Az elkövetkező egy év meghatározó lesz a világpolitikában, több választást is rendeznek, melyek komoly befolyással lehetnek a jövőnkre. Választanak az Európa Unióban, Egyesült Államok, Lengyelországban, Oroszország, Indiában, Romániában, Argentínában és még számos helyen. Elemzésünkben azt vizsgáljuk, kialakulhat-e dominó-effektus, folytatódik a populisták térnyerése, esetleg még időben megállítható a folyamat? 

Háborús időszak?

A médiában sokszor halljuk, hogy háborús időszak (és háborús infláció), de jobban belegondolva, történelmünk során mindig voltak háborúk, így a mostani időszak sem emelkedik ki jobban, mint mondjuk az 100 vagy 200 évvel ezelőtti. A félelem inkább abból fakad, hogy a 20. században két világháború is volt, majd a hidegháború alatt folyamatosan ott lebegett Damoklész kardja az emberiség feje fölött, egy esetleges harmadik világháború kapcsán. 

Abban az időszakban csak sejtették az emberek, mennyire közel is volt egy újabb világméretű konfliktus, viszont a döntéshozók szerencsére még időben visszakoztak. Az emberek pedig az elmúlt 60-70 évben hozzászokott a békéhez, miközben valójában a harcok ugyanúgy dúltak, elég csak a vietnámi, koreai, jugoszláv vagy épp az Öböl-háborúra gondolni. A mostani két konfliktus (orosz-ukrán és izraeli-palesztin) megint felerősíti az emberek félelemérzetét, ugyanis megint két fél feszül egymásnak. 

Újra kiéleződik Kelet és Nyugat konfliktusa

Vlagyimir Putyin, majd Hszi Csin-ping hatalomra kerülésével, elkezdődött egy olyan ellenpólus felerősödése, amelyről sokan azt gondolták, hogy a berlini fal leomlásával és a Szovjetunió felszámolásával a feledés homályába merül. Ezt azonban nem engedhette meg Vlagyimir Putyin, fokozatosan erősítette a keleti országok befolyását, emellett szövetségeseket keresett ahhoz a tervéhez, amit csak az elmúlt években ismertünk meg, miszerint visszaállítaná a Szovjetunió határait. Az orosz-ukrán háború ennek egyik lépése volt, azonban a villámháborús tervek dugába dőltek, viszont megmutatkozott a keleti és nyugati országok egymásnak feszülése. 

Az oroszok mögött olykor csendestársként megjelenik Kína, Irán vagy a szovjet utódállamok (esetleg még Észak-Korea), míg Ukrajna mögött az Egyesült Államok és az Európai Unió államai, illetve a britek és még néhány nem EU-s európai ország. A felek Ukrajnáért folytatnak háborút, de valójában ennél jóval többről van szó, ahogyan azt a jóm kippúri háború 50. évfordulóján eszkalálódó izraeli-palesztin konfliktus esetében is tapasztalhatjuk, hiszen nem a Gázai övezet védelme a cél, hanem egy olyan feszült helyzet végleges lezárása, amit valójában mindenki el akar kerülni. Ezeket a kaotikus időket bonyolítja tovább az előttünk álló év választásai, amely meghatározhatják az emberiség jövőjét is.

Egyesült Államok: Trump a börtön helyett a Fehér házba tér vissza?

A demokraták és a republikánusok között mindig kiélezett volt a harc, de Donald Trump színre lépése ezt még talán fokozta is. Az egykori elnök ellen az elmúlt években perek sokasága indult, adócsalás, bankok és biztosítók elleni csalás, ingatlanspekuláció, de még a Capitolum ostroma elleni ügyben is vádat emelhetnek Trump ellen. A republikánusok helyzetét jól mutatja, hogy ennek ellenére Trump lehet az elnökjelöltjük a 2024-es választásokon (1.30), pedig Ron DeSantist komoly kihívónak tartották.

DeSantis azonban lebőgött a kampánya első felszólásai során, így az esélyei gyorsan elszálltak. Trump helyzete ennek ellenére sem rózsás, ugyanis a párton belül is szakadások vannak, nem élvezi az egész republikánus tábor támogatottságát, ráadásul a szavazók is megosztottak vele kapcsolatban. Ellenfele azonban nem igazán van a párton belül, főleg DeSantis bukásával, pedig még Mike Pence is felmerült, mint lehetséges kihívó, de Trump őt is könnyedén legyőzné.

Választás EU Egyesült Államok Oroszország
Trump és Biden. Fotó: Nicoleta Ionescu / Shutterstock.com

Hasonló helyzetben vannak a demokraták, ahol szintén csak a régivágású demokraták között élvez támogatottságot Joe Biden, de a demokrata szavazók már inkább más jelöltet látnának szívesen a 2024-es választásokon. Amikor 2020-ban megválasztották, akkor felmerült, hogy csak előkészíti a terepet Kamala Harrisnek, de utóbbi még annyira sem népszerű, mint Biden, ezért vannak nehéz helyzetben a demokraták. 

Ki nyeri a 2024-es elnökválasztást az Egyesült Államokban?

Az elmúlt hónapokban több név is felmerült demokrata berkeken belül, mint kihívója Bidennek (1.30), egyes hírforrások szerint Michelle Obama vagy a kaliforniai kormányzó, Gavin Newsom is harcba szállna a jelenlegi elnökkel (9.00), de ezt egyik fél sem erősítette meg. Newsom olyan dolgokat mondott a sajtónak szeptember elején, hogy már mindenki várja Biden kampányát és úgy tudja, hogy az elnök újabb négy éves periódusra készült.

Abortusz, háború és migráció

A két párt politikájában jelentős eltérések vannak, míg a republikánusok számára a migráció és a magas infláció kerül középpontba, addig a demokraták a fegyvertartás beszüntetését kezdeményezik, illetve a legális abortuszt. Ez utóbbi kérdésben ráadásul Donald Trump is felszólalt, aki szerint felesleges tovább szigorítani a jelenlegi abortusztörvényt, hiszen Trump is tisztában van vele, hogy a legális abortuszt az amerikaiak több, mint 65%-a támogatja, ez akár egy kulcskérdése is lehet a kampánynak.

A másik fontos téma az orosz-ukrán háború támogatása. A háború kezdetén még az amerikai társadalom jelentős része kiállt fegyverszállítás mellett, azonban az elhúzódó háború egyértelműen az oroszoknak kedvez, ugyanis az amerikaiak támogatottsága mélypontra esett a fegyverszállításokat illetően. Ezt lovagolja meg a republikánus párt, akik az infláció miatt is a fegyverszállítást teszik felelőssé. 

Robert F. Kennedy: A független, aki oroszpárti vagy csak konteóhívő?

A demokraták között ifjabb Robert F. Kennedy eséllyel szállhat harcba Joe Biden ellen, legalábbis sokáig úgy tűnt. Valószínűleg Kennedy stábja is pontosan felmérte, mennyire nincs esélye a párt elnökjelölti posztjára (17.00), ezért egy olyan lépéshez folyamodott, amit az HBO sikersorozatában, az Utódlásban is láthattunk: független jelölt lesz. Kennedy célja pedig valami hasonló lehet, mint Connor Roynak volt az említett alkotásban; királycsinálás és pozíciószerzés. 

Konteó- vagy oroszpárti? Nehéz pontosan megítélni Kennedy, hogy szimplán csak összeesküvés-elméleteket hangoztat a sajtóban és el is hiszi amit mond, esetleg csak azért csinálja, hogy az erre fogékony emberek segítségével kiépítsen egy 5-10%-os szavazóbázist, vagy ténylegesen szimpatizál az orosz politikával. A politikus narratívája ugyanis több alkalommal egybevágott az orosz dezinformációs gépezettel.

Arról már születtek elemzések, hogy Kennedy elsősorban Bidentől venne el szavazatokat, de azért veszélyes Trump győzelmére is, viszont azzal mindenki tisztában van, Kennedy önmagában nem fog nyerni, viszont valamit kérhet cserében a győztestől. A The Insider által készített kutatás és térkép pedig arra mutatott rá, hogy ifjabb Robert F. Kennedy is azok közé tartozik, akik Putyin politikájával értenek ennek.

Oroszország választ, de minek?

Október elején felszólt a közelgő orosz választások kapcsán Vlagyimir Putyin egyik hű embere, Ramzan Kadirov. A csecsenek vezetője, aki hazamenekült a frontról azt javasolta:

Javaslom, hogy most, amikor a választások zajlanak, egyhangúlag döntsünk úgy, hogy egy jelöltünk lesz - Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin. Vagy pedig ideiglenesen töröljük a választásokat, mert nincs más személy, aki ma meg tudná védeni az országunkat.

Kadirov nem cifrázta, felvetésével pedig minden bizonnyal Vlagyimir Putyin is egyetért. Arról mi is lamentáltunk, hogy miért nem lehet az orosz elnökválasztásra fogadni, de valójában mi értelme lenne? Ki tudná legyőzni Vlagyimir Putyint? Egy puccsot is olyan módon vert le, hogy utána senkinek eszébe se jusson, újból megkísérelni hasonlót. 

Vlagyimir Putyin az örökkévalóság politikáját hozta vissza Oroszország számára, felidézni a múltat és a múltban élni. Az orosz nemzet folyamatosan süllyedt apátiába az elmúlt évtizedekben, mostanra már formális ellenzéke sincsen Putyinnak - erre a látszatra régebben adott -, aki minimálisan felszólal ellene, az úgy végzi, mint Alekszej Navalnij és a családja, illetve támogatói és baráti köre. Ezért is lesz csak formalitás a 2024-es orosz választás, ahogyan az eddigiek is azok voltak.

Európa és az unió jövője a tét

Európa számára a 2024-es uniós választás kiemelt fontosságú lesz, szinte mindenki hangsúlyozza, hogy az EU jövője a tét. A kormányközeli Nézőpont Intézet adott ki egy 16 oldalt felölelő összegzést, melyben a föderalisták vs. szuverenisták harcának tekinti a következő választást. Ezt így nem véleményeznénk, azt azonban az intézet is elismeri, hogy hiába várható gyengülés a liberálisok részéről; 

„minden esély megvan a föderalista »Európai Egyesült Államok«-koalíciója fennmaradására”

A szuverenisták - ide sorolja magát a Fidesz is -, bevándorlásellenes politikára helyezik a hangsúlyt, ez adja számukra az egységet, de ez önmagában nem lesz elegendő az általuk várt nagy fordulatra. Az Europe Elects adatai azt mutatják, hogy a jobbközép erők népszerűsége csökken, míg az oldal radikális szárnya folyamatosan erősödik. Ennek ellenére nem várható összefogás jobboldalon, ezt jósolta az Europe Elects szakértője is:

„Véleményem szerint irreális az a feltételezés, hogy az EPP valahogyan létrehozna egy jobboldali koalíciót a Parlamentben”

Az EPP (jobbközép párt) tehát gyengül, de akár még jól is kevergethetik a lapjaikat, amiben annak ellenére juthat majd szerep a Fidesznek, hogy az EPP kizárta őket a saját soraikból, ugyanis a radikális ECR pártcsaládon belül visszatérhetnének a körforgásba a magyar kormánypárt EU-s képviselői. A Brexit okozta törést követően, az euroszkeptikus ECR szép fokozatosan építette vissza magát, amely a 2024-es választásokon fontos tényező lehet. 

A magyar média is beszámolt a Katargate-botrányról, amelyben szocialista politikusok voltak érintettek, ez azonban nem törte meg a baloldal népszerűségét, ugyanis az S&D pártcsalád továbbra is második erőnek számít az EU-ban. A baloldaltól alapjába véve kisebb visszaesést várnak, de nem olyan mértékűt, ami számukra aggodalomra adna okot. Azt viszont nehéz megítélni, milyen hatása lesz a radikális erők térnyerésének.

Németország, Franciaország és Spanyolország: Utat tör a szélsőjobb?

Az elmúlt években több európai nagyhatalom is választásokat tartott, melynek eredményei intő jelként is szolgálhatnak az EU-s választásokra. Spanyolországban ugyanis a VOX (szélsőjobboldali párt) majdnem királycsináló lett, de végül hiába nyert jobbközép-konzervatív Néppárt a választáson, még így ketten is kevesek voltak a kormánykoalícióhoz. Az ország radikális irányba való elmozdulása viszont aggasztó lehet, ahogyan Németországban a szélsőjobb előretörése a tartományi választásokon, ahol újfent őket emlegették az igazi nyerteseknek, míg szocdem-zöld-liberális koalíció jelentősen visszaesett. A felmérések szerint a középosztály kiábrándult az utóbbi csoportból.

Az elemzők azonban azt mondják, hogy a plafon a szélsőjobboldali szavazóbázist tekintve a jelenlegi, nem valószínű, hogy ennél is erősebb lesz a radikális párt. Franciaországban tavaly volt választás, ahol végül Emmanuel Macron nyert, de ez annak is volt köszönhető, hogy az egyre inkább a szélsőjobb felé tolódó franciáknál túlságosan sok jelölt lépet színre és ezzel épp egymást gyengítették. Ennek ellenére látszik, hogy a radikális erők egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, olyan sikerekre, mint a szélsőjobbos AfD elért Németországban, utoljára majd 100 év volt példa.

Lengyelország: Mindenki rájuk figyel

Miért annyira fontos Lengyelország helyzete, hogy az elmúlt hónapokban több elemzés is készült az ország jelenéről és várható jövőhéről? A kiemelt politikai figyelmet egyfelől az Ukrajnának nyújtott támogatásnak is köszönhetik, hiszen Lengyelország kezdettől fogva teljes mellszélességgel kiállt az ukránok mellett, fegyvereket szállítottak nekik, menekülteket engedtek át a határon. A nyugati szövetségesek fontos országként tekintenek a lengyelekre, hiszen amolyan védőbástyaként szolgál Oroszországgal szemben is. Nem véletlen az, hogy a varsói vezetés terve a 300 ezer fős hadsereg kiépítése 2030 környékére, ezzel pedig Európa vezető katonai állama lehetne Lengyelország. 

A videóból látszik, ahogyan a lengyelek jól tudtak alkalmazkodni gazdasági téren az aktuális trendekhez, így lehet majd az Európai Unió feltörekvő országából a térség nagyhatalma. Lengyelország a technológia regionális központjává vált, miközben a nyersanyagaival is jól sáfárkodik. A háború azonban náluk is komoly problémákat okozott, azonban ezek közel sem olyan mértékűek, mint Magyarországon, minden bizonnyal elkerüli őket a recesszió.

Választás EU Egyesült Államok Oroszország
Fotó: TomaszKudala/Shutterstock

Ebben a közegben tartanak választást, ahol ugyan a pártok jelentős része oroszellenes - belpolitikai csatára van kilátás, külpolitikában ugyanis mindenki egyetért -, viszont így sem mindegy, melyik fél nyeri az október 15-én esedékes parlamenti választásokat. A kampány hajrájára fordulva, Varsóban több százezer főt felvonultató tüntetésre került sor a kormánypártok ellen, de ez sem feltétlenül vetíti előre az Európa-párti Donald Tusk győzelmét.

Jaroslaw Kaczynski a széttagolt jobboldalt még utoljára valamilyen formában összefoghatja, de nem lesz egyszerű dolga, viszont segíti az esélyeit, hogy Lengyelországban továbbra is euroszkeptikus többség van. Az ellenzék ugyanis szintén széttagolt, így hiába állnak exit pollok alapján jobban, ha összefognak, de ez még képlékeny, könnyedén megvalósulhat egy olyan eset, mint Spanyolországban, ahol minden bizonnyal új választásokat kell kiírni a patthelyzet miatt. Ez utóbbi is talán Kaczynski esélyeit segítené. 

Románia és Szlovákia

Két szomszédos ország is választ (vagy már választott is), izgalmasan alakul a régió politikája. Szlovákiában megtörténtek a választások szeptember végén, ahol a vártnál is nagyobb fölénnyel nyert Robert Fico. Valószínűleg Szlovákia politizálása alaposan átalakulhat, szövetségesre lelhet az EU-ban is Magyarország, illetve megváltozna a szlovák-ukrán viszony is. 

Románia sem marad ki a választásokból, az ország életében fontos lehet a 2024, történelmi év elé néznek, hiszen minden választást egyazon évben tartanak (parlamenti, önkormányzati és EP-választás), államfőcsere várható, mert Klaus Iohannis elnöki mandátuma lejárt. A szuperesztendőre elkeresztelt 2024-es döntések akár még hosszabb távon is meghatározhatják az ország életét.

Dél-Amerika: A populizmus melegágya

Amikor az egy kontinensre eső populista vezetőket vizsgáljuk, minden bizonnyal Dél-Amerika az élen jár. Az elmúlt években sorra hallhattunk választási botrányokról, kritikus gazdasági helyzetről, melyek a térséget sújtották. Peruban egyik napról a másikra tört ki polgárháború közeli helyzet, Brazíliában a választást elveszíti Jair Bolsonaro ösztönzött puccsra, míg Argentínában a világbajnoki arany ellenére van óriási káosz, amit egy Trump-rajongó elnökjelölt oldana meg. 

Választás EU Egyesült Államok Oroszország
Fotó: Marcelo Chello/Shutterstock

Nem véletlen, hogy a kontinensen megjelent Kína, mint leendő befektető, illetve olyan ország, amely felé nyugodtan eladósodhatnak a dél-amerikaiak. Argentína és Brazília is növelte a kínai befolyást, az új elnök, Lula egyre közelebb került az orosz-kínai tengelyhez, az Egyesült Államok részéről olyan iránymutatás érkezett, miszerint Brazília már nem tekinthető szövetségesnek, mivel az orosz és kínai propagandát folytatja.

Brazília: Ismerős helyzet

A 2022-es év második felének egyik politikai csúcspontja volt a brazil elnökválasztás, ahol a két rosszból a kisebbik elvét akarta megvalósítani a nép. A világ kezdetben elégedett volt Lula győzelmével, azonban hamar rájöttek, hogy a börtönből frissen szabadult politikus pontosan ugyanolyan, mint riválisa, Jair Bolsonaro. Jól hangzott, hogy Lula szeretne Latin-Amerikának nagyobb nemzetközi befolyást, de ezért cserébe rögtön beállt az említett kínai és orosz által fémjelzett új világrendhez.

Argentína: A Trump-imádó meglepetésgyőzelme

Amikor tavaly év végén Argentína világbajnoki címet nyert Katarban, az egész ország megőrült, mindenki az utcákra ment ünnepelni. Érthető, hiszen sok más okuk nincsen az örömre, ugyanis az ország évtizedek óta recesszióban van. Az argentin gazdasági modell egy elrettentő példa, hogyan ne irányítsd az országod. Argentína mondhatni egy életérzés, talán emiatt nincsen magyarázat az argentinok döntéseire sem, most egy olyan jelöltet választhatnak meg, akit máshol valószínűleg komolyan sem vennének. 

Javier Milei volt labdarúgó kapus, zenész, szexoktató, közgazdaságtant is tanított, influenszer is. Nem véletlenül Paróka a beceneve, ugyanis elképesztő hajkoronával rendelkezik, példaképe pedig Donald Trump. Ebből már kitalálható, hogy egészen radikális politikusról beszélünk, aki kampányában előhozakodott a közoktatás megszüntetésével, feloszlatná a jegybankot és támogatja az emberi szervek adás-vételét. Milei szerint felesleges az általános iskolai oktatás, mint ahogyan a környezetvédelmi, vagy épp a tudományokért és innovációért felelős minisztérium, többit már ne is soroljuk. Úgy ahogy van, a közszféra jelentős részét megszüntetné. 

Javier Milei - 1.25 Patricia Bullrich - 5.00 Sergio Massa - 7.50

Ha ezeket a sorokat olvasod, már biztosan elkezdtél kutatni Milei után, lehet, még csodálkozol is, hogy ennek a jelöltnek egyáltalán van esélye bekerülni a parlamentbe! Az egészben az a megdöbbentő, hogy olyan szintű lett a kilátástalanság Argentínában az évtizedek alatt, hogy már egyáltalán nem érdekel senkit, ki lesz az elnök, úgysem tudnak rosszabbat felmutatni, így Milei népszerűsége kilőtt, minden bizonnyal megnyerni a választásokat.

Ecuador, ahol nem életbiztosítás politikusnak lenni

Vannak országok, ahol szimplán csak lejárató kampánnyal lehetetlenítenek el politikusokat, illetve vannak olyan helyek, mint Ecuador. Az elmúlt években a mexikói drogkartellek felfedezték Ecuadort, mint potenciális kiindulópontot a termékeiknek, gyakorlatilag elfoglalták a kikötőket, míg az ország soha nem látott agressziót él át. Az elmúlt évben 4600 embert halt meg gyilkosságok által, míg idén augusztusig már több, mint 3600-an.

Az országban október közepén rendezik az elnökválasztás második fordulóját. A kampány azonban tragikusra sikeredett, mivel három politikust is megöltek az első fordulót megelőző hónapban. Előbb egy polgármestert, majd két elnökjelöltet. Augusztus elején Fernando Villavicenciót lőtték fejbe egy kampánybeszéd után fényes nappal, majd a választás egyik esélyese, Pedro Briones lett gyilkosság áldozata alig öt nappal az első fordulós szavazást megelőzően. 

Ázsia és Afrika: Fontosabb, mint gondolnánk

Az elkövetkező évben választás lesz Egyiptomban, Tunéziában, Dél-Afrikában és Indiában, hogy csak a két kontinens világpolitikai szempontból legismertebb országait említsük. Az izraeli-palesztin konfliktus miatt, kiemelten fontos lehet az egyiptomi választás, de a többi sem elhanyagolható, főleg a térségban tapasztalt orosz és kínai terjeszkedés miatt. Olyan országok, mint Egyiptom, komoly anyagi krizísben vannak, ezért a vezetők a privatizációhoz fordultak, mint utolsó megoldás. A válság olyan súlyos volt 2022-ben Egyiptomban, hogy az IMF-hez fordultak kölcsönért.

BRICS: Ez egy mozaikszó, mely Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika egyesülésére utal, mely kezdetben csak gazdasági alapú volt, de mára geopolitikai tömbbé formálódtak, amely olyan országokkal bővült, mint Egyiptom, Argentína, Etiópia, Irán vagy Szaúd-Arábia. Amolyan G7 ellenpólusként is szoktak rájuk hivatkozni, akiknek tagjai a népesség majd 50%-át, illetve a világgazdaság közel 30%-át teszik ki. Egyesek új világrendként is nevezik őket, de a tagok között is bőven vannak feszültségek, elég csak Szaúd-Arábia és Irán, vagy Kínai és India rossz kapcsolatára gondolni. 

Dél-Afrikában sem jobb a helyzet, ahol 2022-ben több, mint 200 nap volt áram nélkül az ország, hiába az egyik leginkább iparosított területe Afrikának, komoly problémákkal küzdenek. Etiópiában polgárháborús helyzet van, miközben a tavasz folyamán felfüggesztették a nemzetközi segélyszállítmányokat, így sokak haltak éhen. Iránról és a nők elleni erőszakról valószínűleg minden olvasó hallott, szóval rendkívül komoly gondokkal küzd Afrika, de Ázsiában is jelentősek a problémák, miközben India a világűrben kutat.

India: Átnezvezzük az országot és irány a Nap felé

Megeshet, hogy legközelebb már nem Indiaként kell hivatkozni az országra, ugyanis felmerült a névváltás lehetősége. A nacionalista nézeteiről ismert Narendra Modi elnök amellett, hogy elkötelezett híve volt a különböző űrprojekteknek (utazás a Hold déli sarkvidékére, majd most a Nap felé veszik az irányít az űrszondáikkal), emellett még átnevezik az országot is, hiszen a Bharat (nem Joshi) név a hinduk ősatyját jelenti. 

Ahogyan korábban említettük, India fontos része a BRICS-nek, illetve Kína és Oroszország által formálódó ellenpólusnak, viszont ugyanúgy nagy potenciált lát az 1,4 milliárd lakosú országban a nyugati világ is. Az említett Narendra Modi megtartaná hatalmát, amire jó esély nyílik a jövő áprilisi választásokon. A különböző exit pollok alapján, magabiztos előnnyel rendelkezik. 

Óceánia: Új-Zéland már nem bezzegország?

A világjárvány során szinte mintapéldaként szolgált Új-Zéland, akik kiválóan kezelték a kritikus helyzetet, köszönhető volt a miniszterelnöknő, Jacinda Ardernnek is. Amolyan bezzegország volt Új-Zéland, majd szinte a semmiből érkezett a hír, miszerint Jacinda idő előtt távozik a posztjáról. A modern liberális demokrácia arca lett világszerte Ardern, amolyan modern és egyben fiatal női vezetőt testesítette meg, aki példakép lehet fiatalság számára. Kezdetben minden jól alakult, megfelelően kezelte a világjárványt hazájában, ahogyan az inflációt is kordában tartotta, de végül a hibás döntései miatt népszerűsége beesett, így nem várta meg a bukást, idő előtt távozott.

Nemzeti Párt - 1.12 Új-zélandi Munkáspárt - 6.50

A Jacindamánia ezzel befejeződött, hiába tette fel a világtérképre Új-Zélandot Ardern, végül gyorsan le is került, társadalom a vakcinabotrány miatt megosztott lett, ahogyan az sem segített, hogy Ardern elkezdett Kína felé nyitni. Jacinda Ardern nyitott volt a világra, ez lett a veszte, ugyanis folyamatosan támadások érték őt azért, mert kiállt a muszlimok mellett, mert házasság előtt született gyermeke, illetve próbálta egyesíteni a töredezett társadalmat, de kudarcot vallott. A munkáspárt népszerűsége emiatt újból bezuhant, így semmi meglepő nincsen benne, hogy a Nemzeti Párt adja majd az ország következő miniszterelnökét. Új-Zéland így nem egy sikersztori, csak egy pislákoló fénycsóva maradt. 

100%-os első befizetési bónusz 500 RON-ig

Az első befizetésed a Betanónál akár 500 RON bónuszt is eredményezhet a sport és kaszinó részlegeken.

Betano regisztráció Részvételi feltételek

18 Részvételi feltételek érvényesek. Játssz felelősséggel. BeGambleAware.org

hírdetés

Borítókép: Fotó: Alexandros Michailidis/Shutterstock, Evan El-Amin/Shutterstock, Evgenii Sribnyi/Shutterstock, mishelo0/Shutterstock