A sportfogadók többségénél elérkezik az idő, mikor szeretne döntetlenre fogadni, mert ez a lehetőség viszonylag nagy haszonnal kecsegtet. Sok esetben triplázó, olykor négy vagy ötszörös szorzó, „ingyen pénz”, de miért nem találjuk a profitábilis megoldást?

A döntetlenre való fogadás elsőre hangzik csak könnyűnek, hiszen arra apellálunk, hogy a két csapat nem bír egymással. Ha megnézzük a statisztikákat, akkor viszont arra juthatunk, hogy a régi 30-35% környéki arányról a ligák többsége elmozdult, mégpedig 20-25% közé.

A döntetlenek csökkentek, elsősorban ez olyan ligákban látható jól, mint Olaszország, ahol az 1988/89-es szezonban a mérkőzések 37,58%-a végződött döntetlennel, addig 30 évvel később mindössze 28,42% (2018/19).

A változás egyik oka, hogy azóta a győzelemért három pontot adnak a kettővel ellentétben, illetve a taktika is változott bizonyos szegmensekben. A Serie A-ban a 2019/20-as szezonra már 22%-ra csökkent a döntetlenek aránya, felmerül tehát a kérdés: jókor próbálunk a döntetlenekből hasznot húzni, vagy épp a legrosszabb pillanatban tervezünk befektetni? A cikksorozatból kiderül!

Milyen döntetlenre van szükségünk?

Rávághatnánk, hogy gyakorlatilag mindegy, csak jöjjön a tipp, de jobban átgondolva, mi a kevés gólos x-ek piacáról szemezgetünk tudat alatt. Amikor azt mondjuk, hogy ez iksz lesz, akkor 0-0-ra vagy 1-1-re gondolunk, nem pedig 3-3-ra.

Ezzel sajnos tovább szűkítjük a kört, hiszen ilyen kombinációból (2,5 gól alatt és még döntetlen is), még kevesebb van. Lehetne különböző ligák statisztikáit összegyűjteni, de általánosságban 70-80% közé esik az ilyen típusú döntetlenek aránya az összes ikszhez mérten.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogyha egy bajnokságban 100 mérkőzést játszottak, amiből 25 ért véget döntetlennel, akkor egy 72%-os aránnyal számolva (0-0 és 1-1 esetében) mindössze 18 döntetlent kapunk. Az alábbi számok azt jelentik, hogy a mérkőzések azon 18%-át keressük, ami a prioritásainknak megfelelő.

Lássuk be, ez nagyon kevés, gyakorlatilag az emberek többségének már el is ment a kedve a döntetlenre való fogadástól. További rossz hír a fogadók számára, hogy az ideális bajnokságot sem egyszerű megtalálni, ahonnét a döntetleneket választjuk.

Melyik liga? Egyik sem jó, vagy mindegyik megfelelő?

Folytatva az előbbi gondolatmenetet, lehetőség szerint olyan bajnokság kell, ahol kevés gól esik, logikusan erre következtethetnénk, nem? A helyzet az, hogy nem feltétlen, hiszen több olyan bajnokság is volt, ahol 55% környékén volt a 2,5 gól feletti opció, mégis 25-30% közé esett a döntetlenek aránya, tehát ideális döntetlenező liga volt.

A másik véglet, mikor egy bajnokságban kevés gól esik, de mégis sok a hazai vagy vendég siker, mondván, beállnak védekezni a nyerésre álló csapatok. Kijelenthetjük. gyakorlatilag mindegy, hogy melyik bajnokságot választjuk ki döntetlenek szempontjából, de közben mégsem. Miért megint az ellentét?

Azért, mert lehetőleg olyan ligákat kell kipécézni, ahonnét minél több adatot tudunk megszerezni, mert ezek a későbbiekben hasznunkra válhatnak.

Nem elég már az, hogy mennyi volt a gólok aránya, milyen oddsokon érték el a döntetleneket, kellenek a kapura lövési számok, xG-mutatók (nem feltétel, de nem árthat) és még sorolhatnám. A ligákkal kapcsolatban következő az alapvetésem:

  • az adott ország pontvadászatai közül csak az első osztályt preferáljuk
  • a bajnokságban minimum 12, de inkább 14 vagy több csapat szerepeljen, több heti meccs, nagyobb választási lehetőség
  • lehetőleg ne az amerikai major ligák metódusát kövesse (alapszakasz + rájátszás), hanem elég csak a „sima” pontvadászati rendszer is
  • kerüljük azokat az országokat, ahol folyamatosan változik a lebonyolítás metódus (pl.: Argentína), illetve nem ideálisak a körülmények (háborús zónák stb.)

Az, hogy egy fordulóban maximum 4-5 mérkőzés van, nem elég. Az ideális 8-10 találkozó, de 6-7 esetében is már lehet megfelelően választani.

A különböző lebonyolítási megoldások (bajnoki címért, esetleg Európa Ligáért folytatott rájátszás) szintén torzíthatják a képet, ahogyan az is, ha a bajnokságot ketté bontják az alapszakasz után.

Az olyan átláthatatlan pontvadászok, mint a mexikói vagy argentin, felesleges időtöltés számunkra, de olyan kontinensekről sem szabad meccseket választani, ahonnét nagyon kevés adatot nyerhetünk ki. 

Kerülendő még az olyan ország is, ahol felmerül, hogy nem tiszta a bajnokság. Ezzel a szabályrendszerrel eléggé lekorlátoztuk magunkat az adatbázis kialakításánál.

A szabályok azonban a hosszabb távú profitot segítik elő, hogy ne legyenek minden egyes héten újdonságok, mint amikor megtudjuk, hogy az Argentinos Juniors azért nem erőlködött, mert amúgy a különböző bajnoki számítások alapján, megfelelt nekik a vereség is.

Az adatbázisunk építésének egyik részét az automatizálás kialakítása fedi le, ugyanakkor fontos meghagyni a manuális beavatkozás lehetőségét is. 

Az első részben minimális adatokat próbáltam csepegtetni, de a másodikban már jóval több lesz a statisztika - ahogyan a további részekben is -, folyamatosan fogom felépíteni, mire van szükség a hatékony(abb) döntetlen stratégiához.