A több mint egy fél évszázaddal ezelőtt, 1973-ban napvilágot látott ATP-ranglista frissített sorrendjében először fordul elő, hogy egyetlen egykezes fonákkal rendelkező játékost sem találunk a legjobb tíz között. Bár már több évtízeddel ezelőtt kezdett teret hódítani a kétkezes fonák, mintha csak most érkeztünk volna el ahhoz a pillanathoz, amikor annak fölénye kiteljesedett.
Az ATP-pontrendszer bevezetése előtt, a tenisz romantikusnak nevezett korszakában, tudtommal senki sem használta ezt a technikai megoldást, de már az első világelső, Ilie Năstase idejében, Björn Borg népszerűsíteni kezdte. Az elmúlt évtizedek kiemelkedő rivalitásai születtek a két megközelítési módnak köszönhetően. Míg az áltanos képben az egykezes fonákot használó játékosok a kreatívabb, támadó stílus képviselői voltak, a kétkezes fonákkal ütő játékosokat a folytonosság, a kevesebb hiba jellemezte.
Hogyan jutottunk el a kétkezes fonák fölényéhez?
Ugyanúgy, mint bármi más ezen a világon, a tenisz is megállás nélkül fejlődik. A játék egyre gyorsabbá válik, a fizikai erő egyre nagyobb befolyásoló szerepet kap, a top spin pörgetés egyre jobban rányomja bélyegét a labdamenetekre és nem utolsó sorban, a felszerelések (ütők/húrok) az új igényeknek megfelelve, korszerűbbek.
Az általános nézőpont szerint, az egykezes fonák esztétikusabb, változatosabb, amely akár balettmozdulathoz is hasonlítható, de ugyanakkor nagyobb mértékű mozdulatlánc-összehangolást, egyensúlyt igényel, így a mai erőjátékban nehezebb folytonosan, hibamentesen ütni azt és mint tudjuk, a teniszben a folytonosság az eredményesség kulcsa. Egy kihasználható, gyengébb ponttá vált az ellenfél számára azokban az esetekben, amikor a magasra pattanó, pörgetett labdákra vagy az adogatásokra már nem tudott zavaró választ adni. A kétkezes fonák talán nem annyira látványos, de olyan megoldás, amely biztonságosabb és könnyebb.
Nem kell megijedni, nem fog eltűnni az egykezes fonák
Stefanos Tsitsipas kiesése a TOP10-ből ténylegesen egy új korszak kezdete, de a tenisz fejlődési irányvonala már régóta sejtette ennek a helyzetképnek a bekövetkezését, ezért nem kellene annyira meglepődni. A médiában sok elsirató visszhangot kapott a hír és sokan azt a kérdést tették fel, hogy idővel nem-e fog teljesen eltűnni a képből az egykezes fonák? Az én válaszom erre egyértelműen az, hogy nem fog eltűnni. Az viszont lehetséges, hogy sok víz fog lefolyni a Dunán, míg ismét egy egykezes fonákkal rendelkező játékos lesz a világelső, de ettől eltekintve, az élvonalban még helyet fog kapni.
Gondoljunk csak arra, hogy a fonák-nyesést és a fonák-röptét is elég nehéz elvégezni két kézzel, tehát szükség lesz rá ezután is. Egy technikai megoldás soha nem tűnik csak úgy el, még akkor is ha egy adott pillanatban kevesebben használják. Nem törölhető a köztudatból. Mindig lesznek olyan játékosok, akiknek kényelmesebb, de főleg természetesebb lesz egy kézzel ütniük a fonákot.
Hogy mikor lehetnek vele az élvonal szintjén is eredményesek? Szerintem akkor, amikor lábmunkájuk és egyensúly megtartásuk olyan szinten lesznek, amely a kellő alapot biztosítják. A tenisz-fogadások szempontjából is érdemes arra külön figyelmet fordítani, hogy az illető játékosok milyen fonákot használnak és ugyanakkor a borítás típusára is. Salakon az egykezes fonák még jobban sebezhető, mivel a labda magasabbra pattan amire nehezebb egy kézzel versenyképes választ adni. Jelenleg, a kétkezes fonák az eredményesebb, de ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egykezes fonákot használó játékos esélytelenebb.
18+ Részvételi feltételek érvényesek! Játssz felelősen! BeGambleAware.org.
