Van egy klub Andalúziában, ahol, ha csak egy kicsivel is jobban odafigyelnének a pénzügyekre, manapság három nagy spanyol sztárcsapatról beszélnénk. Ehelyett szokás szerint az a téma, hogy miként került megint csődközeli helyzetbe a Sevilla. Mit műveltek abban a városban, hogy egy jól prosperáló csapat többször is megjárta a második vonalat, miközben övék az egyik európai kuparekord és még Maradona is náluk játszott?
Brit gyökerek, majd a Franco-korszak Sevillában
Már az 1800-as évek végén elkezdődött a labdarúgás iránti vonzalom Sevillában, olyannyira, hogy a britek által létrejött a Sevilla FC, melynek első elnöke egy brit konzul volt, a csapat tagjai a haditengerészethez tartoztak. Az évek során fokozatosan zajlott a spanyolosítás, de évtizedeken át nem játszott mérkőzést a klub Andalúzián kívül. Kissé mostohán volt kezelve a Sevilla, hiszen az első spanyol bajnoki kiírásra sem kaptak automatikus meghívást – ahogyan egyetlen andalúziai klub sem -, végül osztályozón maradtak alul a Racinggel szemben, így a második vonalba kényszerültek.
Akik megerősödtek a polgárháborúban
A spanyol polgárháború közvetlenül a II. világháború előtt zajlott, Sevillában a fehérterror áldozatainak száma 8000-re tehető, de miközben a város harcolt, a labdarúgók játszottak, egyre több és több meccset. Ez egyetlen személynek köszönhető, Ramón Sánchez-Pizjuánnak, akiről később a Sevilla stadionját is elnevezték. Sánchez-Pizjuán elintézte, hogy az andalúz játékosok egy csendes környékre (légelhárítói bázis) kapjanak behívót, gyakorlatilag harcolniuk sem kellett.
A Sevilla a barátságos meccsei jelentős részét megnyerte (66-ból 55-öt) és Franco tábornok által kiírt Copa del Generalísimót is 1939-ben. Ha lehet így fogalmazni, akkor ők jöttek ki a legjobban a háborús időszakból, hiszen Sánchez-Pizjuánt az elnöki pozícióból feljebb buktatták (spanyol szövetség alelnöki posztjára). A Sevilla máig egyetlen bajnoki címét 1946-ban nyerte, spanyol bajnoki szempontból a legszebb időszakát ekkor élte az egyesület.
Majdnem csődbe vitte őket az új stadion
A Sevilla a bajnoki sikereket és a befolyást meglovagolva terjeszkedni szeretett volna. A földterület megvolt hozzá, ahogyan az ambíció is, de pénz már kevésbé. Időközben a Franco által támogatott madridi csapatok is erőre kaptak, így egyre nehezebb dolga volt a Sevillának, főleg az olyan állam által kedvelt klubokkal szemben, mint a Real Madrid. Santiago Bernabeu a diktátor, Francisco Franco oldalán harcolt a polgárháborúban, majd a sikert kiaknázva sztárcsapatot épített a fővárosban.
Andalúziában azonban időközben egy óriási tragédia történt, elhunyt a korábbi szeretet elnök, Ramón Sácnhez-Pizjuán. Az épülő stadiont így róla nevezték el, amely elkészülte után majdnem csődbe vitte a klubot. A Sevilla még egy ideig felvette a versenyt a legjobbakkal, de adósságspirálba kerültek a stadion építésére felvett kölcsönök miatt. A rossz anyagi helyzeti és hibás sportszakmai döntések miatt, hamar a második vonalban találták magukat.
Maradona, Dasayev, Suker és a többiek
A vezetőség kénytelen volt szinte mindent eladni, a legjobb játékosokkal kezdve, még a stadionnal szomszédos földeket is, hogy rendezni tudják az adósságot. A '70-es évek elején egy keménykezű osztrák edző, Max Merkel segítette vissza a csapatot a legjobbak közé. Alig telt el pár év, megint hullámvölgybe került a klub, amit végül Argentínából való igazolásokkal tudtak megoldani.
Ezzel a csapat is fellendült, majd a stadiont az 1982-es spanyolországi vb-re befektetők és az állam segítségével hozták rendbe, Santiago del Campo művész készítette a mára ikonikussá váló falfestmény is (mely a cikkünk kiemelt képe is egyben). Az 1986-os elnökválasztás is döntő tényező volt, hogy a Sevilla nem tűnt el újból az első ligából, Luis Cuervas lett a presidente, aki anyagi stabilitást hozott a klubhoz és sztárokat.
Átigazolási politika: Cuerves ki akart törni a középszerűségből, okos pénzügyi manőverekkel pénzhez jutott a klub, majd alig egy évvel a megválasztása után, már világbajnokságot megjárt dél-amerikai labdarúgókat vásárolt, a brazil Josimart és az uruguayi Pablo Bengoecheát. Ők voltak a későbbi sztárok előfutárai, hiszen alig egy évvel később érkezett az Eb-döntős szovjet kapus, Rinat Dasaev - korának egyik legjobb hálóőre -, illetve az osztrák gólzsák, Toni Polster.
Ezek a játékosok már nemzetközileg is ismert labdarúgók voltak, ráadásul még pályafutásokból bőven volt hátra, lehetett rájuk csapatot építeni. Ez azonban tényleg csak a kezdet volt, hiszen még mindig nem ők voltak a legnagyobb sztárok, akik aláírtak az andalúz csapathoz. A feltörekvő chilei támadó, Iván Zamorano 23 évesen érkezett, mint ahogyan későbbi csatártársa, Davor Suker is, aki az 1998-as világbajnokság gólkirálya volt.
Az eredmények nem, de Maradona megérkezett
Hiába alkották jobbnál jobb labdarúgók a keretet, tele tehetséges feltörekvő játékossal, egyszerűen a játék nem állt össze. A támadókra nem lehetett panasz, hiszen Polster már a második évében 33 gólig jutott, végül Suker is eljutott 24 találatig egy szezonban. A vezetőség elégedetlen volt, ezért megint a bevált receptet alkalmazták, argentin játékosokat és edzőt igazoltak. Akkoriban újból Argentína volt a világ egyik legjobbja, ráadásul elérhetővé vált a legendás szakember, Carlos Bilardo.
Maradona Sevillában
Az isteni Diego épp eltiltását töltötte az olaszországi botrányai után, menekülni akart az egykori szeretett városából, Nápolyból. Carlos Bilardo lemondott a szövetségi kapitányi posztról, majd Sevillába került. Úgy vélte, hogy Maradonát meggyőzheti, hogy igazoljon hozzájuk. Bilardo tette világbajnokká - vagy épp fordítva -, Maradona ezzel a transzferrel nem veszíthetett semmit. A Sevilla vezetőségi tagjai ellenezték, mondván az argentin játékos nehezen kezelhető, de Cuervas elnök szerint ez egy jó döntés volt. A város akkoriban a világkiállítás miatt a média középpontjába került, Maradona leigazolásával pedig meghosszabbíthatták a tündérmesét. A gond az, hogy a játékos a Napoli tulajdona volt, akik viszont nem akarták eladni a balhék ellenére sem. Maradona és a menedzserei ekkor léptek, ultimátumot adtak a Napolinak, különböző feltételeket szabtak a klubnak (hathetente szabadság, villát Capri szigetén stb.). Ekkor Sepp Blatter sietett Maradona és a Sevilla segítségére. Hiába volt illegális, hogy a FIFA-főtitkár beavatkozik egy transzferbe, végül egy ötórás tárgyalás során lerendezte a több hónapja húzódó ügyet.
Felmerülhet a kérdés, miért segített Blatter és a FIFA azon a játékoson, aki miatt hónapok óta botrány van a labdarúgásban? Blatter közvetítői szerepköre természetesen nem ingyen történt, hiszen furfangos pénzügyi tranzakciókon keresztül, végül a főtitkár sem járt rosszul - ez sosem tudták bizonyítani -, ráadásul a szerződésben szerepelt egy olyan pont, miszerint a Sevilla (és Maradona) meccseinek televíziós közvetítése jogát egy bizonyos Gestevisión Telecinco cég kapta meg, amely Silvio Berlusconié, aki egyben a Milan elnöke volt - Napoli riválisa -, illetve Blatter jó barátja.
A Maradona-hatás
Mit hozott Maradona érkezése Sevillának? Mindent és még annál is többet. Az ősi rivális Betis irigykedve nézte, ahogyan újonnan érkező pártoló tagok ezrei csatlakoztak a Sevillához, miközben pár nap leforgása alatt Cuervaséknak sikerült 2,2 millió fonttal növelniük a bevételt jegyek és mezek eladásából. Pazarul játszott a Real Madrid ellen, de ez is kevés volt a sikerhez, helyiek Maradonával kapcsolatos emlékei nem feltétlenül csak pozitívak.
A túlsúlya miatt a formája ingadozó volt, játékkedve sem volt már a régi, de ha elkapta a fonalat, akkor még mindig megállíthatatlan volt, a nézők csodálták őt és izgatottan mentek ki a mérkőzésekre. A botrányok viszont Sevillában sem kerülték el, gyorshajtás miatt elkapták a rendőrök, majd nem sokkal később verekedésbe keveredett egy ismert szórakozóhely előtt. Az már csak hab volt a tortán, hogy a csapattársaival rendre a legismertebb kuplerájba jártak.
A csúcspont ezek után következett, miután újságírók rászálltak Diegóra - mai szemmel nézve -, oknyomozó anyagokat állítottak össze arról, hogy miként éli kicsapongó életét és viszi a csőd felé a klubot. Végül az egykori barát, Carlos Bilardo adta meg a kegyelemdöfést: amikor már sokadszorra sem ment Maradonának, lecserélte a 60. percben. Diego egyből Bilardo irányába ment beszólt neki, majd meglökte. A meccs után az öltözőben meg is ütötték egymást, itt romlott meg végleg a kapcsolatuk.
Szurkolói fenyegetés és a majdnem csőd esete
Maradona távozott, romokat hagyva maga után, a klub pedig nem tudott anyagi garanciát bemutatni az első osztályú tagságra. A LaLiga vezetői ki akarták zárni a Sevillát az első osztályból, míg végül a szurkolóik nyomása - melyet a liga vezetőire gyakoroltak -, inkább visszavették a Sevillát az első osztályba és megváltoztatták a bajnokság sorsolását és létszámát: emelték a klubok számát 22-re, hogy a Sevilla továbbra is a legjobbak között maradhasson.
Ekkor kezdődött meg a hanyatlás korszaka, Cuervas lemondott, a csapat még egy kis időt kihúzott az első osztályban, de végül kiestek. Több elnök váltotta egymást pár év leforgása alatt, miközben a gárda szenvedett. A következő fontos időszak 2002-ben vette kezdetét, amikor egy újabb elnökválasztás után, José María del Nido vette át az irányítást, első döntése volt, hogy Joaquín Caparróst véglegesítse edzőként.
Nemzetközi sikerek, kevés bevétel
Caparrós visszavezeti az első osztályba a csapatot, majd a csúcs közelében átadja a stafétát Juande Ramosnak, aki learatja a sikereket, hiszen ekkoriban kezdte el gyűjteni az Európa-liga trófeákat a gárda. Rögtön kétszer is nyernek két év alatt, úgy tűnik, hogy minden rendben van. Olyan játékosokat nevelnek ki, mint Sergio Ramos vagy Jesús Navas. Spanyolország, de mondhatni Európa egyik meghatározó csapatává válnak.
Monchi-módszer: Önmagában Joaquín Caparrós és Juande Ramos ténykedése kevés lett volna a sikerekhez, mint ahogyan José María del Nido elnöksége is. Kellett egy olyan sportigazgató, mint Monchi. Képezte magát, folyamatosan fejlődött. Az volt az elképselése, hogy felkutatja a kevésbé ismert tehetségeket, leigazolja őket, majd nagy profittal tovább tudják őket adni (és közben sikerre vezetik a klubot). Monchi és segítői olyan játékosokat fedeztek fel és hoztak Európába, mint Dani Alves vagy Julio Baptista. Emellett a hazai piacon is alaposan szétnéztek, az említett Ramos - Navas duón kívül, José Antonio Reyes vagy Antonio Puerta is azok között volt, akiket ő fedezett fel. Monchi munkáját kezdték másolni más klubok is, felderítőik Monchi embereit követték, hogy kiket érdemes leigazolni, miért figyeli őt a spanyol zseni. Igazodási pont lett, akit sztárcsapatok akartak megszerezni, de ő csak a Sevillán akart segíteni.
A háttérben azonban már komoly üzleti tevékenységek voltak, ráadásul hiába szerzett papíron óriási profitot a Sevilla, a klub mégsem gazdagodott, nem tudtak Monchi módszeréből profitálni. Ennek az oka az volt, hogy rosszul fektették be a pénzeket, ráadásul a vezetők közül José María del Nido elnököt később elítélték sikkasztás miatt, börtönbe kellett vonulnia.
Sevilla - Mallorca: Középcsapattá degradálódtak
Két olyan klub mérkőzését rendezik a spanyol pontvadászatban hétfő este, akik szeretik a sárga és piros lapokat gyűjtögetni, mi sülhet ki ebből?
2024 ápr 19. 10:09
A Sevilla vezetőire jellemző volt, hogy nem bántak jól a pénzzel, rossz anyagi döntéseket hoztak, többször a csőd közelébe vitték a klubot. A vagyonok eltűntek, miközben később több elnökről is kiderült, hogy nem a legmegfelelőbb módon vezette a csapatot. Mostanra ott tartunk, hogy a Sevilla megint csődközelbe került, A börtönből időközben szabadult José María del Nido és a családja verseng az elnöki posztért Rafael Carrión korábbi elnökkel, illetve egy amerikai részvényes csoporttal.
Az elmúlt 17 évben több nemzetközi kupát (BL és EL) nyert a Sevilla, mint bárki más az európai topcsapatok közül!
Hiába lett a klub EL-specialista, abszolút rekorder, ebből nem tudtak profitálni. Jól látható, hogy egy-egy sikeres korszakot az összeomlás, majd a második vonalba való kiesés követ. A Sevilla azonban mindig feláll a padlóról, mert akkor tudják meg igazán, mennyire mélyre süllyedtek!
