert a csapata nem túl erős. A belgának ezen kívül még egy dologra figyelni kell: le kell szakítania valamilyen módon Sam Bennettet. A mezőnyből talán az ír, illetve az ausztrál Caleb Ewan az, akik egy hajrában gyorsabbak lehet nála. 

Mathieu van der Poel a legnagyobb rivális, verseny favoritja (3.50), mindenki várja tőle a szokásos "megőrülést", hogy majd 40-50 km-rel a vége előtt megindul, mint a Tirrenón és szétkapja a mezőnyt. A holland klasszis elmondta, ennek nincsen sok realitása, ugyanis kevés a lehetőség az érdemi támadásra (Poggio tetejét jelölte meg). Lehetett érezni a szavaiból, hogy elemezték az eddigi versenyeket és arra jutottak, hogy kis csoport eljuthat a célig, de hosszabb egyéni támadásból nem igazán lehet nyerni. 

Valószínűleg a csapatával megpróbálják kizárni a többi sprintert, ugyanis az Amstel Gold Race-n vagy a tavalyi Flandrián már bizonyította, képes hajrát nyerni. Mathieu van der Poel előtt tehát két lehetőség van: őrült támadás és lejtmenet a Poggio után, vagy 10-20 fős hajrában a végsőkig kivárni. A legerősebb jelenleg ő, de 3.50-ért nem biztos, hogy megéri fogadni a győzelmére. 

Valaha volt legerősebb csapat a Quick Step?

Nehéz lenne megfelelően belőni a jelenlegi Quick Step erejét, az viszont biztos, hogy ott vannak a valaha volt legerősebb Milano - Sanremón elinduló csapatok között. A világbajnok (Alaphilippe), a mezőny jelenlegi legjobb sprintere (Bennett), top3-as sprinter emelkedőre (Ballerini), brutális irammenő és szökevény (Asgreen és Lampaert), két kiváló segítő (Stybar és Declercq). Minimum három, de inkább 4 vagy 5 kártyája van a győzelemre Lefevere mesternek. 

Ők azok, akik a gyengébb Jumbo-Visma, illetve Alpecin-Fenix sort is szétkaphatják, gyengítve Wout van Aert és Mathieu van der Poel esélyeit, akiknek folyamatosan reagálniuk kell egy-egy QS-versenyző támadására. Az is biztos, hogy ellentétben a két sztárral, a Quick Step versenyzői centit nem fognak vezetni, ha szökésben vannak és ott a két nagy rivális. Nekik az érdekük, hogy mezőnyhajrá legyen, Ballerini felvezesse Bennett számára, ha ez nem jön össze, akkor Alaphilippe nyerjen szökés után. 

Rengeteg lehetőségük van, de vannak apró problémák: Bennett nem teljesített jól az elmúlt években a 250 km-t meghaladó szakaszokon. Egyszerűen elfáradt a végére. Alaphilippe hiába világbajnok, sebessége nincs meg hozzá, hogy a két klasszissal felvegye a versenyt. Davide Ballerini szintén gyors, bírja az emelkedőket, de robbanékonyságban nem van der Poel vagy van Aert szint.

Felsejlik egy 2006-os Milano-Sanremo, ahol hasonló helyzetben volt Lefevere, ott húztak egy merészet és Filippo Pozzatóval megnyerették a versenyt úgy, hogy mindenki a két sztárra, Boonenre és Bettinire figyelt (illetve Milram-vonatra és Petacchi sprintjére). Valami hasonló kell most is a QS-től, ha meg akarják lepni a mezőnyt, erre alkalmas is a csapatuk. Ezért nem lennék meglepve, ha Poggio utáni lejtmenetben több támadást is eszközölnének, ha addigra nem alakult ki egy olyan szökés, ahol 1-2 emberük van elől. 

Kire fogadjunk?

Lehet, hogy jobb elkerülni fogadás szempontjából a három sztárt, illetve a csapataikat. Túlságosan szem előtt vannak, ami nem feltétlenül jó. Inkább az "ismeretlen" versenyzők felé venném az irányt, egyik ilyen párosítás egy házon belüli verseny: Davide Cimolai és Hugo Hofstetter között. Az Israel Nation két versenyzője, közülük én jelenleg a franciát érzem erősebbnek, ráadásul az elmúlt két évben bizonyította, hogy a hosszabb versenyekn is képes jól teljesíteni (Paris-Roubaix 19. hely).

Cimolainak jobban fekszik ugyan a Milano-Sanremo, de jelenleg nem érzem olyan formában, hogy rá építenének. Olvasva a csapattal foglalkozó infókat, papíron a két olasz (Cimolai és De Marchi) van "előtérben", de sokkal inkább bíznak Hofstetter jó eredményében. A sportigazgatójuk, Claudio Cozzi is utalt rá, hogy gyors verseny lesz, figyelniük kell. A gyors verseny pedig a franciának kedvezne inkább.